Az életösztön nagy úr, úgy látszik, hogy a megrettent választók által hatalomra juttatott új politikai elit Olaszországban, a bajorok és úgy általában a németek iránti kötelességeit felfedező CSU Németországban, elkezdte védeni a hazáját. Egyre-másra változtatják meg álláspontjukat a nagy és erőszakos európai népkeveredést idáig csendben tűrő politikusok, na nem azért, mert bármit tanultak volna, hanem azért, mert a közvélemény-kutatások szerint a politikai túlélésük van már közvetlen veszélyben.
Persze mindent elmond az európai politikusok világképéről, hogy annyira eltompultak már, a politikai jövőjük elvesztése jobban megijeszti őket, mint az életüké, a nemzetüké és az országuké. Meg kell jegyeznünk a továbbiakra nézve, hogy az európai politikusok életösztöne rég kihunyt, elszakadtak a valóságtól, ettől a politikai elittől, Merkelestől, Macronostól nem várhatunk semmit. Nem fogják megvédeni az országukat, csak annyit tesznek majd, ami ahhoz elég, hogy legyen esélyük a következő választáson is. Ezt hisszük most, óvatlanul, az idők változásának. Merkel meg a ciklusát akarja kihúzni és átadni a hatalmat a vége felé a barátnőjének és politikai főtanácsadójának, akinek ezt megígérte. Milyen szép jele ez annak, hogy a nők is alkalmatlanok politikai vezetői pozícióra.
Persze nincs új a nap alatt. Ha valakit érdekel még és nem a Facebookról, egy rakás másik hülyétől akarja megismerni a korhangulatot, hanem érdekli a valóság is, érdemes visszatekinteni 78 évvel és újra elolvasni, mit is ír Faludy György a Párizs eleste körüli időkről (A Pokolbéli víg napjaimban). A valóságérzékelésünk és a történelem érdekes viszonya nem megnyugtató.
Faludy megemlékezik egy Lorsy Ernő nevű kiváló, de nagyon lusta elméről, akinek az újkori történelem tendenciáiról alkotott véleménye nekünk is hasznunkra lehet. Lorsy szerint ugyanis a történelemben nem a legrosszabb, legfélelmetesebb eshetőség következik be, mint ahogy a legjobb sem, hanem „éppen a legundorítóbb”. Jelesül nem a németek nyernek, nem a nyugati hatalmak maguk, végül demokratizálva Oroszországot is, hanem a nyugatiak kiegyeznek Sztálinnal a németek ellen. Ha belegondolunk sok minden szól egy hasonlóan ocsmány végkifejlet mellett most is.
Hasonlóan jártunk 1989, a szocializmus bukása után is. Az lett volna a legrosszabb, ha Kelet-Németországhoz hasonlóan, szabályszerűen okkupálnak bennünket a nyugatiak és ránk kényszerítik a saját kapitalizmusukat, pont úgy, ahogy a kommunisták tették a saját rendszerükkel. A legjobb az lett volna, ha a Nyugat félreteszi pillanatnyi gazdasági-politikai-hatalmi-befolyási érdekeit és a közép-európai országok gazdasági és főleg pénzügyi kirablása helyett olyan erős régió kialakítását támogatja, amely stabilizáló szerepet képes játszani nem csak Kelet-Európában, hanem hozzájárulhat Európa világpolitikai vezető szerepének visszaszerzéséhez.
A történelem azonban nem az értelmes lényekhez méltó erkölcsileg helyes döntésekről szól, hanem az ostobaságról és az alantas ösztönök azonnali kiéléséről. A legundorítóbb következett be, a Nyugat gátlástalanul kihasználta a közép-európaiak tapasztalatlanságát, naivságát, gyengeségét és igazából nem megerősítette a régiót, hanem megpróbálta szimpla befolyási övezetté változtatni és a mindenkori német és nyugati érdekek szolgájává silányítani. Az elmúlt harminc évben ugyanolyan, habár kétségtelenül szelídebb, ideológiai imperializmust voltunk kénytelenek elszenvedni, mint a kommunisták idején, nyugati barátaink mindig úgy csavarták az elveiket, hogy a könyvelésben náluk jöjjenek ki a jobb számok.
Maguk sem tudták azonban, hogy hová jutottak, mennyire elpusztította a lelküket a liberalizmus, önvédelmi ösztöneik hová bújtak. A „migránsválság” idején már nem is a primér érdekeiket követték, hanem ideológiájuk legszélsőségesebbjeinek vágyálmait. Nem a legjobbat, nem is a legundorítóbbat, hanem a lehető legrosszabbat választották. Önként mentek bele egy olyan folyamatba, amely két nemzedéken belül a teljes eltűnésüket eredményezheti majd. Eszmélésük késői és azoknak az igazi európaiaknak köszönhetik nagy részben, akik abban a Közép-Európában laknak, amit annyira lenéz a nyugati mainstream.
A Nyugat elkezdett végre menekülni a saját hülyesége elöl, de tudnunk kell, hogy nem a legjobb megoldást fogja választani, hanem alapvető jellege szerint a lehető legundorítóbbat. Ezt azonban nem engedhetjük meg neki, mert ez az undorító megoldás ostoba is lesz, mint az első és a második világháborúkat lezáró békék, mint a gyarmatosítás minden mozzanata, mint minden európai megoldás a világ bajaira. Mert benne lesz az a hübrisz és bírvágy, amelynek eltanulása éppen tönkreteszi a föld többi részét is.
Az történik ugyanis, hogy Európa árulói, opportunistái, a liberális fősodortól megrettenő, a lazacos szendviccsel járó meghívásokról lemondani nem akaró senkijei, hirtelen elkezdtek leszakadni a szélsőliberális elmebetegek genocídiumának támogatásáról és már nem várják el az államuk eredeti polgáraitól, hogy azok mindenüket, a lányaiktól a földjükig, önként fiatal muszlim férfiaknak adják át. Hirtelen újra fontos lesz a határok megvédése, esetleg az illegálisan Európában tartózkodók kitoloncolása. Néhány hónap és a bajorokon kívül mások is elkezdenek majd a keresztény gyökereikről beszélni és esetleg némelyek még azt a gesztust is megteszik majd, hogy a kereszténységet egyenrangúnak ismerik el az iszlámmal. Ezen azért ne hatódjunk meg. Mert még ezeket az apróságokat is hazudják és csak azért mondják, hogy elhitessék már mást akarnak, nem a legrosszabb megoldást választják, hanem a legjobbat. Ha hiszünk nekik, mi magunk választjuk a legundorítóbb megoldást, amely egyúttal a legrosszabb is, mert csak lelassítja és láthatatlanná teszi azt, amit a szélsőliberálisok a zöld, szociáldemokrata, néppárti és egyéb mindenféle baloldali színekben műveltek Európával az elmúlt években.
A legundorítóbb megoldás ugyanis az, hogy az árulók elárulják gyorsan az árulást és hozzánk csatlakoznak, hogy elhitessék velünk, győztünk.
Pedig csak akkor győzünk majd, ha az utolsó liberális az utolsó muszlimmal együtt takarodik ki Európából.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS