Az internet az elmúlt években észrevétlenül bekúszott, beszivárgott az életünk minden területére; a modern kor számtalan olyan kütyüt adott a kezünkbe, amivel már gyakorlatilag a nap 24 órájában online lehetünk, az ágyban éppen úgy, ahogy a metrón. Ezzel párhuzamosan hódított teret a virtuális bevásárlás is; gombamódra nőnek ki szó szerint a semmiből az online áruházak, ahol ma már mindent megvehetünk az alapvető közszükségleti cikkektől az elektromoskerékpár-akkumulátorig. Az internetes áruházak azért is egyre népszerűbbek – mind vállalkozói, üzemeltetői, mind fogyasztói oldalról -, mert segítségükkel mi, vásárlók rengeteg időt takarítunk meg. Körülnézhetünk tíz perc alatt egymás után egy barkácsáruházban, a kedvenc butikunkban, és még a háziállatunknak is bedobhatunk valami apróságot a kosárba, összehasonlíthatjuk a termékeket, az árakat, vagy azt, hogy honnan szállítják ki rövidebb idő alatt és olcsóbban. Ma már néhány kattintással vásárolhatunk Amerikából éppen úgy, mint Kínából, és bármit az ajtónkig hoznak, az élő virágtól a babapopsi-kenőcsig. De természetesen ennek a kényelemnek is megvannak az árnyoldalai.
Én – e cikk szerzője – már csak tudom: azóta, hogy kisbabám született és a családunk egy pici faluba költözött, a Bakony közepére, szinte mindent az interneten vásárolok. Egyfelől azért, mert egy csekélyebb választékért is két órát kell utaznom, és a kisgyermekesek biztosan egyetértenek velem abban, hogy még ha van is ennyi időnk, legalább száz dolog van, amit ezalatt meg kellene csinálni és sokkal fontosabb, mint a vásárlás. Egyetlen fontos szabályt tartottam be nem sokkal ezelőttig, és fogok hangsúlyosan ezután is: ne fizess előre! Ha valahol csak előre fizetéssel, előre utalással lehet vásárolni, katt, és szörfözünk is tovább: ugyanaz a termék lesz még legalább öt webshopban, és közülük biztosan lesz legalább egy, amelyik utánvéttel is szívesen adja a portékáját.
Fotó: Adweek
Az, hogy egyszer miért is adtam fel ezt az alapelvet, amit aztán azonnal az első alkalommal meg is bántam, jól példázza, hogyan működnek, hogyan vernek át tömegeket egyes netes áruházak.
Este volt, siettem volna lefeküdni, és első látásra minden adott volt ahhoz, hogy megbízhatónak tűnjön az áruház, ahol a két darab locsolótömlőt kiválasztottam. A nagy éteri keresővel böngésztem, amelynek motorját, beállításait nyilván jól ismerik azok, akik a világhálós vásárlásban utaznak.
Több gyűjtőoldal is létezik, amelyik azonnal össze is hasonlítja az árakat a szóban forgó terméknél. Persze mint utólag rájöttem, nem a teljes világhálón fellelhető, általam keresett termékek tárházát fogja elém tárni, csak és kizárólag a szolgáltatásért fizető partnerei termékeit, azokat viszont töményen, több különböző változatban, oldalakon keresztül ismételgeti a keresőben. A keresést azonnal észleli az összes közösségi médiafelület is, amit használunk, a Facebooktól az Instagramig. (Az is megérne egy hosszabb kifejtést, hogy – ugyanis még csak leírnunk sem kell, elég kimondanunk, akár egy családi beszélgetés során, hogy mit keresünk – ezek az oldalak máris jegyzik, hogy a fogyasztó vásárolni akar. Azonnal el is kezdi felkínálni a náluk hirdetett óhajomnak megfelelő termékeket.)
Webshopoknak pedig se szeri, se száma – egyszerűen azért, mert sokkal könnyebb webáruházat nyitni, mint kávézót Bécsben… Gyakorlatilag semmi sem kell hozzá. Néhány alapszabályt kell betartani, hogy megfelelj a törvénynek. Általános szerződési és adatfelhasználási feltételek közlése, a vállalkozás adatainak feltüntetése – hogy valósak-e, működnek-e. Ezt nem feltétlenül ellenőrzik, vagyis nem olyan folyamatossággal, hogy a nagy számok törvénye miatt ne lehetne jó eséllyel megúszni egy ideig, ha valaki kamu adatokat ad meg. Nem kell üzlethelyiség, üzletberendezés, alkalmazottak, sőt, még az sem alapvetés, hogy a kereskedő rendelkezzen azzal az áruval, amit eladásra kínál, hiszen éppenséggel közvetíthet is. Sokan nem tudják, hogy a legnagyobb, legismertebb webshopok is csak virtuálisan léteznek és csakis szervezést bonyolítanak, felelősséget pedig semmiért nem vállalnak.
