Donáth Anna szalámizna és beismerte: a pénzért (is) kell a mandátum

Donáth Anna, a Momentum nevű, néha romániai illetékességűnek tűnő, néha nyugati érdekeket szolgáló pártnak az elnöke és európai parlamenti képviselője volt péntek este az ATV Egyenes Beszéd című műsorának a vendége. A politikus eddigi csúcsteljesítményei közé tartozik, hogy Felvidéken egy szlovák pártnak kampányolt a magyar nemzetiségi induló helyett, tavaly ősszel pedig tagja volt a LIBE Bizottság azon delegációjának, amely Magyarországot, illetve a magyar jogállamiságot „vizsgálta”, majd mindenféle hazugságokat terjesztett hazánkról Brüsszelben és a balliberális sajtóban. A mozgalmár „hölgy” tehát többször bizonyította már a magyar- és hazaszeretetét, ezúttal pedig – minden bizonnyal valami őszinteségi roham okán – egészen nyíltan beszélt arról, hogy szalámizni kéne egyes pártokat, illetve mire is jó az országgyűlési mandátum.

Kevesebb pártra van szükség az ellenzéki oldalon Donáth Anna szerint

– ezzel a mondattal indult a beszélgetés az EP-képviselő és Rónai Egon között. Ugyanezt vallották a orosz- és a magyarországi bolsevikok is. A „szalámizás” azt jelenti, hogy egy párt fokozatosan a teljes politikai paletta más pártjait agresszív módon bekebelezi vagy felszámolja, végső célként az egypártrendszert megvalósítva. Ezt tette az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) jogelődjének számító Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt, és így építette ki a polgári Magyarországot felszámoló diktatúrát Rákosi Mátyás is a II. Világháborút követően. A minta tehát adott: Lenin, Sztálin, Rákosi, Gerő, Farkas…

Pontosan arról szól ez a kritika, hogy alapvetően az, hogy ennyi feje volt az ellenzéki együttműködésnek, túl sok a szereplő, akik szuverén lényként közösen, illetve egyenként is, akár vétójoggal bírnak ahhoz, hogy tartalmilag vagy stratégiailag merre menjen az együttműködés, ennek a vége az lett, hogy a legkisebb közös nevezőben állapodtuk meg mindig, aminek a vége egy olyan ajánlat és olyan kampány lett, ami nem volt vonzó a választóknak ezt mondjuk ki!

– fejtegette a kampánnyal és a választással kapcsolatos észrevételeit Donáth László tiszteletes lánya. Hát mondjuk ki, képviselő asszony! Mondjuk ki, hiszen egy ilyen történelmi bukás után mást nem is tehet a baloldal, mint kimondva idézi a saját vezetőjét: „elk*rtuk, nem kicsit, nagyon”. A Momentum elnökének, ezek szerint, nem tetszik, ha túl sok „szuverén lény” van a rendszerben. Ezt látjuk nagyban is az uniós tevékenységében: a föderalisták szekerét tolva, folyamatosan a nemzetállamok gyengítésén fáradoznak – pláne, ha az adott országban a „tudatlan” választók merészelnek egy jobboldali kormánynak bizalmat szavazni. Egy valamiben viszont igaza van a 35 éves politikusnak: valóban nem tetszettek a magyar választóknak, és még az irtózatos nyugati politikai- és balliberális médiahátszél ellenére is csak a voksok 34,5 százalékát tudták megszerezni.

Na, de eddig tartott az igazmondás, innentől jött az ordas hazugság:

ebben a rendszerben a választók már sajnos nem tehetik meg azt, mint egy rendes demokráciában, hiszen normális esetben az történik, hogy minden párt egy ajánlattal él, kit és hogyan akar képviselni, milyen Magyarországot

– állított a lila ügynökpárt első embere. Először is, szögezzük le azt, amit az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, valamint a 2. cikk (1) bekezdése is deklarál: Magyarország független, demokratikus jogállam, ennek megfelelően pedig az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson választják. Tehát az állampolgárok teljesen szabadon dönthetnek arról, kire voksolnak.

Budapesten egyébként egy választókerületet leszámítva mindenhol a baloldal nyert. Akkor hogy is van ez? Mégis lehet nyerni ebben a választási rendszerben is? Vagy a fővárosban más választási törvény van hatályban? Vagy talán csak ezzel az olcsó hazugsággal próbálja az ellenzék magyarázni a megmagyarázhatatlant? Mi, a magunk részéről, vélelmezzük az utóbbit.

Donáth Anna úgy beszél az „összefogásukról”, mintha azt a kormánypártok kérték volna tőlük, miközben a nemzeti oldal képviselő minden egyes alkalommal, amikor ez szóba került, elmondták, hogy elvtelen alapon szerveződő, működésképtelen szövetségről van szó. Senki sem kívánta, hogy – Márki-Zay Pétert idézve – a kommunisták és a fasiszták álljanak össze, ahogy azt sem, hogy a Momentumnak egyetlen önálló (és használható) ötlete sem legyen, hanem egy az egyben másolják Gyurcsány Ference 2006-os Új Magyarország Programját.

Donáth Anna azt is megosztotta az ATV nézőivel, hogy

rengeteg helyen nagyon jól működik az ellenzéki együttműködés.

Nos, igen, például február végén Fricsovszky-Tóth Péter, a baloldal vecsési jelöltje összeverekedett Hegymegi Istvánnal, a Demokratikus Koalíció gyáli önkormányzati képviselőjével Gyurcsány Ferenc feleségének utcai fórumán, 2020 augusztusában pedig még az Index is megírta, hogy nyílt háború kezdődött a DK és a Momentum között Gödön. Nem véletlenül szoktuk mondani: ezek talán egymást még nálunk is jobban utálják.

A Momentum elnöke mindenkit megnyugtatott: át fogják venni a mandátumukat. Bár elmondta, hogy szerint fölösleges beülni a parlamentbe (persze, végülis nem azért választották meg őket az emberek), de azért vannak olyan eszközök, amik a mandátummal járnak, és jól jönnek nekik, „többek között ebben van pénz is”. Legalább ez egy őszinte elszólás volt. Az országgyűlési képviselők alapbére havi bruttó 1,3 millió forint. Érdekes dolog, amikor valaki ezt jó szívvel felveszi, a munkahelyére viszont nem jár be.

Donáth Anna észrevétele szerint

a nyugati identitáspolitikát nem engedhetjük beszivárogni a magyar ellenzék politikájába.

Mindannyian emlékszünk még a lázító politikus azon Facebook-posztjára, amelyben a romákat és a magyarokat próbálta egymás ellen uszítani? Kicsit megkésve ugyan, de a gyomorforgató nyugati Black Lives Matter mozgalom mottóját magyarosította 2020 júniusában, amikor kiírta egy bejegyzésben, hogy „A roma élet is számít!” Már miért ne számítana?! Szánalmas és aljas próbálkozás volt, de a várva várt anarchia és polgárháború nem valósult meg, roma honfitársaink ugyanis sokkal jobban élnek 2010 óta, mint az azt megelőző szocialista érákban, amikor a momentumosok elvtársai voltak kormányon, így abszolút nem foglalkoztak Donáth ezen hergelésével. Ebből is látszik, az új SZDSZ politikusai mennyire értik a néplelket. Talán az sem véletlen, hogy a korábbi pártelnöküket még a saját előválasztásukon, a baloldali szavazóknak is csak a 3,4 százaléka szerette volna miniszterelnöknek.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula