Lezajlott a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság selejtezőinek sorsolása. A magyar válogatott az I jelű csoportba került és Anglia, Lengyelország, Albánia, Andorra, valamint San Marino csapatát kapta ellenfélül a kvalifikációs sorozatban. A csoport erős, különösen Angliát és Lengyelországot nézve, ám mégsem reménytelen az, hogy ott legyünk a világbajnokságon. Elemző írásunkban az esélyekre és a reményekre is kitérünk. Egy biztos: fantasztikus futballév következik.
Már előzetesen, a Zürichben megtartott sorsolás előtt is tisztában lehettünk több fontos dologgal a vb-kvalifikációval kapcsolatban. Tudtuk azt, hogy ötvenöt európai ország száll versenybe a mindössze tizenhárom európai vb-kvótáért. Tudtuk azt is, hogy hogy miként alakul a selejtezők menetrendje, mert előzetesen már napvilágot látott, hogy a kvalifikációs csoportküzdelmek jövő tavasszal, már az Európa-bajnokság előtt megkezdődnek – erre később még visszatérünk –, és 2021 végéig le is zajlanak, a pótselejtezők pedig 2022 tavaszán véglegesítik majd a világbajnoki mezőny összetételét. Emellett tudtuk azt is, hogy válogatottunk a harmadik kalapba került, így a szintén harmadik kalapos Oroszország, Írország, Csehország, Norvégia, Észak-Írország, Izland, Skócia, Görögország és Finnország válogatottját biztosan nem kaphatjuk ellenfélül, mert hozzánk hasonlóan ők is a harmadik kalapba lettek rangsorolva.
Nem alakult rosszul…
Mint ahogyan minden sorsolás esetén lenni szokott, a legizgalmasabb, legjobban várt kérdés természetesen ezúttal is az volt, hogy a többi kalapból mely válogatottakat rendeli majd mellénk a jószerencse. Egy biztos: nem lehet azt mondani, hogy Fortuna Istenasszony ellenségesen állt volna hozzánk. Persze lehet, hogy az egész Daniele de Rossinak és Rafael van der Vaartnak köszönhető inkább, akik a gömböket kihúzták. Akár így, akár úgy, a végeredményen ez nem változtat: ellenfeleink – Anglia, Lengyelország, Albánia, Andorra és San Marino – ismeretében kijelenthető, hogy szerencsére nem a legerősebb csoportba nyertünk besorolást.
Ellenfélmustra Angliától San Marinóig
S akkor nézzük, hogy vajon milyen vetélytársakat kaptunk valójában? Angliát aligha kell bemutatni bárkinek is, aki szereti és követi a futballt. Nem csupán Európa, de az egész világ elit válogatottjai közé tartozik. Olyan csapat, amely nemcsak, hogy állandó résztvevője a világbajnokságoknak, de a favoritok közé is szokás sorolni. Elképesztően erős bajnokság adja az angol válogatott hátországát, ahol a legjobb csapatokban természetesen sok a külföldi klasszis is, ám az angol válogatott krémje – akik között olyan csillagokat találni, mint Harry Kane, Jordan Henderson, Raheem Sterling, Trent Alexander-Arnold, Marcus Rashford vagy Jamie Wardy – is odahaza játszik. Egyértelmű, hogy ennek a csoportnak Anglia az esélyese, bombameglepetés lenne, ha nem jutna ki egyenes ágon Katarba. (Örökmérleg Anglia ellen: 5 győzelem, 2 döntetlen, 15 vereség)
Ha van csapat, amely borsot törhet az angolok orra alá, akkor az elsősorban Lengyelország, amely a szóba jöhető második kalapos vetélytársak közül az egyik legerősebb volt. Az elmúlt években felzárkóztak Európa közvetlen élmezőnye mögé, immáron senki nem mehet ellenük biztosra. S amellett, hogy csapatként rendkívül összeszokottak, van egy extraklasszisuk is, a legutóbbi évek egyik legtermékenyebb európai góllövője, a Bayern München BL-győztese, Robert Lewandowski. (Örökmérleg Lengyelország ellen: 20 győzelem, 4 döntetlen, 8 vereség)
