Vae victis!
Amikor i.e. 390-ben Brennus elfoglalta Rómát súlyos váltságot szabott ki a rómaiakra. A vesztesek jajveszékeltek, észrevették, hogy hamisak a mérősúlyok. Válaszul a gall vezér ezzel a felkiáltással dobta a mérlegre kardját: Vae victis, jaj a legyőzötteknek! Dézsy Zoltán Balázs Béla-díjas rendező írása.
Ez a szállóige ma is aktuális. A szabad és demokratikus választásokon győztes fél kíméletlen feltételeket diktál, a győzelemmel magának vindikálja az igazságot is. Ma még csak verbálisan ítélkezik, eleve bűnösökként kezeli a korábbi politikai elitet és támogatóit. Vesszőfutás rendezne és rendez is. Imádkozzunk, hogy mindez nem torkol pogromokba.
Fotó: Wikipédia
Aki emlékszik 1994-re és 2002-re annak ismerős a helyzet. Azonban az akkori győztesek Grál lovagok voltak a maiakhoz képest, akik mindenáron vérre szomjúhoznak - kell a konc csaholó publikumuknak A vérpadot már ácsolják, a bakó szerepéért pedig a hirtelen megvilágosodott hatóságok versengenek. A dramaturgia korszerűre cserélődött: előbb jön a meghurcolás, az ítélet, és csak utána a vizsgálat. A valóság nem számít, csak a kommunikáció.
A weimari köztársaságból nőtt ki így diktatúra, mint ahogy most felsejlik. A XX. századból ismerős erőszaktevők bukkantak fel, akik rendületlenül mantrázzák, hogy milyen bűnös volt az elmúlt 16 esztendő; hogy a hatalom csak lopott és lopott és úgy gazdagodott miközben nyomorgott az istenadta nép. Az emberek néznek mint a moziban, ugyanis nehéz az éhezők viadalát elképzelni a zsúfolt Lidl-parkolókban; az önfeledt vásárlókkal teli plázákban; óriási ellentmondásként hömpölyög az autóáradat az M7-esen - és nemcsak hétvégén. A naponta ránk zúduló, folyton folyvást sulykolt féligazságok előbb-utóbb befészkelődnek a fejekbe. Igaz, ettől még nem válnak igazsággá.
A miniszterelnök a Karmelita helyett a netre költözött, non-stop rendez-szerkeszt, műsort vezet, riporterkedik. Prime minister lehetne, de ő inkább primadonna. Vajon mikor alszik? Utoljára talán az elhíresült apartmanban aludt délig.
A "Vae victis" után mikor érkezik Camillus?
A győztesek szabad elvonulással kegyeskednének a közjogi méltóságoknak, ami jogi abszurditás, ám ez senkit nem érdekel. De miért kéne távozniuk a nemes egyszerűséggel csak lekesztyűbábozott tudós embereknek? Mi a bűnük, miféle bíróság sütött rájuk bélyeget, ítélte el őket? Hogy történhetett, hogy ország-világ előtt megaláztak egy idős bácsit, akinek nem volt elég vér a pucájában, hogy sarkára álljon és ne Magyar Pétert kérje fel kormányalakításra, hanem bárki mást a tiszás társaságból. Megtehette volna, de ő rossz döntéssel a megaláztatásokat választotta.
A rapid "rendszerváltók" egyszerre akarnak bevenni minden fellegvárt. Új választási törvény születik majd, hogy a külhoni magyarság többé ne szólhasson bele semmibe. Míg tart az eufória villámgyorsan előrehozzák az önkormányzati választásokat, hogy lefejezzék a maradék Fidesz-erőket. Természetesen Karácsony Gergelyt is lecserélik, hiába próbál szegény úszni a Tisza-árral. Bevezetik a francia típusú prezidenciális rendszert, öt évre kitolva a ciklust. Kapunk majd egy magyar Macront, akit majd népszavazással hitelesítenek. No és ki lesz a köztársasági elnök? Hát az, aki ötödszörre örült a kétharmadnak.
