Szepesi György 1957-ben azt írta, megújul a magyar sport, mert a Czibor Zoltánhoz hasonló “primadonnák” eltűntek az országból. Négy évvel később már sem az ő, sem Kocsis Sándor nevét nem írta le a Nemzeti Sport az Európa Kupa-döntő kapcsán. Még 1973-ban is elhallgatták felejthetetlen bombagólját. Gyűlölte az ávéhás világot, s bár állítólag beszervezték, használhatatlan ügynök volt. Azért akart nyerni a válogattal, hogy az emberek egy pillanatra elfelejtsék hol élnek. Két legfontosabb meccsén 3-2-re kikapott. Mindkétszer Bernben. Bohém, “bolond”, zseni, igazi magyar csillag volt.
Nézem ezt a gólt, ezt az egészen elképesztő gólt. A szélső befelé megy, kap egy közepes labdát, ráfordul, irgalmatlanul bevágja. „Czibor, number eleven… A great goal, a wonderful goal!” – üvölt már a végén az angol riporter. Tizenegy másodperces, fekete-fehér felvétel. Egy pályafutás esszenciája. Ebben a villanásban a legendás „Bolond” minden zsenialitása benne volt. Az meg huszadik századunkkról mond ítéletet, hogy itthon az egészet elhallgatták.
Czibor Zoltánról és az Aranycsapat többi “megtévedt”, a romlott Nyugatot választó klasszisáról nemhogy írni, még beszélni sem nagyon lehetett.
Vagy csak nagyon halkan.
Magyar világklasszisok, leírhatatlan nevek
„A Benfica nyerte az Európa Kupát” – így a Nemzeti Sport korabeli, nyúlfarknyi tudósításának címe. A szövegből kimaradt néhány apróság.
Nem csak az, hogy a Barcelona góljait a magyar „disszidensek”, Kocsis Sándor és Czibor szerezték, a Benficát vezető Guttmann Béla sem érdemelt meg egy félmondatot.
„Szerdán este Bernben 40 000 néző előtt került sor a labdarúgó klubcsapatok Európa Kupájának hatodik döntőjére. Benfica–Barcelona 3:2 (2:1) – írta a sportnapilap. – Negyed óra után a Barcelona vette át a játék irányítását, vezetéshez is jutott. A 30. percben állt be a fordulat, ekkor a portugálok két perc alatt két gólt rúgtak. A szünet után ismét a spanyol csapat rohamozott, de a gólt mégis a Benfica érte el. Kétgólos vezetés után a portugálok erősen védekeztek. A Barcelona két kapufát, és csak egy gólt rúgott”.
Ennyi. „Csak egyet”: ezt írták a „láthatatlan ember” zseniális bombájáról. És a gól valóban csak szépségtapasz volt, hiába játszott a Barcelona – Kocsissal, Kubala Lászlóval – fölényben a Guttmann irányította portugál együttes ellen, mégis kikapott.
Az eredmény (3–2) és a helyszín (Bern) túlontúl ismerős. Vajon mennyire fájhatott ez Kocsisnak és Czibornak?
Megcáfolták Lao-cét, kétszer beleléptek ugyanabba a folyóba: zseniális csatársorral, kapufákat lőve, a nyolcaddöntőben a nagy rivális Real Madridot (vö: Brazília és Uruguay legyőzésével az ’54-es vébén) kiejtve alulmaradtak a legfontosabb mérkőzésen.
Ávéhás tiszt az Anna presszóban
Lehet egy elvesztett világbajnoki döntő nemzeti tragédia? Természetesen. Czibor sok-sok évvel később, a nyolcvanas években elmesélt egy történetet az őt meglátogató Bocsák Miklós újságírónak. A jellegzetesen kelet-európai, egyszerre szórakoztató és rémes anekdota Bocsák Kocsis és Czibor című könyvében jelent meg. A mondatokon átsüt Czibor tapasztalata, ebből fakadó cinizmusa, őszintesége és az egész dögletes, félelmetes Rákosi-korszak: „Én egyszer ebben az Annában (a legendás, hírhedt presszóban – MG) találkoztam egy ismerősömmel. Elég sokan voltak akkor este az Annában, ha csak olyanok lettek volna, akik az akkori lehetőségek szerint becsületesen keresték a pénzt, akkor nem sokan ülhettek volna ott… A lényeg az, hogy ülök a zsúfolt presszóban, szemben velem egy olyan kezét dörzsölgető, izzadós, kövérkés alak, orgazda-féle, vagy nem tudom, minek nevezitek, hogy miről tárgyaltunk, azt ne kérdezd, én akkoriban már
jutalomból is csempészhettem, és ezt a jutalmat valahogy értékesíteni kellett.
Valószínűleg erről tárgyaltunk, szólt közben a zene, amiből csak a dobosra emlékszem, az idegesített a legjobban.
Háttal ültem az ajtónak, nem láttam, kik jönnek, kik mennek, azt hiszem, éppen osztoztam, szoroztam és a társamat figyeltem, akinek egyszercsak az ajtóra cövekelt a tekintete, a szeme valósággal kimeredt. Aztán a zenekarra néztem, mert a zenekar közben elhallgatott, és a dobos, az aki olyan idegesítően dobolt – esküszöm, amíg élek nem felejtem el – éppen ütésre emelte a bal kezét
és a keze a dobverővel együtt ott maradt a levegőben… a tánc is abbamaradt… És meg sem mozdultak. Mindannyian az ajtóra meredtek…
Hát erre aztán én is odanéztem az ajtóra, merthogy mindenki odanézett, és az ajtóban ott állt csizmában, szétvetett lábbal, tiszti mundérban egy ávéhás főhadnagy és nézett. Jobbra nézett, balra nézett, mindenfelé nézett, merthogy keresett valakit. Aztán a tekintete megállt a mi asztalunknál. Az orgazda elájult és szép lassan lecsúszott a székéről. Én akkor megismertem az ávéhás főhadnagyot, jó barátom volt, engem keresett, ezért nézett körbe…
kitört belőlem a röhögés… a könnyeim potyogtak… de lehet, hogy attól könnyeztem, hogy közben sírtam is, érted?
A főhadnagy is észrevett, leült mellém, én egy pillanatra abbahagytam a röhögést, a hátára vágtam egyet és azt mondtam neki: „Nézz körül, te marha, mit csináltál? Hát hogy lehet így bejönni ide?
És akkor a főhadnagy szólt a pincérnek, hogy folytassák tovább a zenét, táncoljanak. És az emberek folytatták tovább a zenét, táncoltak. De nem úgy, ahogy addig zenéltek, táncoltak.
Nahát egyebek között ezért is akartam én olimpiát nyerni, és nagyon megverni az angolokat. Mert én pontosan tudtam, hogy az emberek – orgazdák, meg nem orgazdák, becsületesek, meg nem becsületesek – a mérkőzés napján leülnek majd a rádió elé és amikor elkezdik hallgatni a mérkőzést, mindent elfelejtenek.”
Mindent elfelejtenek… Azt hiszem, ennél az anekdotánál nehezen lehetne jobban elmondani, hogy milyen rettenetes évek voltak ezek, s éppen ezért, mit is jelentett az Aranycsapat. Mi mindent láttak bele a rettegésben élő, a világháborút, nyilas terrort, majd a Rákosi-diktatúrát végigszenvedő átlagemberek.