Fotó: artikelwelten.de
Összeszedik a partnereik által eladni kínált termékeket, rendszerezik, jól leakciózzák és felpakolják öt, hat, vagy ki tudja, hány különböző néven futó, de már ránézésre is egyező webshopra. Szembetűnő, hogy rendszerszerűen ugyanazt az ingyenes weblapszerkesztő alapot használják, ugyanazokkal a sablonokkal; sokszor még arra sem figyelnek, hogy kicsit változtassanak a dizájnon, vagy a feltüntetett áron.
A jó partneri szerződéseknek, Facebook-hirdetéseknek, optimalizálásnak köszönhetően megrendelésben nincs hiány. Jobb esetben továbbítják a megrendelést a partner felé, ahonnan majd elindul a vevő felé a termék, ha pedig bármi probléma lenne, az áruházat, ahol vásároltunk, hiába is keresnénk, hiszen ő csak közvetített…
Mindez mára általánossá lett jelenség; nem is törvénybe ütköző egészen addig, amíg a vásárlótól begyűjtött pénzért cserébe adnak is valamit, ami összhangban van a webshopban meghirdetett termékkel.
Az én személyes történetemben a locsolótömlők “vásárlása” során jó eséllyel egy egészen “komoly” családi vállalkozást találtam, de hogy miről is szól ez az üzlet, az már egy másik kérdés.
A locsolótömlőket megrendeltem, örültem a szerencsémnek, hogy még akciós is, darabját 20 ezer forint helyett most 8 ezerért megvehetem. Bár a vásárlási feltételeknél úgy tüntették fel, hogy utánvéttel is lehet fizetni, miután az áru már a kosárba került és az adatok bepötyögés után már csak a szállítási és fizetési módot kellett kiválasztani, onnan bizony már hiányzott ez az opció. Két választásom volt: vagy bankkártyával, vagy előre, utalással fizetem ki a vételárat. Este volt, fáradt voltam, és annyi idő ment el a keresgéléssel. Már az adatokat is beírtam, egyetlen kattintásra voltam a sikeres vásárlástól és nem volt kedvem elölről kezdeni az egészet. 18 ezer forint, nem akkora összeg (vagyis ez relatív persze, de úgy voltam bele, hogy a legrosszabb esetben sem halok bele, legfeljebb nem volt olcsó a tanulópénz). Ráadásul a “rólunk” és “kapcsolat” menü minden cégadatot tartalmazott, a cégvezető nevén és címén át a cég adószámáig, és mivel az egyik gyűjtőoldal ajánlotta, az is erősítette a bizalmat. A klasszikus beetetés egyébként ilyen, “szakmailag” tökéletes.
Három hét telt el anélkül, hogy egyetlen válasz-email érkezett volna a sikeres vásárlásról, vagy arról, hogy mikor tervezik kiszállítani a csomagot. A harmadik hét után gondoltam, hogy érdeklődöm az ügyfélszolgálaton. Csakhogy a megadott szám elérhetetlen volt. 21-es körzetszám, interneten generált, úgynevezett Neophone-alkalmazás… Gmail-es email cím, amelyről a küldött üzenetre persze nem jött válasz. Megkerestem a cégvezetőt a Facebookon, de az ismeretlenként küldött üzenetemet nem fogadta.
Már csak dühömben is megnyitottam az elektronikus cégadatbázist – és Google- és Facebook-kereséssel megfejelve körülbelül fél óra alatt rajzolódott ki egy Csongrád megyei négyfős családi vállalkozás, akik évek óta webshopoznak, és ezzel évi 90-150 millió forintos forgalmat bonyolítanak le. Az elmúlt öt évben árultak masszázságyakat, szépségipari gépeket, orvosi berendezéseket, elektromos kerékpárokat – és ami a legjobban felháborított: gyermekeknek karácsonyi ajándékot.
Fórumokon, illetve az egyik gyűjtőoldal véleményrovatában 2-3 hónap alatt több, mint száz panaszos bejegyzést őriz a világháló. Egytől-egyig arról szólnak, hogy az áruháza előre kifizettette az árut, amit aztán nem küldött el. Akinek esetleg igen, az arra panaszkodott, hogy ócska, törött selejtet kapott, és bár a webshop oldalán visszaküldési lehetőség is szerepel, a reklamációt sem fogadták.
Mindössze néhány pozitív vélemény van a webshoponként több, mint száz felháborodott, becsapott vásárló által írt komment között. Ezek annyira kirívóak – kedves, barátságos ügyfélszolgálatról, gyors kézbesítésről és magas minőségű termékekről írnak -, hogy kilóg a lóláb…
A korábbi webshopjaik már nem működnek, de most is kettőt futtatnak párhuzamosan – annyira gagyi néven, hogy már annak fel kellett volna tűnnie. Mindkettő áruházban ugyanazt árulják, csak máshol és más módszerekkel futtatják az oldalakat.
Az Optenben a családtagok nevén két céget is találtunk. Az új webáruházak üzemeltetője egy mindössze 7 hónapja bejegyzett cég, 2018-ban mégis 5 és fél milliós nettó árbevétellel zártak. Ez azt jelenti, hogy miközben a panaszok alapján arra lehet következtetni, hogy csak pénzt szednek be, árut nem küldenek, ezzel az egy új céggel havonta csaknem 1 milliót kerestek.
