Pontosan nyolcvan esztendővel ezelőtt történt az úgynevezett doni áttörés, amely mindörökre kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar nemzet emlékezetében. A szovjet alakulatok 1943. január 12-én törték át a magyar arcvonalat a Don-kanyarban, a kezdetben hősiesen kitartó, csaknem kétszázezres 2. magyar hadsereg erejét azonban felőrölték az embertelen körülmények, az éhség, a rendkívüli hideg. A hadsereghez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül csaknem 120 ezren estek el, sebesültek meg vagy kerültek hadifogságba. Az évforduló alkalmából a Magyarságkutató Intézet Facebook-oldalán Babucs Zoltán, az intézet munkatársa jelentetett meg rövid írást, amelyben kiemeli: ideje eloszlatni a pártállami tévhitet, hogy „a vezérkari tisztek dőzsölve, jól fűtött házakban, térkép felé hajolva, az arcvonaltól biztonságos távolságban osztogatták a dermesztő hidegben küzdő csapatoknak a parancsokat”, a valóságban ugyanis a tisztek osztoztak a hadsereg sorsában, és amikor úgy hozta a szükség, maguk is fegyvert ragadtak.
Babucs példaként a II. Királyi Honvéd Hadsereg kötelékében szolgáló lovag Kern Károly példáját hozza, aki nagyban hozzájárult a hadsereg emberfeletti teljesítményéhez, még akkor is, ha állásaiból utóbb kivetették
és a mostoha időjárási körülmények, az ellenség túlereje, valamint saját szövetségesei bajtársiatlan magatartása hatására úgy hátrált Nyugat felé, hogy elkerülje a bekerítést és a teljes felmorzsolódást.
A Veszprém vármegyei Hántán született Kern Károly 1942. június 29-én kapott hadibeosztást, a 20. könnyű hadosztály vezérkari főnökeként vonult el Egerből a magyar 2. hadsereg hadműveleti területére. 1942. október 30-án lépett elő őrnaggyá. 1943. március 5-ig volt az egri seregtestnél, ezen időszakban érdemelte ki a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal (1943. május), a Bronz Signum Laudist hadiszalagon a kardokkal (1943. március 31.) kitüntetéseket, a Tűzkereszt 1. fokozatát, valamint a német Vaskereszt II. osztályát (1942. december 28.).
Az egri seregtest eredetileg a magyar 2. hadsereg miskolci VII. hadtestének alárendeltségébe tartozott és a hadsereg harmadik kiszállítási lépcsőjében került ki a Donhoz. Részt vett az uriv–sztorozsevojei szovjet hídfő felszámolását célzó támadásokban (1942. augusztus 10., szeptember 9–16.), amelyek során jelentős veszteségeket szenvedett. Az 1943. január 12-i urivi szovjet betörést követően Sztorozsevojénál két napon keresztül próbálta állásait megtartani, majd osztozott a magyar expedíciós hadsereg zömétől elszakított III. hadtest sorsában és elképesztő veszteségek árán tört magának utat a szovjet bekerítésből. Doni hadműveleti tevékenysége során példának okáért az egri 14. honvéd gyalogezred 4300 fős állományából véres vesztesége 1933 fő volt, vagyis létszámának 45 százaléka.
Fotó: Dr. Sándor Istvánné Kern Mária családi gyűjteménye
A fiatal vezérkari törzstiszt helytállására a 20. könnyű hadosztály parancsnoka, vitéz Vasváry Frigyes vezérőrnagy úgy emlékezett vissza:
a mozgósítás, a felvonulás és a Don-ra való előremenet alatt minden nehézséggel dacolva a számára is újszerű orosz viszonyokhoz alkalmazkodva kezdeményezően vette ki részét a hadosztály vezetésében és parancsnokának már ekkor nélkülözhetetlen támasza, munkatársa volt. A téli védelmi vonal kialakításának pillanatától kezdve éjt nappallá tevő munkával az első vonalakban is személyes jelenlétével támogatta nehéz munkájában a hadosztály csapatait.
