A nyilas humor paródia Magyarországon?
Én marha, tegnap este elkezdtem pörgetni a Facebookot. Mentségemre szolgáljon, nem szoktam, de attól még a bűn bűn marad. Balszerencsémre a Facebook elém hozta egy ismert Puzsér közeli értelmiségi posztját (alant megtekinthető), aztán pedig szinte azonnal Puzsér és három másik vicces csávó videóját, amelyen a Fidesz szavazók országból történő kiüldözéséről értekeznek (szintén alant megtekinthető). Semmi különös, nyilas értelmiségiek beszélgetnek.
A kivágott részben semmi nem utalt arra, hogy paródiáról lenne szó, és azok sem tértek el különösebben önmaguktól, akiket ismerek a csapatból. Sok embert láttam már bedilizni, és sok leírást olvastam a negyvenes-ötvenes évekből arról, hogy egyébként korábban emberi viselkedést mutató egyének hogyan váltak nyilassá, kommunistává, esetleg liberálissá a körülmények hatására, tehát nem nevettem fel.
Egyébként érdekelne, hogy milyen is lehetett a nyilas humor
Szerintem pont olyan, mint a kommunista humor, amelyről érzékletes leírást olvashatunk például Faludy György Pokolbéli vígy napjaim című könyvében. A Puzsér közeli értelmiségi posztja azért érdekes, mert ugye a csávó azt mondja, hogy:
Nem is tudom, kik rúgtak ki mindenhonnan szinte mindenkit, aki nem saját ember volt, kik vadásztak le és csináltak ki sokakat.
Én egy ilyen állításhoz azért várnék egy izmos listát, legalább pár tucat olyan kétségbevonhatatlan szakember nevével, akit mondjuk a világnézetéért hurcoltak meg. Csak jelezném, hogy az nem tekinthető “meghurcolásnak” ha bárki más is kap pénzt, nem csak “ők”. A poszt egész szövege a lincshangulatról szól, még szerencse, hogy a végén kiderül, hősünk nem szereti a “lincshangulatot”. Szóval ezután az élmény után kaptam Sancho Pansánk Don Quijote-jének paródiáját. Amit egyébként manapság kirívóan nehéz lehet paródiának látni, főleg ha az ember csak pár percet bír ki belőle.
Mindent elmond erről a történetről, hogy reggel, Hont András vonatkozó posztjából tudtam meg, hogy ez elvileg valamiféle paródiaadás volt, amivel elvileg a tiszás lincshangulatot akarták kifigurázni. Közben persze rámozdult mindenki a dologra, teljes joggal, ha tényleg volt kontextus, amiből kiragadták ezt az egészet, akkor így valóban vérfagyasztónak mutatkozott a produktum. Mindenesetre én elhittem, de nem aludtam tőle rosszul, botránypolitizálásban élünk, botrányokat adunk, botrányokat kapunk. Vagy másképp fogalmazva, az nagyon szomorú, hogy mi is lukra futunk időnként, de az sajnos természetes, hogy az ellenfél az teljesen hülye. Már bő tíz éve leszoktam a Puzsérról, tehát nem tudom, mit művel igazából manapság, csak a botrányai jutnak el hozzám, és azok is csak azért, mert a Facebookkal büntetem magam.
Ezzel arra akarok utalni, hogy nem nézem meg az egész műsort, és nem akarom megtudni, hogy tényleg paródia volt-e, esetleg akár egy tényleg szellemes valami. Becsapódtam, de az is lehet, hogy nem. Azt, hogy ki nyilas és ki nem, azt úgysem én döntöm el. Igaz nem is az illető, hanem az, hogy kit és hogyan ejt tévedésbe az “algoritmus”. Persze én is elvárom, hogy a teljes kontextust mindenki vegye figyelembe, de hát alig valaki, ugyebár.
Nem volt kellemes vasárnapom, mert azt is kénytelen voltam megtudni, hogy az új oktatási miniszternek van három gyereke. Hát ahhoz képest rendesen végigfutott a nyilvánosságunkon, hogy gyermektelen. Én magam is benyögtem valahol, főleg mert nyolc helyről jött velem szembe ez a hamis információ. Nyilván volt ennek a tévedésnek, esetleg hazugságnak valamiféle cáfolata, de azt valahogy a körénk buborékot fújó technológia nem érezte fontosnak elém, elénk tenni.
Visszatérve a nyilas paródiára, habár lehetne kommunista paródia is, ha meghallgatja az ember, hogy beszéltek a kitelepített svábokról akkoriban, egyszerűen nincs időm és kedvem sem utánanézni annak, hogy a tiszás csoportokban komolyan veszik-e, vagy ott is gázosnak találják. Egyszerűen nincs közös nyilvánosság és nincsenek közös tények. Ezekben a marhaságokban csak az az egyetlen jó, hogy egészen gyorsan felejtjük el őket.