Albánia igazi, klasszikus „sötét ló” a csoportban, amelynek szinte lehetetlen belőni a valós erejét. Képes komoly eredményekre, de meglepően gyenge játékra is. Jó példa erre a mögöttünk hagyott bő egy év, hiszen Fehéroroszország, Kazahsztán és Litvánia előtt megnyerte a Nemzetek Ligája-csoportját (C-liga), miközben az Eb-selejtezőkben csak döntetlenre futotta az erejéből mostani közös csoporttársunk, Andorra ellen. Leírni semmiképp nem lehet őket, hiszen Elseid Hysaj személyében van játékosuk az SSC Napoliban is. Ráadásul ismerős nevekkel is találkozhatunk majd a soraikban, hiszen a Fradiban játszó, és a Juventusnak is beköszönő Myrto Uzuni, vagy a Diósgyőrben légióskodó Hysen Memolla képességeit hétről-hétre testközelből is láthatjuk. (Örökmérleg Albánia ellen: 5 győzelem, 1 döntetlen, 0 vereség)
A csoport két leggyengébb tagját, Andorrát és San Marinót könnyedén elintézhetnénk annyival, hogy ők vélhetően a csoport „futottak még” csapatai lesznek, akik ellen gólarány-javító győzelemre számíthatnak a többiek. Azonban nem csupán a sportszerűség tart vissza bennünket attól, hogy így nyilvánuljunk meg, de az is, hogy nem volt még olyan régen 2017 ősze, amikor egy számunkra már tét nélküli világbajnoki selejtezőn bizony sikerült elszenvednünk futballtörténelmünk talán leggyalázatosabb vereségét: kikaptunk Andorrában 1-0-ra. Így tehát a kellő tiszteletet már csak ezért is meg kell adnunk ennek a két riválisunknak is, noha, azt azért el kell mondani, hogy ha ellenük pontot/pontokat hullajtanánk, akkor az egyben a kijutási esélyeink végét is jelentenék. (Örökmérleg Andorra ellen: 3 győzelem, 0 döntetlen, 1 vereség, San Marino ellen: 4 győzelem, 0 döntetlen, 0 vereség)
Csak a csoportgyőztesek jutnak ki biztosan
Mielőtt az esélyeinkről szólnánk, nézzük meg, hogy miként lehet kijutni a katari vb-re. Az európai selejtezőket tíz csoportban rendezik, a csoportelsők automatikusan kvalifikálják magukat a tornára. A csoportok második helyén végzők is kapnak egy második esélyt erre, ugyanis 2022 tavaszán egy tizenkét csapatos pótselejtező-tornát rendeznek, amelyen a tíz csoportmásodik alapból ott lesz, valamint további két válogatott a Nemzetek Ligája-szerepléssel szerezhet jogot erre.
A helyzet tehát egyszerű és tiszta: ha megnyerjük a csoportunkat, ott vagyunk Katarban. Ha második helyen végzünk, ott vagyunk a pótselejtező-tornán, vagyis továbbra is saját kezünkben marad a sorsunk. Ha azonban nem sikerül a csoport első két helyén végezni, akkor sincs még minden veszve. Köszönhetően ugyanis annak, hogy a nemrégiben lezárult Nemzetek Ligája-sorozatban remekül szerepeltünk – megnyertük a B-divíziót, és ezzel feljutottunk az A-divízióba –, még abban az esetben is komoly esélyünk marad a pótselejtezős szereplésre, ha csak a harmadik, vagy annál rosszabb helyen végzünk majd a csoportunkban.
Igaz, ehhez az is kell, hogy azon válogatottak, akik a Nemzetek Ligája-szereplés alapján vetélytársaink lehetnek, jussanak ki a saját csoportjukból a vb-re. Vagyis ebben az esetben nem a saját kezünkben van a sorsunk.
Erőltetett menet, avagy selejtezők közé ékelt Európa-bajnokság
Szólni kell még egy nagyon fontos tényezőről, amely alapjaiban írhatja át a vb-selejtezők esélyeit, végeredményét, ez pedig a 2021 nyarán sorra kerülő Európa-bajnokság. A koronavírus miatt ugyanis most egy olyan, különleges vb-selejtező-sorozat előtt állunk, amire korábban még nem volt példa, hiszen a kényszerűségből egy évvel elcsúszó Európa-bajnokság „félbevágja” majd a jövő évi vb-selejtezőket. Ennek azért lehet nagyon-nagy jelentősége, mert gyakori eset, hogy egy-egy nagyobb torna után az ott résztvevő csapatok „leeresztenek” egy kicsit, és szükségszerűen rosszabb formába kerülnek, mint magán a nagy tornán, amely minden esetben az adott év legfontosabb eseménye a résztvevő válogatottak számára. Ez két dolgot is magával hoz.