Hozzáteszi:
a januári orosz tél elhárító harcaiban éppúgy, mint annak előkészítésében, elszánt nyugalmával, mindenre kiterjedő, részleteiben is megfontolt tevékenységével parancsnokának és az egész vezetésnek támasza, pillére volt. Az, hogy a hadosztály csapatai állásait tartották az igen erős és állandóan megismétlődő orosz tömegtámadásokkal szemben, nagyrészben a vezérkar főnöki tevékenységének is köszönhető. De Kern őrnagy később is, mikor az ellenség oldal és hátbatámadása a hadosztályt kényszeritette, hogy állásait feladja, dacos, kemény elszántsággal és személyének fenntartásnélküli latbavetésével igyekezett a védelemnek újabb és újabb szervezésével az orosz térnyerést lassítani.
Amikor a visszaemlékezés szerint a csoport feloszlása után törzsével és szétszórt részekből alakított csoporttal, azaz a Kern-csoport élén, fegyverrel a kezében kitört az orosz gyűrűből, az őrnagy elöljáróinak és munkatársainak, különös megbecsülését is elnyerte. Az őt jellemzők szerint
fanatikus, lelkes magyarnak, nagytudásu, de elszánt harcos katonának, erélyes, de megértő, igazságos elöljárónak, nyíltszívű, önzetlen bajtársnak tanulta őt mindenki ismerni, a legnehezebb körülmények között. Élete és tettei révén a magyar királyi honvéd vezérkari tiszt mintaképének tekinthető, aki példaként szolgálhat a mai Magyar Honvédség tisztjei számára is.
Szombaton, este 20 órától az M5 TV História a Doni hadműveletről, katasztrófáról lesz szó, többek közt Babucs Zoltán vezető kutatónk részvételével.
Forrás: Magyarságkutató Intézet/Facebook; Fotó: Magyarságkutató Intézet (Dr. Sándor Istvánné Kern Mária családi gyűjteménye)
Történész
2023-01-27 at 14:13
Mit is kerestünk mi magyarok a Don-kanyarban? A hazánk nem ott volt, hanem itt, a Kárpátok ölelte tájon. Drága honfitársaink áldozatok, sajnos nem hősök, de tudjuk hősiesen védték magukat. A németérzelmű, shcwartzgelb magyarnak nem mondható vezérkar oda figyelhetett volna a keleti frontra, ahol az olaszok és a románok szépen visszaslisszantak a háborúból! Jól is jártak, különösen a románok.
túródóra
2023-01-13 at 16:50
Ezerszer is forogjanak a sírjukban azok a gazemberek, akik ezeket a drága magyar katonákat odavitte. Nem érdekel, hogy ki döntött ,azt ki kell törölni a magyar történelemből. Orbán Viktornak van igaza, ki kell maradni a háborúból. Nekünk csak a saját Hazánkat kell megvédeni az ellenségtől.
Hesslerezredes
2023-01-13 at 12:37
Királytigris2023-01-13 at 10:59
Amikor bevonultam a Magyar Néphadseregbe sorkatonának, akkor a szakasz pk. a ruha vételezésnél azt kérdezte, hogy hanyas lábam van. Mondtam, hogy 42-es. Na, akkor adott egy 44-es “surranó”-t. Nem értettem. Azt mondta, hogy télen majd megértem. Hát igen, télen 3 – három – frottír zoknit húztunk fel és persze belefértünk a 44-es bakancsba. És mégis majd lefagyott a lábunk gyakorlaton, meg az őrségben télvíz idején. A szomszéd szovjet laktanyában a sorkatona halina csizmát húzott a rendes csizmájára és birkabőr bekecse volt a pufajkáján, meg valódi szőrmés usánka a fején és olyan kesztyű, hogy abban aztán nem fázott.
Az oroszok tudták, hogy fázós katonával semmire nem mennek.
Mi magyarok meg még a mai napig nem értjük ezt.