A NER-hez köthető cégeket egyszerűen teszik tönkre: leállítják a futó építkezéseket, kifizetéseket. Paks 2-t törlik, még az alcsúti kisvasút síneit is felszedik. Eladják amit csak lehet: a MOL-t, a gáztározókat, a repülőteret, államosítják a kaszinókat, átalakítják a sport-TAO-t, megadóztatják a focista jövedelmeket; a komcsi időket idézve nekiesnek a Ferencvárosnak. A kétmillió feletti nyugdíjakat 98 százalékos adóval sújtják majd (ez nagy tetszést fog aratni), einstandolják az egyetemi alapítványokat; ledarálják az MCC-t melynek felújított ingatlanaiba migráns-családokat költöztetnek - ezzel jutalmazzák a diákokat, akik zömmel a Tiszára szavaztak... Kivéreztetik az MMA-t, a Vigadót és a Műcsarnokot átadják a régóta ezekre ácsingózó Széchényi Művészeti Akadémiának. Az SZFE-t einstandolja a Freeeszefe; kivégzik az Alapjogokért Központot, a NEB-et, a Veritast, a NÖRI-t, a Retörkit. A Magyarságkutató Intézetet és a Hagyományok Házát becsukják. A Terror Házából kivezetik Schmidt Máriát és helyére Csunderlik-féléket ültetnek. A Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. bevétele után megszerzik az ékköveket; a Szerencsejáték Zrt.-t komplett lefejezik; a Nemzeti Filmintézet élére pedig azok közül választanak akik régebben orsósoztak. Szász rendező végre leforgathatja a korszerű Hunyadi-filmet, amelyben török hősök a főszereplők a héber pattantyúsok és a lovári tüzérek mellett. A Librit meg sem kell szerezni... A sajtószabadság jegyében nekilátnak tönkretenni a TV2-t, a Hír Tv-t, a Hír Fm-et és az összes propagandista jelzővel megbélyegzett médiumot. A Klubrádió országos frekvenciát kap. Lengyel módra átveszik a közmédiát, de kegyesek lesznek az időben tapsolókkal. A TEK-eseket megalázzák - aki egyenruhás akar maradni mehet járőrözni. A Szuverenitásvédelmi Hivatal helyét felszántják és sóval hintik fel. A Matolcsy-klán névadója menlevelet kap (vajon mit ad cserébe?), de a strómanokat sokáig fogják bilincsben mutogatni. A Kúria és az Alkotmánybíróság élére Fleck Zoltánok érkeznek, és jogszerűnek kiáltják ki a jobboldali influenszerek üldözését.
Csúcsra járatják a feljelentő-vonalat, a kisfideszeseknek megkegyelmeznek, persze csak ha hamut szórnak a fejükre. Mint 1945 után a partizánok, úgy szaporodnak az átállók, a mindig is tiszások.
A MÜPA és a Szépművészeti Múzeum élén egyelőre(!) megmaradhatnak a főigazgatók - hiszen ők még időben elhatárolódtak önmaguktól is. a Közgyűjteményi Központ megszűnik, csakúgy, mint az NKA. A színházak egyszínűek lesznek, pontosabban szivárvány színűek, már amelyik eddig nem volt az. A Nemzetit ismét magáévá teheti Alföldi Róbert; Schilling Árpádéknak is kedveskedik majd Tarr miniszter - okvetlenül kell egy olyan teátrum, ahol a folytathatja a művészi pénisz-verést a rendező b. neje. Az Operában Hunyady László helyett a direktort fejezik le - és mindez a szakmaiság, a változás és a működő ország jegyében. Hazatántorognak a külföldre költözött művészek is, hogy kapjanak valamit a NER tetemjéből; az alig olvasott íróházaspár könyveit újra és újra kiadják. Na és a művészeti díjak! Be kell hozni másfél évtized lemaradását, rendkívüli Kossuth- és egyéb díjátadásokkal kedveskednek a sértődötteknek, vagy azoknak, akiknek eddig nem jutott elég dicsfény és pénz.
Az egyházak és iskoláik támogatását a nulla felé közelítik, Iványi Gábor történelmi egyházfővé avanzsál. Ja, és kell majd egy (több) mecset is, talán egy rekvirált katolikus templom alkalmas lenne... Javasolnék én is: a Szentkirályi víz áfáját nullára csökkenteném és bevezetném az egy wáberert, mint mértékegységet. Hogy minek a mértékegységeként azt az olvasóra bízom.
Szóval, jaj a legyőzötteknek. De mi történt Rómában? Brennus története úgy folytatódott, hogy mielőtt a rómaiak kifizették volna a rájuk kirótt váltságot, megérkezett a felmentő sereg, élén a korábban leváltott és a vész miatt visszahívott Marcus Furius Camillussal, aki szerint a hazát vassal, nem pedig arannyal kell megmenteni. „Non auro, sed ferro, recuperanda est patria” - így buzdította harcra katonáit, akik kiűzték a városból a nemrég még diadalt ülő gallokat.
A történelem már csak ilyen. A kérdés csak az, hogy mikor érkezik Camillus.
