milliárdosok
Ezért akar minden milliárdos szegénynek és jóságosnak látszani – Dezse Vű
Elgondolkodott már valaki azon, hogy miért akarnak a szupermilliárdosok mindig filantrópnak látszani, meg átlagembernek? Olyanoknak, akik egyébként nagyon szeretik az embereket, és azon dolgoznak, hogy az embereknek jobb legyen, és utálják a luxust? Mert megtehetnék, hogy tesznek a látszatra, az emberek akkor is használnák a szolgáltatásaikat, mert egyszerű, nekik meg nem kellene megjátszaniuk magukat, de valamiért mégis azt akarják, hogy azt érezzük, ők csak abban különböznek tőlünk, hogy megtehetik, hogy megmentenek minket. Konkrétan milliárdokat ölnek abba, hogy az az imidzs alakuljon ki róluk, hogy ők csak átlagemberek, pénzük azért van, hogy azt jóba fektessék, de ezen felül tulajdonképpen semmijük nincs és felesleges rájuk irigykedni. A sikeres, milliárdos szupergazdagokban az a legviccesebb, hogy felemelkedésükkor mindenki imádja őket.
Csilliárdokért építenek luxusbunkereket a milliárdosok... tudhatnak valamit, amit mi nem? – Dezse Vű
A világ milliárdosai tudhatnak valamit. Az elmúlt időszakban ugyanis közülük egyre többen hivatkoznak valamire, amit csak az "eseménynek" neveztek, és a legtöbben közülük – már akikről tudni lehet – a vagyonuk egy jelentős részét fektették be félreeső Hawaii-szigeteki, vagy Új-Zélandon lévő ingatlanokba, amelyekhez földalatti szuperbunkerek is tartoznak, amik állítólag bármilyen "eseményt" kibírnak. Még mielőtt bárki meggyanúsítana azzal, hogy irigykedünk a milliárdosokra, nem így van. Ezt meghagyjuk a kommunistáknak, érdekes viszont, hogy vajon mire készülnek korunk gyíkemberei, mi az, amit túl akarnak élni, és mi mindent képesek megtenni azért, hogy minél előbb felépüljenek ezek a túlélőkomplexumok. Összeesküvéselmélet-percek következnek.
Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
