Külföldi multicég bizonyítható, horribilis és pofátlan csalására, egy állami intézmény érthetetlen, milliárdos kárt okozó szemhunyására és az adófizetői pénzek kitalicskázásához való asszisztálására bukkant a PestiSrácok.hu a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Portálunk a SOTE szerződései között egy olyan, 2006 óta érvényben lévő hőszolgáltatási kontraktust talált, amely egyértelműen felveti a csalás, a hűtlen kezelés és súlyos szerződésszegések sorozatának gyanúját, és amely legalább 3-4 milliárd forintos kárt okozott már az egyetemnek. A csaló multi zsíros szerződésével szemben ezidáig Szász Károly, a SOTE kancellárja sem tette meg a szükséges lépéseket, bár a milliárdokat többször is visszaszerezhette volna. Hónapokig tartó oknyomozásunk után bemutatjuk, a magyar energia-, víz- és hulladékgazdálkodási piac egyik vezető szereplője, a francia Veolia a SOTE felelőtlen döntéssorozatainak is köszönhetően hogyan lapátolta ki a milliárdokat az intézményből, és hogyan lehet 2019-ig a Veolia aranybányája a SOTE.
Újabb csontvázra bukkantunk a SOTE szekrényében. Az egyetem pulzusán 2013 óta tartjuk az ujjunkat, amikor kiderítettük, évek óta közbeszerzés nélkül, információnk szerint évi egymilliárd forintos értékben szerez be laborkellékeket és reagenseket az egyetem, márpedig szakemberek szerint ez törvénytelen. Megírtuk, akkor a Roche Magyarország Kft. kaszált az egyetem szabálytalan megoldásain, de cikksorozatunkkal elértük a korrekciót, a SOTE kiírta a laboratóriumi közbeszerzést és még a kancellár megérkezése előtt sok száz millió forintot megspórolt a szokásjogon alapuló eljárás megszüntetésén.
Laborügy után közműmutyi
A PestiSrácok.hu-nak most egy újabb, a laborügynél is súlyosabb milliárdos csalást és hűtlen kezelést szúrt ki a SOTE egyetemi honlapra is feltöltött szerződései között. A francia Veolia és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem közötti hőszolgáltatási kontraktusról van szó, amely ráadásul 2006 óta érvényben van, a szerződés 11 éve károsítja az intézményt és 2019 közepéig hatályos.
Összességében legalább tizennyolc rendbeli csalás-, hűtlen kezelés, szerződésszegés- és a multicég bizonyítható csalásának gyanújáról van szó, amely legkevesebb 3-4 milliárd forintos kárt okozott az egyetemnek.
Az alapszerződés, amely a módosításaival 3-4 milliárd forintos kárt okozott az egyetemnek.
Az egyetem nyilvános adatbázisában fellelhető adatokból, a szerződésből és módosításaiból kiderül, a SOTE 2006. május 11-én kötött szerződést a Veolia, korábban Dalkia jogelődjeként ismert Kipcalor Energetikai Kft.-vel. Ebben a szolgáltató vállalta a külső és belső klinikai tömb, a Kútvölgyi Kórház, egy gyógyszerészeti intézet és egy kollégium fűtési rendszereinek lecserélését és hőellátását. A beruházást 2007. szeptember 30-ig kellet volna megvalósítani és onnantól a mért fogyasztást fizetni, de a Veolia elődje már 2006. december 19-én átadta a beruházást úgy, hogy az egyetem nem kapott mellékletet arról, hogy mit is vesznek át és mennyibe került a beruházás. A szabályosnak korántsem nevezhető átadás átvételkor a hőszolgáltatási alapszerződést is módosították a felek, amelyben a szolgáltató új képlettel szabályozta az árkorrekciót és az ármeghatározást. A beruházás tartalma az egyetem számára ismeretlen maradt és ezzel az átadás-átvételi eljárást is ellehetetlenítette, ami a mérésalapú számlázásnak volt az időbeli szerződéses feltétele. Ez szerződésszegés volt a Veolia/Dalkia elődjének a részéről. Az egyetem a szerződés szerinti kötbért sem követelhette, amely felveti a hűtlen kezelés gyanúját, mint ahogy a beruházás átvételi eljárása is az egyetem részéről. 2007 nyarán a cég pótmunka-költségekre hivatkozva azt is elérte, hogy közel 3 évvel meghosszabbítsa az eredetileg tíz évre szóló megállapodást. A Veolia így 152 hónapra bebetonozta magát az egyetemre.