A történet és az ávéhás főhadnagy (akit nem nevezett meg, de gondoljunk csak az akkor Bp. Bástya néven az ÁVH alá sorolt MTK-ra, ahol például a mindenki által imádott Hidegkuti Nándor százados lett) felbukkanása azért is érdekes, mert nem is olyan régen nyilvánosságra került, hogy a besúgásra, zsarolásra, megfélemlítésre és persze megalkuvásra épült rezsim – minden valószínűség szerint – Czibort is beszervezte. A kutatások (itt elolvasható az erről szóló tanulmány) szerint a klasszis semmi érdemlegeset nem jelentett, bár nagy riválisa, Puskás Ferenc ellen akarták felhasználni, erre egyáltalán nem volt alkalmas (már csak a kölcsönös ellenszenv miatt sem). Mások szerint sem.
Engedélyezett csempészetből lebuktatás, beszervezés
Miért fontos ez most? Czibort a történészek szerint megzsarolták, s bár egyelőre nem világos hogyan, talán ez a történet – is – magyarázatot adhat rá. A szélső csapattársát, Grosics Gyulát a szövetségi kapitány Sebes Gusztáv szerint „vámkihágás” miatt tiltották el, könnyen lehet, hogy őt is ezzel fenyegették. Kutatóként több olyan esettel találkoztam, ahol a célpontokat a csempészés vádjával törték meg, illetve ilyen ügyekbe akarták belekeverni, hogy aztán másokat is lebuktassanak.
Mivel több kereskedő, orgazda beszervezett ügynök volt, nem volt túl nehéz tetten érni az illegális üzletelésre kényszerített futballistákat sem.
A Rákosi-, majd Kádár-diktatúrától ez már csak azért is aljas húzás volt, mert a játékosok – és művészek – éppen a rezsim jóváhagyásával intézték a külföldi üzleteiket, mivel kiemelkedő fizetéseket nem kaphattak (első az igazságosság!), ezzel egészítették ki a bért.
A rendszer csak „nyert” az ügyön: a nekik nem tetsző embereket kiemelték, letartóztatták vagy beszervezték egy-egy lebuktatás után. Nyilván a papnak készülő Grosicsot is meg akarta fegyelmezni a hatalom.
Ha csak az Anna presszós jelenetre gondolunk, nem véletlen, hogy ahogyan több társa, úgy Czibor sem akart hazatérni 1956 után. Főleg, hogy úgy fest, fegyveresen is részt vett a forradalomban, ráadásul nyilván – ha tényleg az volt – ügynöki munkájától is undorodott. A Kádár-rendszer ígérgetései (megbocsátás a hazatérőknek) sem hatották meg.
Ki is mondta később, hogy nem bízott bennük, attól félt, visszajön a „sztálini világ.”
Primadonna – a ruha alatt semmi sem maradt?
Ha az nem is tért vissza – bár a megtorlások azt idézték – , kegyelem nem járt az “árulóknak”. Csak a módszerek finomodtak. Már Puskásról szóló cikkemben is említettem, hogy az emigrált világklasszisok (és más népszerű emberek) ügyében a kádári propaganda a lejáratás helyett inkább az elhallgatásra helyezte a hangsúlyt. Azért persze voltak kötelező körök, a “primadonna” Czibor is megkapta a magáét. A Népszabadság 1957-ben jelentette meg „Visszatér-e…?” című cikkét, amelyben a társadalom különböző szereplői beszéltek arról, hogy mit gondolnak a megtorlást titokban levezénylő, „ember arcú” Kádár-rezsimről. A válaszok természetesen optimisták voltak, mindenki látta a változást.
Már a cikk bevezetője is frappáns: „Visszatér-e a „múlt”? Le tudjuk-e gyűrni az ittmaradt hibákat? Nem is csak ellenségeink vádjai hangoztatják, hogy Magyarországon „Rákosi-restauráció” van, vagy lesz – hanem sok barátunk is fél ettől (bár a legtöbbet már börtönbe zártuk – MG). 10 embernek tettük fel mi is ezt a kérdést: visszatér-e a múlt? Hogy ki mire értette, s ki mire felelt – itt olvashatják.”
Megszólalt traktorgyári munkás (természetesen elsőként), tanácselnök, maga Marosán György és Szepesi György sportriporter. Valószínűleg azért nem önszántából.
A legendás rádiós – aki Cziborhoz hasonlóan ügynökként tevékenykedett, de a futballistától eltérően mindvégig kitartott a Kádár-rendszer mellett, ennek megfelelően komoly karriert építhetett – éppen egykori (és későbbi?) barátját, a „Bolond” becenévre hallgató szélsőt hozta fel intő példának.
Már az alcím nagyot ütött: „A sportprimadonnákról”
„Az, hogy a játékosok a pályán és a pályán kívül azt csinálnak, korlátlanul és büntetlenül, amit akarnak, nem tért vissza. Az biztos, hogy „sztárok” a sportban is lesznek. A közönségnek lehetnek és lesznek kedvencei. És ez nem is baj. Mindenki tudja, hogy az első- osztályú sportolók mennyi időt áldoznak, és komoly fizikai erőt fejtenek ki, hogy hazánknak is dicsőségére váló, kimagasló eredményeket, szép játékot produkáljanak. Meg kell találni a módot, hogy ezt erkölcsiekben és anyagiakban is honorálni tudjuk. De ez nem vezethet oda, hogy – mint például ilyen Czibor Zoltánnal történt – olyan botrányt csapjon valaki az Enke Grillben, amiért minden más ember megérdemelt büntetést kap, ő pedig a következő vasárnap vígan rúgta tovább a labdát. Ilyenek ma már nincsenek.” Erről tájékoztatta Szepesi az olvasókat, akit nem is olyan régen ünnepelt hatalmas születésnapi írással az Origo. (Félreértés ne essék, valóban remek rádióriporter volt, viszont végig a diktatúra cinkosa, kiszolgálója maradt, így nem igazán állítanánk példaképnek).
Nem tudjuk, milyen botrányt csapott Czibor az Enkében, de a futballpályán igazi zseni volt. Ha volt kedve, a világ legjobbja volt, de ez nem mindig volt így, az az időszak még nem a futballrobotokról szólt. Már futballtörténelem: a Fradiból a Honvédhoz irányított (a két csapat között Csepelre “menekülő”) klasszis a Barcelonánál lelt új otthonra, bár csak három évig volt a katalán csapatnál, alapembernek számított. A bombaerős Real Madridot megelőzve kétszer is megnyerték a spanyol bajnokságot, a Vásárvárosok Kupáját és az Európa Kupában – az a gól… – is csak a döntőben maradtak alul. Ehhez képest ízlelgessük a Labdarúgás magazin 1965-ös Mi lett belőlük? című “cikkét”.
„Czibor Zoltán (36 éves) útja előbb a Honvédba, majd külföldre vezetett. Idehaza csak „szeleburdinak” tartották, de külföldön már vándor lett belőle. Sehol sem talált talajra, pedig próbálkozott Svájcban, Spanyolországban, Olaszországban, Ausztriában és legutóbb Kanadában is. Úgy hírlik, pillanatnyilag ott tartózkodik.”
Próbálkozott, úgy hírlik, tartózkodik. Szerencsétlen nyugatra szakadt magyar…
Később, ahogyan a Kádár-féle megtorlást felváltotta a Kádár-féle gulyáskommunizmus, már ellenségeiknek is megbocsátottak. Legalábbis enyhültek irányukban. Egy 1973-as összefoglalóban, amely az Európai Kupa történetét ismertette, már megemlítették az Európa Kupa-döntős magyarok nevét. Igaz, többre valószínűleg nem volt engedély: „1961-ben már nem a Real vívta a döntőt. Első ízben került a BEK döntőjébe a Benfica, és átvette a Real szerepét. Az ellenfél a Barcelona csapata volt, amelyben akkor Kocsis, Kubala és Czibor is játszott. A Benfica 3:2 (2:1) arányban győzött a berni mérkőzésen, amely egyúttal a Benfica sikersorozatának kezdetét is jelentette.”
