A WMN olyan kritikát írt Pottyondy könyvéről, hogy Dúró Dóra újra a darálóért nyúlt
Az egykori RTL Klubos műsorvezető D. Tóth Kriszta lapjában, a WMN -ben jelent meg egy "kritika" Pottyondy Edina könyvéről, amit végül csak méltatni sikerült. A cikk írója annyira el van ájulva a könyvtől és Edinától, hogy egy pillanatra azt hittük van egy másik Pottyondy is, akit mi nem ismerünk.
Amikor leírom Pottyondy Edina nevét, valamiért az első dolog, ami eszembe jut, David Letterman legendás felkonfja: „a vendég, akit be sem kell mutatni” -ezzel a felütéssel veszi kezdetét a könyvkritika, amiből már sejthető, hogy túl sok negatívum nem fog érkezni a cikkírótól. A WMN egyébként sem arról híres, hogy a balliberális oldalt vagy annak szereplőit kritizálja, de azért az meglepő, hogy egy vulgáris nő ennyire tetszik nekik. Pottyondy Edina ugyanis abból keresi a kenyerét, hogy a jobboldali szereplőket és a közéletet obszcén módon kritizálja, amit proli humorával tesz eladhatóvá.
A cikk szerzője azt írja:
Pottyondy ugyanis öt év alatt annyira szerves része lett a magyar kultúrának és közéletnek, hogy már az is ismeri, aki eddig egy szellőzőnyílások nélküli sötét dobozban élt.
Innentől biztosra vehetjük, hogy egy betű kritikát nem fogunk olvasni, csak méltatást. Ám Pottyondy Edinát és a magyar kultúrát egy lapon említeni bizarr dolog. A szellőzőnyílásos megnyilvánulásról meg csak annyit, hogy Varga Irént is ismeri mindenki mégsem gondoljuk úgy, hogy ő a magyar kultúra része, hacsak a trash tartalmakat nem gondoljuk ennyire magunkénak. Inkább a társadalmunknak egy olyan szegmense, amiről jó lenne nem is tudni. Edina is valami ilyesmi inkább.
Mélybarna szem és alpáriság az, ami tetszik a WMN írójának
Rezek Bori, aki ennek a „kritikának” a szellemi tulajdonosa, a könyv borítóját sem tudta szó nélkül hagyni. Már-már szerelmesen ír Pottyondy mélybarna szeméről, cinkos mosolyáról és hősies kiállásáról a szexista tahóságok atyjaival szemben, akik nem mások, mint Bayer Zsolt publicista és Kövér László, házelnök. Mert bár nem róluk ír kritikát, őket tudja kritizálni, az egykori momentumos „túlságosan szeretem a f@szt és a drogokat ahhoz, hogy politikus legyek” Pottyondyt nem. Ő a helyzet ura. Az sem baj, hogy azzal robbant be a köztudatba, hogy készített egy videót arról, hogy Kövér László vajon kire veri? Ez most olyan vicces és kultúrált tartalom, amire még az „arctalan kommentelők és az Élet és Irodalom szerzői” is felkapták a fejüket. Rezek szerint ez egy megfelelő válasz volt arra, amit a kettessel kezdődő személyi számú politikusok kaptak a házelnöktől és a publicistától. Csak azt felejti el a szerző, hogy mindez honnan indult. Sajnos nem ír Szabó Tímea, vagy Vadai Ágnes performanszairól például, amik sem politikusként, sem nőként nem voltak valami elegánsak. Ahogyan Pottyondy kritikusai is azon háborodtak fel, hogy egy nő, egy anya, hogy lehet ilyen mocskos szájú. A társadalmi elvárásokat ugyanis lehet a szőnyeg alá söpörni, de attól még a többség a nőktől más viselkedést vár, ami teljesen normális. A prosztó viselkedést egy valamire való ember elutasítja.
Abban mindkét féllel egyet tudtam érteni, hogy a videóban elhangzó poénok sértőek, feszegetik a kulturált párbeszéd határait, Pottyondy Edina retorikai stílusa egyszerűen sok. De az igazság az, hogy sok más – politikai reflexiót legalább nyomokban tartalmazó – megnyilvánulás viszont túl kevés és túl erőtlen volt az egyre nyomasztóbb társadalmi klímához képest, ami akkoriban körülvett minket
Atyaég, egy kis kritika is olvasható, de gyorsan jött a mentegetés is. Az viszont biztos, hogy az egyébként szabad szájú Bayer Zsolt sem fogalmazott meg soha olyat, hogy vajon milyen férfi az, aki Szabó Tímeára beindul? Vagy mi hozza lázba Vadai Ágnest? Ezen lehet nevetgélni, de ahhoz nagyon alacsonynak kell lenni a szellemi színvonalnak. Őszintén szólva sajnos egy társadalmi kórképnek tartom, hogy ennyien követnek és szórakoznak Pottyondy Edinán, aki pár éve még kopaszra vágta a haját a konyhájában egy videó kedvéért. Amikor Britney Spears ugyan ezt megcsinálta kikiáltották mentális betegnek. Vallom, hogy a két eset között nincs különbség.
Minőségi fejlődés és betilthatatlanság
Az utóbbi években Pottyondy tartalmai hatalmas minőségi fejlődésen mentek keresztül, amit hétről hétre követhettünk a YouTube-on. A két stand-up-előadását megnézve pedig abszolút érzékelhető, hogy néhány év alatt a jó humorú történetmesélőből profi előadóvá vált.
A kritikának szánt könyvajánló innen már kezd átmenni Perintfalvi-showba, amit csak erős idegzetű olvasóinknak ajánlunk. Az író szerint a könyvbe csomagolt mocskolódás azért is jó, mert nem lehet letiltani, mint ahogyan azt polgármesterek tették a stand up előadásaival. Befóliázni viszont lehet, de
már a hektikus tartalomjegyzék is könyörög a folpackért.
Már akinek a polca könyörög ezért. Majd egy kis betekintést nyerünk Pottyondy lelkivilágába, ami mellett e cikk írója sem tudott elmenni. Leginkább a Széttörve című film juthat róla eszünkbe, ami egy több személyiséggel rendelkező elmebetegről szól.
Olyan írások füzére, amik érezhetően nagyon különböző lelki állapotokban, eltérő nyelvezettel és nagyon más céllal jöttek létre, így olvasóként némileg megdolgoztatja az ember figyelmét.
Nyilván, mert egy átlagos olvasó nem skizofrén.
Fehér Renátó szerkesztőként viszont remek ritmusérzékkel fűzte össze ezeket a nagyon különböző szövegeket.
A könyv tehát olvashatóságát annak köszönheti, hogy volt egy önkéntes pszichiáter a csapatban.
Ezt követően a homoszexualitás és a meg nem született gyermekek fejezetre tér ki, amit olyan zseniálisan foglalt össze Pottyondy, hogy Kertész Imre, de még Tarantino is könyörögne a receptért. Majd jön a foci, a maszkulinitás és a párhuzamvonás ezek között. Hisz tudjuk, amióta ismerjük a liberálisok gondolkodását, hogy aki nem bírja a homoszexualitást elfogadni, az maga is az.
A konzekvencia pedig az, hogy hála az égnek Pottyondy ebben a könyvben azt csinál, amit akar, mert nem lehet letiltani, korlátozni, felfüggeszteni és szabadon vagdalkozhat saját és elmeroggyant társai szórakoztatására. Köszönjük, a mi karácsonyfánk alatt biztosan nem lesz megtalálható a vicc kedvéért e mű, de reméljük Dúró Dórát megihleti és a darálójába helyezi.