A Veolia aranybányája a SOTE. Fotó: veolia.com
Háromszoros ár
A szolgáltató bizonyíthatóan a szerződésbe foglalt képletével valósította meg a csalást bűntényének gyanúját, mert 2007. január és 2008. december közötti időszakban az árszámítást egy olyan képlet alapján végezte, amely soha, sehol nem volt egyeztetve, az egyetem által jóváhagyva. Ráadásul a 2006. decemberi megállapodás képletét a szolgáltató bizonyítottan kicserélte, továbbá az alapszerződéssel ellentétben a kötelezően alkalmazandó hatósági gázár helyett piaci árra tértek át. Alapesetben a szolgáltatónak negyedévenként, árváltoztatáskor közölnie kellene a számlázás alapját képező vételezési egységárat, amely követi a gázár és évente az infláció változását. Ennek köszönhetően 2008 végére már nettó 9000 forint közelébe szökött a Dalkia által számlázott gigajoule-onkénti egységár, amely brutális összeg. 2008-ban a Dalkia 76 százalékkal emelte az árat, miközben a hatósági gázár abban az évben csak 17,3 százalékkal emelkedett.
A szolgáltató minden negyedévenkénti árközlésében csalás gyanújával számolt árat közölt, azaz több rendbeli csalást követett el. Például 2008 folyamán a szolgáltató négy alkalommal készített olyan árközlő dokumentumot, amelynek előlapján a 2006-os megállapodás képlete szerepel, miközben a közölt árképzést egy másik képlettel számolták. Érthetetlen, de az egyetem felelősei soha nem ellenőrizték az árközlőket, minden esetben elutalták az ellenértéket. Ez felveti a hanyag kezelés gyanúját.
A képlet, amely lehetőséget adott a csalásra.
2012-2013-ra a SOTE a bevett piaci ár két és félszeresét fizette a multinak „a melegért”. 2013 végéig így kiszámíthatóan legalább 1,8 milliárd forintos bruttó kára keletkezett az intézménynek, mivel Áfát nem tud visszaigényelni.
Milliárdos kár
Mint ahogy írtuk, az alapszerződés szerint a szolgáltatónak minden egyes ármódosításkor igazolnia kellett volna a gázár beszerzési árát, ami a valós árak szerinti elszámolásnak lett volna az alapja. Mivel a Dalkia/Veolia nagy szereplőként feltehetően az átlagosnál alacsonyabban áron vásárolt gázt, ezért az a tény, hogy 2015-ig soha, semmiféle gázbeszerzést nem igazolt, nem véletlen. Ennek ténye hatósági ellenőrzéssel bizonyítható. A 2008-ban egekbe emelkedett árszintet a 2009. januári szerződésmódosítás „szentesítette”, így a szerződésszegést jelentő, a gáz beszerzési árközlésének hiánya biztosította a futamidőre ezt az extra profitot. Ez a mulasztás 2014 év végéig, negyedévente ismétlődött. Az szolgáltató ezzel csalás gyanúját valósította meg.
Büntetőjogi szempontból tehát ez a hőszolgáltatási szerződés 2014-ig összességében 18 esetben elkövetett csalás gyanúját, négy független alkalommal elkövetett, összességében a közvagyon terhére, a teljes futamidőre vetítve 3-4 milliárd forint értékű kárt okozott hűtlen kezelés-, és a számlák ellenőrzésének folyamatosan, éveken át elmulasztott hanyag kezelés gyanúját tartalmazza.