Megjegyzem a Falkland-i háborúban az argentin katonák kb. olyan felszerelésben/ruházatban voltak, mint a mieink itthon, de az angol katonák a ruhájuk alatt olyan kezeslábast viseltek, amiben műanyag csövekben MELEG VÍZ KERINGETT elektromos pumpáról!!!! Ebben nyugodtan belefeküdhettek a jéghideg pocsolyába is, nem fáztak.
Királytigris
2023-01-13 at 10:59
Nem ártana leszögezni egy pár gondolatot a doni tragédiával kapcsolatban.
1.Ha nincs Trianon, erre a tragédiára soha nem került volna sor.
2.A Magyar Honvédséget a szomszédországok területrabló szándékainak a kivédésére, és az elcsatolt területek visszaszerzésére szerelték és képezték ki, nem pedig 2000 km-re egy szuperhatalom elleni harcra.
3. Lehet, hogy a felszerelés a környező országok ellen elégséges volt, de nem ez volt a helyzet a Szovjetunió ellen. Jányi a tragédia után jelentést irt a Kormányzónak, amiben kifejtette a vereség fő okait. Ezek voltak: Kevés, és nem megfelelő kaliberű páncéltörő ágyúk, kevés és nem megfelelő harckocsik a T-34-esek ellen, nem elegendő löszer munició utánpótlás, nem megfelelő élelmezés és nem megfelelő ruházat az orosz télben.
Így 80 év után még azt is hozzá lehetne tenni, hogy ajánlatos lett volna a harcoló katonákat sűrübben cserélni, mert így a kimerülés és az idegi megterhelés csökkenthető lett volna, valamint a Honvédség még több katonája szerzett volna gyakorlatot, rutint az ellenséggel vívott harcból, ami a késöbbiek során az ország védelmében hasznos lehetett volna.
Egy személyes “katonai” tapasztalatomat osztom most meg: A Magyar Néphadsereg besorozott honvédje voltam. Január hónapban -10 C fokban reggel kihajtottak minket a laktanyaudvarra, és ott ácsorogtunk az akkori szabvány téli ruházatban, mert várni kellett a laktanyaparancsnokra.
Kb. 20-25 perc után ebben a szabvány téli ruházatban úgy fáztam mint az úrikutya! Mindjárt a Don-kanyar jutott eszembe. Elképzelem, hogy mi lett volna velem a Don-kanyarban ebben a szerelésben….. Valószínűleg megfagytam volna!
Ezért minden elismerésem minden katonának aki akkor ott volt, és harcolt!
Drazsen
2023-01-13 at 09:17
Szokott itt kommentelni Rakovszky Istán, szerintem ez nem nickname, hanem az igazi neve. Úgy tudom, hogy ő valamilyen rokonsági viszonyban volt Rakovszky Györggyel , aki 1942.06.20-tól a 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke volt. Neki bizonyára vannak plusz ismeretei erről a tragédiáról.
Ragnar
2023-01-12 at 22:54
Kell a méltó megemlékezés. Emlékezésünk segít megőrizni hősies helytállásukat. Ez minden magyar katona hősnek jár!… Csak… Az üres laktanyák miatt….”1942 július indulás orosz front”. Az 1942 októberében bevonult katonák emléke ezt a “pátoszt” soha nem kapta meg… EZ HATALMAS SZÉGYEN! Amíg élek és egyre inkább küldetésemnek érzem, hogy a valóban meglévő tábori levelező lapok és hadifogságot igazoló dokumentumok alapján és egyéb magyar neves történészek által írt könyvek és saját fényképek alapján szeretnék, végre méltó módon megemlékezni az 1944 áprilisában Gallíciába vezényelt 2. kir. pánc had oszt.kötelékébe tartozó katonákról, akik később Erdélybe kerültek… 1944 augusztusában, “Tordai-csata” és végül a Tisza vonalhoz hátráltak, majd az Ipolyhoz. Sokan elestek! Sokan hadifogságba kerültek… 4 évre… Pont…. Donbasszba. Szégyen, hogy az eltelt életem alatt egyetlen egy megemlékezést, egyetelen egy írást sem olvastam a Kassára vonult katona őseimről vagy más bajtársakról, szegény magyarokról, akik méltatlanul elfeledve haltak meg vagy szenvedték túl az esztelenséget. Nemcsak a II. világháborúban, hanem az I. világháború során is.. Bár itt, ahol élek már nincs kinek ezt megírni…mert alig van már itt “igaz magyar….
Kakasmárton
2023-01-12 at 22:33
Napok óta foglalkoznak az újságok a 2. magyar hadsereg Don-kanyarban elszenvedett
vereségének 80. évfordulójáról. Egyetlen cikk sem említi meg Sára Sándor és Csoóri
Sándor “KRÓNIKA” c. 26 részből álló dokumentumfilmjét, amelyben 64 túlélőt sikerült
kamera elé ültetniük, és szóra bírniuk. Annak idején készült egy összefoglaló
rövidebb változat is a filmszínházak és a nagyközönség számára is, Sára Sándor
egy vele készült interjúban beszámolt erről.
A youtube csatornán évekig látható volt mind a 26 rész, mára már csak 10 fejezetet
lehet megnézni, a többit eltüntették, magán,-és oktató célra hivatkozva!
Nem találom Boldizsár Ivánnal, Sigmond Olivérrel készült remek fejezezeteket, egyedül
Zelk Zoltán költővel készült részt sikerült előbányásznom .
Ez a sorozat miért nem KÖZKINCS?!
A Magyar Nemzet január 8-án megjelent Regényi Huba cikkében Jásdi Balázs fölveti.
hogy “adós a hazai filmgyártás a Don-kanyarban történtek magyar vonatkozású, ember-
közeli, élményszerű bemutatásával”!!! Tessék? Sára és CSoóri az életben maradt
katonák élményeit rögzítették filmszalagra, a hiteles szemtanúkat keresték meg!
Kiváncsian várom a szombat esti adást, tesznek-e említést a KRÓNIKA sorozatról, és
arról. hogy valamelyik hazai kultúrcsatorna műsorára tűzi-e a vetítését, ahogy
időről időre ismételgetik a Tenkes Kapitánya vagy a Tizedes meg a többiek c.
filmeket.
Nahát
2023-01-12 at 22:00
Isten nyugosztalja a hős magyar katonákat!
moliere
2023-01-12 at 21:57
Hesslerezredes
Néhány évvel ezelőtt éjszaka (mikor máskor?) adtak egy dokumentumfilmet, visszaemlékezésekből összevágva, a budavári kitörésről. A film végén bemutattak egy levélváltást két szovjet tiszt között, amelyben tárgyalták a kitörés körülményeit, eredményét. A szemtanú ecsetelte, hogy a kísérletben részt vevők mindegyszálig elestek, és a holttesteket megvizsgálva egyrészt felfedezték, hogy minden katona egyenruhája alatt ünneplő ruhát, legalábbis tiszta inget viselt, vagy nyakkendőt is, akár öltönyt, szinte temetésükre öltözve haltak meg. Másrészt hangsúlyozta a levélíró, hogy minden halott halálos sebe elöl volt, senkit sem látott hátsó bemeneti nyílással holtan fekve. Meg is jegyezték, hogy akkor az a szöveg, miszerint gyáva fasiszták fekszenek ott a tömegsírra várva, az nem igazán lehet igaz, mert azok az emberek gyávák biztosan nem lehettek.
Persze közülük nagyon sokan nem magyarok voltak. Hanem svédek, dánok, hollandok, norvégok, én úgy tudom. Meg persze rengeteg civil, sebesült, nő, akik kétségbe voltak esve az élve elfogás lehetősége miatt.
PG
2023-01-12 at 21:22
A Tudományos libsizmusnak: Az igaz, hogy a második magyar hadsereget az akkori legjobb felszereléssel küldték ki, csakhogy nem volt jó felszerelésük, nem voltak hatásos fegyvereik sem. Ami volt néhány Botond tank, azokat az első magyar hadsereg már elvitte, akik Kárpátalján harcoltak. De azt tudták a magyar katonai vezetők, is, meg Horthy is, hogy nincs felfegyverezve a magyar hadsereg. Hiszen a trianoni szerződés értelmében nem is lehetett felfegyverezni. Sőt a németek is tudták, ezért nem kérték a magyar hadsereg részvételét, hanem csak az utánpótlást, magyarán a hadtápot, élelmiszert és ruházatot. Különben a magyar katonák mindig jó katonák voltak a történelemben, de a vezetőik és a politikusaik már nem annyira.
Tudományos libsizmus
2023-01-12 at 20:52
PG:
A 2. hadsereget az akkor Magyarországon elérhető legjobb fegyverzettel küldték ki a frontra. Gyakorlatilag mindent megkapott, ami akkor egyáltalán rendelkezésre állt.
PG
2023-01-12 at 20:44
Én azért hallottam élő ember beszámolóját is, aki régen a TV-ben mesélt a Don kanyarban történtekről. (Voronyezsnél volt zászlós) Ott azért nem ilyen hősies volt a helyzet. Amikor megindultak az oroszok, a tisztek mind elfutottak. (Sokan már előtte leléptek) Ő volt mint zászlós a legmagasabb rendfokozatú. Persze akadhatott olyan tiszt is aki kitartott, hiszen nem ismert mindenki mindenkit. A magyar katonák biztosan megtettek minden tőlük telhetőt. Sajnos az ellátásuk nagyon szegényes, sőt hiányos volt, éheztek és fáztak, a fegyverzetük pedig nem volt alkalmas a páncélosokkal való harcra. Komolyabb fegyverzete csak a németeknek volt. Ezért utólag is jogos háborús bűnösnek tartani azokat, akik megfelelő felszerelés nélkül oda küldték a katonáinkat.
Schenkhyalfonz
2023-01-12 at 20:33
A nagyapám öccse ottmaradt a Donnál (legalább is így tudjuk); a keresztapám, aki Ludovikás tiszt volt, fogságba esett, megszökött, összesen 3x. Aztán mozdonyfűtőként ténykedhetett csak.
Tudományos libsizmus
2023-01-12 at 20:22
„a vezérkari tisztek dőzsölve, jól fűtött házakban, térkép felé hajolva, az arcvonaltól biztonságos távolságban osztogatták a dermesztő hidegben küzdő csapatoknak a parancsokat”
Ez a szovjeteknél volt szokás. A sültbunkó, tanulatlan, de legalább NKVD-s záróosztagokkal megtámogatott tisztikarukban.
Doki
2023-01-12 at 20:20
Ha a magyar hadseregnek van olyan felszereltsége mint a németnek, ott nem törtek volna át a szovjetek…..
Veterán zsebtolvaj
2023-01-12 at 19:38
Nagyapám tüzérként esett ekkor hadifogságba. 93 évesen, halála előtt nyílt meg teljesen. Nagyon büszke, de megtört emberként tért haza 1949-ben. Két nyelven beszélt. Naív gyerekként kérdezgettem, hogy melyik oldal katonái voltak jobbak. Soha egyetlen egy rossz szóval nem illette sem a németeket, sem az oroszokat, a magyar sereg pedig mindig könnybe eresztette szemét. Nem is értettem gyerekként, hogy miért mondták a történelem órán azt a sok badarságot, hiszen én nem azokat halottam a családban.
A kommunisták akkor is és most is folyamatosan hazudtak és hazudnak. Az egész miben létük a manipulációról szól.
Tanulni kell a régiektől akik még élnek. Minden vasárnap mentünk a nagy misére és halottam, amikor orra alatt imádkozott elesett bajtársaiért és a többi elesett katonáért. Minden tisztelet a Magyar Honvédeknek és előljáróiknak!
Hesslerezredes
2023-01-12 at 18:31
A szovjet katonai akadémiákon elismeréssel tanították a magyar honvédség helytállását a Don kanyarban. Olyan példaként, hogy a gyengének vélt ellenség is kemény ellenállásra képes, ha olyan ellenség, amelyik amúgy kemény katona.
A magyar honvédek ilyenek voltak.
Tiszteljük emléküket és béke poraikra!!