Egyrészt semmiképp nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a selejtezők tavaszi, első meccsei után, hiszen az EB-t követően homlokegyenest eltérhet egy-egy válogatott formája, és ebből következően a teljesítménye is, a korábban látotthoz képest. Másrészt pedig azoknak a válogatottaknak, amelyek kijutottak az EB-re – közéjük tartozik Magyarország is – lényegében egész évben csúcsformát kell mutatniuk, ha a selejtezőkön és a kontinenstornán egyaránt jól akarnak szerepelni. Ugyanezen logika mentén a fentebb vázolt erőviszonyok is felülíródhatnak.
Könnyedén kifulladhat majd egy-két erős válogatott is, miközben meglepetést okozhatnak olyan csapatok, amelyeket alacsonyabban rangsoroltak ugyan, ám nem lépnek pályára az Eb-n, és éppen ezért minden erejüket a világbajnoki selejtezőkre összpontosíthatják.
Kiérdemelt bizalom
Előzetesen azt lehet elmondani az esélyeinkről, hogy az automatikus vb-részvételt jelentő első hely megszerzése nem reális. Ehhez nem csupán hatalmas bravúr és szerencse kellene, de még az is, hogy Lengyelország és Anglia valamelyik gyengébb csoportellenféllel szemben megbotoljon, miközben mi „behúzunk” minden kötelezőt. A második helyezés ugyanakkor elcsíphető lehet, ám még ehhez is végig erőn felüli teljesítmény kell, kiváltképp a két nagyágyú ellen. Úgy két évvel ezelőtt erre még azt írtuk volna, hogy ez szinte reménytelen, ám válogatottunk mögöttünk hagyott időszaka alapján – amelyről nemrégiben részletesen is írtunk – megvan az alapunk arra, hogy bízzunk együttesünkben és higgyünk abban, hogy képesek lehetnek felsettenkedni a második pozícióba. Csapatunk ugyanis többször is bizonyította, hogy erősebb vetélytárs ellen is képes diadalt aratni.
2021: egy káprázatos év, avagy nagyágyúk egész sora érkezik Budapestre
Van valami, amit sorsolástól, esélyektől és minden egyébtől függetlenül le kell szögezni. Régen látott eseménydús, időszak vár a magyar futballbarátokra. Válogatottunk 2021-ben egészen biztosan megmérkőzik majd Anglia, Lengyelország, Franciaország, Portugália és Németország csapatával, s közülük négy ellen hazai pályán is látható lesz. Egyben futballtörténelmünk első, részben hazai rendezésű nagy tornájára készülhetünk, ami önmagában is felejthetetlen élményekkel kecsegtet. Az utóbbi évtizedek egyik legemlékezetesebb, legjobb éve következik, nem lesz más dolgunk, mint kiélvezni az újabb és újabb magyar érdekeltségű focicsemegéket, amelyek egymást követik majd az esztendő során.
Az összecsengő dátum…
Zárásként hadd említsünk meg egy érdekességet, ami akár jó előjel is lehet. 1983-ban éppen úgy december 7-én és Zürichben sorsolták a vb-selejtezők sorsolását, mint ahogyan most. Akkor Ausztriát, Hollandiát és Ciprust kaptuk ellenfélül, és közismert tény, hogy végül csoportelsőként zártunk és csont nélkül kijutottunk a mexikói vb-re. Amely egyébként mindmáig az utolsó vb-szereplése a magyar válogatottnak. Idén ismét december 7-e volt a sorsolás napja, és Zürich a helyszín. Éppúgy, mint harminchét évvel ezelőtt. Mi mást is kívánhatnánk, mint azt, hogy ugyanolyan sikeres selejtező-sorozatot fussunk, mint annak idején, a mexikói vb előtt. A sorsunk mindenesetre a saját kezünkben van. Jó lenne ezt kihasználni, és 1986 év után ismét ott lenni a legjobbak között.
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS