Hogyan bánjunk a három friss Nobel-díjasunkkal?
Fotó: Hegedüs Róbert
Ugye az egyik az művész, tehát vátesz és mindentudó, akinek politikai éleslátása iránytű minden haladó számára. Az irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László érdemeiről, kedvességéről, relevanciájáról, mondathosszúságairól elég kellemetlen vitát folytattunk tavaly, semmiképpen nem kívánom újranyitni ezt a beszélgetést. Egyébként érdeklődéssel várom korunk két híresen kedves emberének a találkozását, biztos érdekes beszélgetést folytatnak majd arról, miként is kell kijelölni a világmindenség középpontját. Bizonyára sejtik, hogy a másik esetében kire is gondolok.
Karikó Katalin és Krausz Ferenc azonban tudósok, és minden politikai befolyástól mentesen kapták meg a Nobel-díjat, tehát a képességeik és integritásuk nem megkérdőjelezhető addig, amíg politikai szerepet nem vállalnak. Szerintem egyik sem vállalt igazából, mégis azonnal politikai céltábla lett belőlük. Karikó Katalin az új egészségügyi miniszter tanácsadója, szakértője lesz. Ahhoz azért igen rosszindulatúnak kell lenni, hogy ebből valaki levezesse azt, Karikó Katalin elkötelezett tiszás. Ahogy elnézem, az új miniszter minden tanácsra rászorul, és miután a járványok és oltások jelentős szerepet fognak játszani a jövőben, Karikó Katalin egy releváns választás. Ő igazán megkaphatná az esélyt, hogy a munkája alapján ítéljük meg. Biztos ő is nagyon várja már, hogy találkozzon Magyar Péterrel (ha eddig még nem jött össze a dolog).
A Nobel-díj is jár kötelezettségekkel
A közösségi médiában persze továbbra is ott lapulnak persze azok a csoportok, amelyek szerint az oltásokba mind belehalunk és persze Karikó Katalin Nobel-díjas projektje ehhez a fő eszköz. Mindenféléket előásnak Karikó Katalinról, amelyek kontextusa egyáltalán nem releváns a jelenben. Karikó egy diktatúra elől menekült el Magyarországról, bizonyára képes felismerni azokat a külső nyomásokat, amelyek újra a szakmai és emberi szabadságát fenyegetik újból.
Krausz Ferenc azonban egy hatalmas, a magastudományon kívüli felelősséget vállalt el akkor, amikor egy évtizedes nemzeti tehetséggondozó program és rendszer vezetését vállalta el, annak minden adminisztratív terhével együtt. Mint ezt korábban már megírtam, kevés esetben vagyok biztosabb abban, hogy minden forint jó helyre megy, mint ebben az ügyben.
Mint persze ismert, Magyar Péterék azonnal kijelentették, hogy rögvest elkaszálják ezt a programot is, és a már folyósított támogatásokat is visszakövetelik. Nagyon kíváncsi volnék, hogy a miniszterelnök hány (másod)percet fordított a döntése előtt az informálódásra, bokros teendői, a Facebook live-ok és kordonbontások között. Ha jól érzékelem a helyzetet Krausz Ferenccel például nem beszélt.
A szóban forgó összeg egyben persze hatalmas, de a projekt idejét és nagyságát nézve, főleg ha jól is működik és erre azért Krausz Ferenc aktív részvétele garancia, nem túlzó és a sikere a magyar tudomány egy kitörési pontja lehetne. Egy sokkal mélyebb betekintést mindenesetre megérne a dolog, mert a sajtóból és az elérhető anyagokból egy igen bonyolult ügymenet és rendszer bontakozik ki. Én például csökönyösen hiszek benne, hogy lehet olyan transzparenciát teremteni, amelyben mindig pontosan kiderül, ki, miből, mit fizet ki és kinek.
Végül is arra szeretnék kilyukadni, megint nem sikerült egy elemi feladatot megoldanunk így közösen, jelesül a világszinten is sikeres nemzettársainkat beintegrálni úgy a magyar állapotokba, hogy ne legyen rossz a szájíze mindenkinek.