Játszott. 1973-ban is eddig jutottak el. Nincs más feladatunk, nézzük meg újra azt a gólt. Nem párás tekintettel, nem nosztalgiázva, csupán jó szívvel emlékezve egy bohém, szimpatikus zsenire. Aki társaival – ha csak néhány órára – el tudta feledtetni az évekig tartó rémálmot.
Fotók: Fortepan.hu, forrás: Arcanum.hu, Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor
Vinczer S.Péter
2019-04-11 at 04:41
Mocskos világ volt, mert senki sem tudta, hogy aki szidta a rezsimet az valódi, vagy provokátor. Ha provokátor, és nem tett feljelentést, akkor megkapta érte a büntetést, mert nem tett eleget az állampolgári kötelezettségének…. Ha meg feljelentette, és valódi elégedetlen volt, akkor meg ártott annak, aki nem érdemelte, akinek ártani maga sem akart volna.
torreádor
2017-02-26 at 09:12
Vak ez ló ,uram-mondják a cigánynak,Mert a ló nekiment a falnak.Nem vak ez uram,hanem bátor.Bátor István ! Te nem bátor vagy ,hanem egyszerűen hülye.
algohun
2017-02-21 at 14:48
Pár megjegyzés és talán a legfontosabb cikk amit valaha irtam.
Ez mellékes de úgy tudom hogy nem Lao Tze hanem Herakleitos vagy Heraclitus
irta azt hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba folyóba. Ez egyébként filozófiájának egyik sarkköve.
Nem érdekel hogy kit szerveztek be ki csempészett ki nem stb egy velejéig züllött zsarnokságban mindenki úgy élte túl a borzalmat ahogy tudta.
**********************************************************************
De most jön a java az egyik legfontosabb esemény a magyar sport történelmében az angol magyar 6:3 mellett.
Már 1954ben rebesgették hogy a németek kokszoltak úgymond de erre semmi bizonyiték nem volt.
Közben elvégeztem az orvosit és karrierem végén újra tanultam főleg a sejt biológiát és a szerves kémiát ami negyven év alatt megváltozott és nagyot fejlődött.. Tehát valami keveset értek hozzá.
Aztán volt egy két becsületes német volt csapat tag Bernből akik megmondták mi is történt a világbajnoki meccsen amikor kikaptunk 3:2re. miután azelőtt már 8:3 ra megvertük a németeket. A világ legjobb két csapatát Uruguayt és Braziliát meg 4:2 re és 4:2 re.hosszabbitás után. Úgy emlékszem tizéves fejjel az egészre mintha ma történt volna.
Most pár éve még az utolsó német élő játékos amikor már minden magyar meghalt a csapatból megmondta hogy a meccs előtt azt mondták orvosaik és edzőik hogy C VITAMIN INJEKCIÓT ADNAK NEKIK!!! Hazudtak mondani sem kell. A német válogatott játékos nem tudta hogy a C vitaminnak SEMMI hatása nincs azonban én tudom hogy arra jó hogy az amfetamin rövid ható idejét megnövelje!!!
Tehát a német válogatott edzői és orvosai C vitaminnal kevert AMPHETAMIN injekciót adtak a döntő előtt injekcióban a német válogatott játékosainak.!!!
Nagyon jól tudjuk hogy az egész kelet német csoda a sporteredményekben kizárólag az illegális csaló drugoknak volt köszönhető.
Azt is tudjuk hogy a nyugat németek sem voltak ártatlanok ebben. .
A szerves kémia és ezért a gyógyszertudomány és szintetizálás 9O%ban
német tudomány. Van egy pár amerikai japán cseh angol francia olasz felfedezés is na meg egy két magyar is de alapjában véve az egész szerves kémia német ügy.
Mikor egy orosz és egy némat hadsereg összecsapott akkor az egyik vodka által fejlesztett szeszmámorban a másik amfetamin által ajzva harcolt.
Gyilkolni és meghalni könnyebb mesterségesen megváltoztatott szellemi állapotban.
Az amerikai angol és kanadai pilóták meg bombázó rohamaikat szintén amfetamin mámorban végezték.
Tehát a drugok titkolt és a használókat hülyitve félrevezető felhasználása már
a második világháborúban teljesen elterjedt manipuláció volt.
Ezért ezt könnyen átvitték a sportba. Számomra nem kérdéses hogy a C vitamin injekció egy a játékosok számára félrevezető süket duma és becsapás volt sőt ha elkotyognák hogy kaptak egy injekciót és az csak C vitamin volt hát az nem illegális és nem teljesités növelő.
Azonban amikor megtudtam hogy a C vitamin alkalmas az amphetamine hatásának meghoszabitására mégpedig egy foci meccs tartamáig és már tudtam hogy a németek a második világháborúban már használták akkor teljesen megbizonyosdott számomra hogy a németek csaltak Bernben
és azt is tudom hogy miként és mivel csaltak.
Szerintem még mindig lehetséges volna feljelenteni a német football
szövetséget és követelni hogy vegyék el tőlük az aranyérmet vagy a kupát és adják nekünk bár már az aranycsapatból senki sem él.
*************************************************
Szepesiről
Ő volt az aki azt hazudta a rádióban vagy a Népszabadságban valamikor 1956 október 25.e táján hogy a Himnusz hangjainál rabolnak gyilkolnak és gyújtogatnak, Mármint a szabadságharcosok. Ilyet nem tettek és egészen bizos hogy közben nem énekelték a Himnuszt. Igazi ÁVÓs komcsi duma.ami nemcsak hazug hanem képtelen is. .
Igy történt az hogy a Melbournbe tartó repülőgépből a sportolók ki akarták dobni Szepesit a gépből. Azonban a többiek lebeszélték erről a többieket.
A focit szerette és kiváló közvetitő volt azonban véres kommunista.
*************************************************
Cziborról. Nem volt olyan nagyság mint Bozsik Puskás Kocsis és Hidegkúti
azonban lehetett rá számitani hogy nehéz helyzetben csodákra képes.
Igy történt hogy belőtte az utolsó percekben a harmadik gólt tehát az eredmény 3:3 lett volna azonban az angol biró lest itélt meg és ezzel sorsunk megpecsételődött.
**************************************
Olyan iszonyatos gyász és düh öntötte el az egész országot hogy az előre elkészitett diadalkapukat ledöntötték és a csapat tagjai kerülő utakon bujkálva suttyogtak haza.
..Az egész ország nem a játékosokat okolta hanem Rákosit és a politikai vezetést.
Szerintem ez volt egyik kiváltó oka a két évvel később kitört forradalomnak.
Láttuk micsoda örömujjongásban vett részt az egész ország egy nagyon szerény eredmény egy gyózelem egy döntetlen egy vereség után az EU bajnokságon.
A nép de főleg a football rajongók rettenetesen ki vannak éhezve egy győzelemre.
Ezért megjósolom itt és most ha az olimpiát Orbánék elcseszik vagy forradalom lesz vagy megbuknak ami most képtelenségnek tűnik.
Ki a fene hitte 53 54 55 56ban hogy Rákosinak és a kommunizmusnak vége lesz rövid időn belül?
A Fidesz legyőzhetelen politikai pártok részére de a sport kudarc meg fogja őket buktatni.
Ők vannak hatalmon tehát övék a dicsőség ha nyerünk ha vesztünk övék a gyalázat.
Ha elvesztjük emiatt az olimpiánkat az egyetlen olimpiát amit megkaphattunk volna akkor ugyanaz fog történni amii 1954ben mert akkor az volt az egyetlen esély a világbajnokságot megnyerni.
Azóra döglődik a magyar foci és ha nem lesz a miénk az olimpia ami jár nekünk akkor a magyar sport is döglődni fog ezután.
És aki felelős ezért el lesz söpörve.