Szász Károly, a Semmelweis Egyetem kancellárja (j) átveszi kinevezési okmányát Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől Budapesten 2014. november 24-én. Balról Palkovics László felsőoktatási államtitkár. MTI Fotó: Illyés Tibor
Az egyetem 2012-ben belépett új vezetését megdöbbentette a szerződés feltárt részletei, a brutális hőszolgáltatási árképzés, és fontos lépésre szánták el magukat. A SOTE akkor levelet írt a Veolia-csoport hőszolgáltatási leánycégeként jegyzett Dalkiának, hogy az addig keletkezett kárt osszák el a szerződés teljes időtartamára, így a jövőben nem a számlázott árat, hanem a károkkal kompenzált alacsonyabb összeget utalnak a multinak. A cég ugyan továbbra is küldte a bevett piaci árnál legalább 2,5-szer magasabb összegről szóló számlákat, a SOTE azonban 2014 januárjában már csak nettó 4700, februárban 3900, márciusban 2400, áprilisban pedig alig 400 forintot volt hajlandó átutalni gigajoule-onként a franciáknak.
A gallok horribilis árképzését és árigényét szemlélteti, hogy miközben a SOTE a Főtávtól gigajoule-onként 3700 forintos áron vásárolhatták volna a távhőt, a Dalkia/Veolia háromszoros áron adta a meleget, gigajoule-onként 13 ezer forintért.
Szász Károly félrevitte a pert
A SOTE tehát akkor elindította a kár visszaszerzését úgy, hogy a fizetett összegből havonta 50-260 millió forintot lecsippentett. 2014 novemberében, miután a felsőoktatásban a kancellári rendszer életbe léptetésével Szász Károly lett a SOTE kancellárja, folytathatta volna a közvagyon védelmét, de nem ezt tette.
A kifizetések egy részének visszatartása miatt a francia multicég természetesen azonnal perre vitte a dolgot, amelyet a SOTE meg is nyerhetett volna, és minden kára megtérülhetett volna, csakhogy Szász Károly kancellár érthetetlen okból az előzményektől függetlenül önállósította magát. A tervezettől ellentétben a tervezetett ellenkeresetet sem adta be a Veolia által indított perben, nem kártérítésre, hanem semmisségre hivatkozott. Az elbaltázott, bíróság előtt lévő Veolia per ráadásul félbe is szakadt, miután 2015 áprilisában Szász Károly úgy döntött, kifizeti a franciáknak a korábban visszatartott, lecsippentgetett pénzeket, amellyel minden visszaállt a korábbi kerékvágásba. Információink szerint a pert ezzel Szász Károly teljesen félrevitte, pedig az egyetem korábbi vezetőségének jó esélye volt egy hatékony, vállalható megegyezésre a multicéggel. Szász Károly a hibás perek elvesztésével lezártnak tekintette az ügyet és ezzel mulasztásos törvénysértést követhetett el.
Az egyetem továbbra is csillagászati összegeket fizet a távhőért a Veoliának, amelynek 2019-ig aranybánya a SOTE. A túlszámlázásért most is indítható lenne kártérítési per, igaz a pénzügyi mozgástér az elvesztett 3 év miatt szűkebb.
Az ügyben az érintetteket is megkerestük, ezidáig nem kaptunk választ a kérdéseinkre, de a cikket folytatni fogjuk.
Vezető kép: Merkely Béla klinikai rektorhelyettes, Szász Károly kancellár, Palkovics László oktatásért felelős államtitkár, Szél Ágoston rektor és Michael Stockhammer, a GE Healthcare közép-európai vezérigazgatója (b-j) az első állami kézben lévő PET-CT készülékének átadásán a Semmelweis Egyetem Nukleáris Medicina Központjában 2017. január 19-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Facebook
Twitter
YouTube
RSS