A nagyobb cég, amelyik a régebbi, már nem működő webshopokat üzemeltette, hatodik éve működik. Ez idő alatt 89 millió forint volt a legkevesebb éves nettó árbevétele.
A családi bizniszben mindenki benne van: fiú, anyuka, apuka, sőt még az apuka testvére is.
Ha a két cég bevételeit összeadjuk és szétdobjuk az üzletbe bevont családtagok számával, kiderül, hogy személyenként 30-40 millió bruttó jött be a webshopozásból a csongrádi famíliának.
A személyes történet aztán a helyzethez képest szerencsésen végződött, legalább az én szemszögemből… A második dörgedelmes email után – persze zéró kommunikáció mellett – megérkezett a kettő kifizetett tömlőből az egyik. Újabb panaszaim, kutakodásaim után – illetve azután, hogy tájékoztattam az “eladót” arról, mennyire mellényúlt, hiszen újságíró-jogász párt próbáltak átverni – a webshop-üzemeltető végre válaszra méltatott.
Előbb a kollégák hanyagságára, szabadságolásra próbált hivatkozni, és abban reménykedett, hogy magyar emberként egy magyar kisvállalkozónak nem akarhatok rosszat. Aztán szembesítettem a neten talált panaszok hadával és megkérdeztem, hogy hány hónapja van szabadságon az Opten szerint a cégben dolgozó mind az egy fő. Miután az elektronikus cégadatbázisban és az interneten 30 perc alatt összegyűjthető adatok felvetik a lehetőségét annak, hogy több százan válhattak csalás áldozatává, kilátásba helyeztem azt is, hogy értesítem a hatóságokat. Tett még ugyan néhány gyenge kísérletet a tagadásra, állított olyat is, hogy ők aztán mindenkinek visszafizették a pénzét, akinek nem küldték a megrendelt árut, és ajánlatot tett arra is, hogy adjam meg a bankszámlaszámom, visszautalja a teljes összeget, az egy darab locsolócsövet, amit nagy nehezen elküldtek, pedig tekintsem kompenzációnak. Természetesen erről hallani sem akartam. Végül azt írta, hogy egyenesen a spanyolországi raktárukból sürgősségi légi szállítással azonnal útnak indítja a második locsolócsövet is, annak ellenére, hogy az komoly plusz költséggel jár, de vállalja, mert náluk az első az ügyfélközpontúság…
Ez az utolsó fél mondat volt az, amit már én nem méltattam válaszra, még egy nevető szmájlira sem, pedig éreztem rá kísértést…
A gyűjtőoldalnak írt panaszomra, amit egyben újságírói megkeresésként küldtem, másnapra érdemi válasz érkezett. Arra hivatkoztak, hogy ők csak a cégadatokat ellenőrzik, és azt, hogy az adott webshop, aki partnerük lesz, a vásárlási feltételek között felsorolja-e az utánvétes fizetési lehetőséget. A véleményekkel szerintük a vásárlókat segítik, hogy tájékozódhassanak mások tapasztalatairól a vásárlás előtt. Ezek szerint ők viszont nem olvassák… Állították, hogy panasz a konkrét áruházra korábban nem érkezett (mintha az a száz, amit a saját oldaluk véleményrovatában írtak le, nem lenne az), de most az én panaszomat kivizsgálva azonnal felmondták a partneri szerződést a webshopot üzemeltető céggel.
Ami a fent leírtak tükrében már csodaszámba megy: megérkezett a második tömlő is. A dobozon szereplő címke szerint valóban Spanyolországból – bár ugye Csongrádból rendeltem… hogy kinek milyen raktárából, vásárlóként most hidegen hagy. Összeraktam, működik.
Én biztos, hogy soha többé nem vásárolok többé egyetlen olyan webáruházban sem, ahol nem fizethetek utánvéttel. Sokat gondolkoztam azon, hogy egy komoly tényfeltáró riportban megírjam-e, amit erről a családi vállalkozásról találtam. Aztán arra jutottam, hogy a személyes történetem bemutatása, mint az ilyesfajta csőbehúzás tipikus esete, tanulságosabb lehet.
Fotó:vilniausrk.lt
Bár az internetes vásárlás előnyeit elvitatni mindezek után sem lehet, érdemes sokkal körültekintőbbnek lenni, mielőtt a bankkártyánkkal online fizetünk vagy ismeretleneknek pénzt utalunk. A hatóságok folyamatosan ellenőrzik a webáruházakat, de így is számtalan van, amelyik nem megbízható, és napról napra nőnek ki újabbak az weben. A minap a Pest Megyei Főügyészség közölte, hogy a fogyasztók jogainak védelme érdekében 16 webáruház szerződési feltételeit vizsgálta meg, és mindegyikben talált törvénysértést.
Vezető kép: iStock
Facebook
Twitter
YouTube
RSS