Ha a “Kinek az érdeke?” kérdés felől közelítjük meg az ellenzéki előválasztás nevű rendezvényt, akkor a válasz egyértelmű: a Fideszé. A Fidesz érdeke az előválasztás minden egyes epizódja, az egyjelöltes kerületektől a “titkos” egyezkedéseken át egészen Karácsony Gergely tragikus politikai öngyilkosságáig és persze Márki-Zay Péter győzelméig bezárólag. Minden jelöltek közötti vita, torzsalkodás, kampányesemény a Fidesz érdeke, hiszen alkalmat ad arra, hogy a kicsit is független szemlélő elborzadjon az ellenzék minden szegmensétől. Ha pedig összeesküvéselmélet-hívő az ember, könnyű elhinnie, hogy a Fidesz szervezte az egészet. Az eredmény szempontjából meg különösen, hiszen ezt az előválasztást az összes ellenzéki párt elvesztette.
Az előválasztást biztos mi találtuk ki és gondolatátvitel útján ültettük el azokban az ellenzéki fejekben, amelyekben a diszfunkcionálisan működő agyak valami konkrét nagy dolgot kerestek az O1G plauzibilis kifejezésére. Aztán már csak hátra kellett dőlnünk, ugyebár, ahogy ha a gép forog, az alkotó pihen. Így utólag például Márki-Zay Péternek már a Fidesz 2018-as győzelmében is elévülhetetlen érdemei vannak: olyan Wunderwaffe ő, amit többször is el lehet sütni. Márki-Zay olyan mobilizáló hatással bírt 2018-ban a Fidesz szavazóira, amelyre egyetlen kampány sem lett volna képes. Márki-Zay delejes személyisége minden normális ember számára világossá tette, hogy mi lesz, ha visszajönnek a kommunisták.
Az ellenzék is igen bölcsen tette, hogy az előválasztásig nem igazán vett tudomást róla, hiszen pártja nem volt, a mozgalma életképtelennek bizonyult és egy kisváros polgármesteri pozíciójában viselkedett úgy, mintha ő lenne az ellenzék vezetője, megmondóembere és erkölcsi iránytűje egyszerre. De aztán kénytelenek voltak észrevenni a fickót az előválasztás első fordulója után, ahol Márki-Zay általános meglepetést keltve harmadik lett. Érdekes ügy ez. Jakab Péterről az elmúlt hónapban minden bőrt lenyúzott már a DK, meg ő maga is egészen világszám jellegű önnyúzást hajtott végre magán. Tulajdonképpen unalmas is lett, miközben a parlamenti szünetben el is felejtkezett róla a hálátlan O1G-közönség. Kiderült, hogy a Jobbik már nem is létezik, a mozgósítási képessége előválasztásilag is csekély. De Márki-Zay általános ismertsége és a kampánya akkor sem indokolta a 20 százalékát; még a közösségi médiában sem tombolt úgy, mint a többiek.
Alapjában véve mindenki olyan dolgokat tudhatott meg a kampányból az előválasztás eredményéből, aminek nem örülhetett. Csupa olyan dolgot, ami véletlenül pont egyezett a Fidesz általános kommunikációjával. Dobrev Klára az egyetlen szervezett ellenzéki párt jelöltjeként az ellenzéki szavazók harmadának támogatását bírja, tehát az elutasítottság majdnem kétharmados, még az O1G-közegben is. Tehát ideális jelölt a Fidesz számára. Az is feketén-fehéren kiderült: Karácsony annyira alkalmatlan, hogy azt még az Origo sem volt képes a mértékének megfelelően kifejteni, pedig nagyon igyekeztek már évek óta. Jakab azt tudhatta meg, hogy ő egy jelentéktelen figura az Orbán-gyűlölők szerint is. Fegyőr mondjuk nem tudott meg semmit, de ő azért, mert az elméjével kapcsolatban nem jogosult a “tudni” ige használatára, ahogy bármilyen más agyműködésre utaló ige bevetésére sem.
Márki-Zay és rengeteg ember az O1G-szektából azonban arra a következtetésre jutott, hogy az ellenzéknek új reménysége van Péter személyében. Természetesen Márki-Zay is abba az elmeállapotba került, hogy a miniszterelnökség már csak egy karnyújtásnyira van tőle. Szentül meg van győződve róla, hogy a többiek csalásai miatt kapott csak 20 százalékot. Mi kívülről – így látva a két talpon maradt jelölt kampányát – azt tudhattuk meg az eredményekből, hogy valamelyik nagyobb nyugati titkosszolgálat nagyon nem akarja Dobrev Klárát, vagyis egy posztkommunista klán képviselőjét a magyar miniszterelnöki székben látni. Ne felejtsük el: Gyurcsány 2009-es totális kegyvesztettségéhez erősen hozzájárult, hogy bolgár fedésben orosz hírszerzők jártak be a magyar titkosszolgálatokhoz. Az Apró-klánt csak az eurokommunista baloldal rehabilitálta az Európai Parlamentben, az amerikaiak nem. Lehet, hogy az amerikaiak meg akarják buktatni Orbán Viktort, de úgy tűnik, az ő jelöltjük nem Dobrev Klára. De akkor ki? Tényleg Márki-Zay Péter? Hát ennyire nehéz idők jönnek?
Az amerikai “befolyásszerzést” annak közelmúltbéli sikerei alapján kell megítélnünk. Irak pacifikálása, az afganisztáni jogállam kiépítése, az arab tavasz csodája, Szíria és Líbia helyzetének rendezése, Ukrajna területi integritásának biztosítása – hogy csak a legjobban sikerült akcióikat említsük – nem zárja ki, hogy a magyar demokrácia “visszaállítására” Márki-Zay Pétert találták hivatalosan és titkosszolgálatilag a legalkalmasabbnak. Amerikában a demokraták így képzelnek el egy “karizmatikus” “konzervatívot”, a Facebook algoritmusa tudja kezelni a megnyilvánulásait, a balhéhoz, lövöldözéshez, akasztgatáshoz, tömegmészárláshoz semmi más nem is kell. De azért azt is gondolhatjuk akár, hogy a magyar ellenzéktől még az amerikai külügyminisztérium is visszarettent, és Márki-Zay az atombomba, amit rájuk dobnak.
Már két hete is láthattuk, hogy Márki-Zay berobbanása letörölte az elégedett mosolyt Dobrevék arcáról. Péter olyanokat mond róluk, amiket ők szoktak mondani a Fideszről és ehhez nincsenek hozzászokva. Rádöbbentek, hogy nem teljesen ők irányítják az ellenzéki folyamatokat. Nemhogy ezután, hanem lehet, hogy már ezelőtt is voltak más játékosok a pályán. A DK vezetése pánikban volt az elmúlt napokban, élmény volt nézni a csalódott arcukat. Az előválasztás első fordulójában agyonvert “szövetségeseik” jelentős része átállt Márki-Zayhoz. Csak Jakab Péterre számíthatnak, ami ebben az esetben inkább visz, mint hoz. Nem uralták úgy az előválasztás folyamatait, mint ahogy azt az első forduló idején vélték. Ha vannak valakik a magyar politikában, akik kiszagolják a külföldi titkosszolgálati beavatkozást, azok az Apró-klán “szakértői”. És most érzik a bűzt. Mondjuk az is igaz, hogy Dobrev kampánya nem tudott kitörni a karanténból; senki nem szerette meg Klárát az előválasztási kampány alatt, az biztos. Újra és újra adósak vagyunk a Márki-Zay-jelenség magyarázatával. A karizmatikus őrült által kiváltott rajongás sem méretében, sem típusában nem magyarázza meg a jelenlétét a finisben. Gyurcsány eleve sokkal koherensebb figura volt 2004-es hatalomátvételekor és a magyar belpolitika legerősebb, pártok alatti politikai érdekszövetsége állt mögötte. Márki-Zay mögött nincs ilyen csapat, csak olyan hatások “csinálták és csinálják meg”, amelyekhez az átlagos ellenzéki politikus oda sem tud szagolni. (Messze még a szavazatszámlálás vége, de már most látszik, hogy nagyon furcsa eredmények kellenének Dobrev Klára fordításához.)
És akkor mi lesz hétfőn? Ha Márki-Zay győz, akkor onnantól sokaknak nem lesz igazán érdeke benne maradni az előválasztás által szentesített szövetségben, a DK-nak bizonyosan nem. Akkor ugyanis nekik, az egyetlen valódi szervezettel rendelkező ellenzéki pártnak kellene bevinnie egy számára és mindenki más számára is kezelhetetlen figurát a parlamentbe listavezetőként és nevesített miniszterelnök-jelöltként, és persze az összes többi párt örök veszteseit is. Ha Dobrev veszít, akkor teljesen új helyzet áll elő, hiszen a listás helyek elosztása még nagyobb csatát eredményez majd, mint amit eddig előre lehetett jelezni. Különösen a fura eredmények tükrében igaz ez: Dobrev jól láthatóan Budapesten veszítette el a csatát, ott, ahol az ellenzék 2019-ben is olyan sikeresen mozgósított a közösségi médiában. A DK mindazt elvesztette most, amit az első fordulóban megnyerni látszott. Ha meglesz az eredmény, akkor könnyen az derülhet ki, hogy még semmi nem dőlt el, mert mindenki számára elfogadhatatlan helyzet alakul ki. A balos ellenzéki szavazók már most azon pörögnek, hogy a Fidesz hekkelte meg az előválasztást, hogy az ő Klárájukat elüsse a győzelemtől.
Mit csinálhat a DK, ha nem Dobrev nyer? Beáll Márki-Zay mögé? Szavakban biztos, aztán nekiáll kicsinálni, ahogy azt tette eddig minden ellenzéki ellenfelével. Egy biztos, hogy az ellenzék egyetlen célját sem érte el az előválasztással. Nem Karácsony nyert és nem Dobrev lett mellette a szimpatikus második. Az ellenzéki pártelnökök mindegyike pórul járt és Dobrev Klára is komoly, demoralizáló pofonba szaladt bele. Egy kezelhetetlen, zavaros fejű, karizmatikus, de egyúttal taszító és megosztó figura lett az ellenzék “megválasztott” miniszterelnök-jelöltje, akire messiásként tekint az O1G-koalíció Dobrev Klárát elutasító szavazói többsége. Nehéz lesz megszabadulni tőle. Tehát semmi nem dőlt még el, aminek már el kellett volna dőlnie.
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS