Boros Imre: Egy miniszterelnök sohasem lehet elég óvatos
Az európai gazdaságra minden elemzés és minden elemzésre alapot adó számadat szerint nehéz idők várnak. A kérdés nem az, hogy jönnek-e, hanem az, hogy mennyire lesznek nehezek. Nyugat-Európában a gazdasági növekedés tovább lassul majd, sőt, itt-ott el is akad. Ezeket a kissé borúlátó szavakat Orbán Viktor miniszterelnök mondta a minap, Tusnádfürdőn. Majd így folytatta: 2020 tavaszán szükségünk lesz egy második akciótervre, és ha a dolgok úgy mennek, ahogy mi azt gondoljuk, akkor valószínűleg 2020 őszén egy harmadik gazdaságvédelmi akciótervre is szükségünk lesz. A miniszterelnök helyzetértékeléséről és annak hátteréről beszélgettünk az alábbi interjúnkban Boros Imre közgazdásszal.
A Finacial Times londoni gazdasági újság úgy vélte az Orbán-beszéd után, hogy nem annyira gazdaságvédelmi, hanem sokkal inkább gazdaságélénkítő tervek vannak a tarsolyban.
Ez lovaglás a szavakon. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságot úgy védem, hogy nem hagyom visszaesni. Vagyis élénkítem, ami egyben a lassulás elleni védelem. A két kifejezés ebben a kontextusban akár felcserélhető is.
Orbán Viktor miniszterelnök érvelése úgy szólt, hogy jelenleg nem tudjuk, milyen gazdasági konjunktúra várható Nyugat-Európában. Mindenesetre az előjelek nem túl kedvezőek. Mivel ez a régió egyben a legfontosabb gazdasági partnerünk, így alapvetően meghatározza a magyarországi konjunktúrát. Ebből adódik a kérdés: mi várható Nyugat-Európában?
Van egy sor zavaró körülmény. Nem tudjuk, hogy mire fut ki a brexit. A brit kilépés az unióból a nyugati nagy államokat – Németországot, Franciaországot, Hollandiát – komolyan érinti. Valamelyest minket is érint közvetlenül, de a nagy államokon keresztül indirekt módon sokkal jobban befolyásolja a magyar gazdaságot. Például a németek mennyire tudják eladni a luxusautóikat, mert nem ismerjük, milyen vámok lesznek a brexit után. Ha pedig az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lép ki, akkor technikai zűrzavar is várható. Hatalmas tumultus alakulhat ki a határokon és nagyon lelassulhat az áruforgalom. De ez még korántsem biztos; az is elképzelhető, hogy Boris Johnson gyorsan megbukik. Szóval még politikailag se tiszta a helyzet. Könnyen lehet, hogy a brit parlament elutasítja a megállapodás nélküli brexitet, és akkor Boris Johnsonnak is befellegzik.
Az óceán túlpartján az Egyesült Államokban szintén hatalmas gazdasági csaták folynak. Ebből talán a legjelentősebb a kínai kereskedelmi háború. Ez minket annyira nem érint, de Trump belebegtette egy hasonló háború indítását Németországgal szemben. Ez azért már ránk nézve is veszélyes.
Ugyebár Donald Trump meghirdette a kereskedelmi háborút Kínával, ám ennek kimenetele még teljesen bizonytalan. De a németek szintén célkeresztbe kerültek. Az amerikai elnöknek nem tetszik, hogy a németek Mexikóban olcsó munkaerővel gyártják az autóikat, amit aztán az USA-ban jó áron értékesítenek. A hasznot pedig szépen befektetik Luxemburgban. Trump azt szeretné, ha a németek az Egyesült Államokban gyártanának, mert ha nem, akkor megvámolja a német exportot. Ez egyelőre még csak fenyegetés, de év végére vagy jövő év elejére élesedhet a helyzet, és kitörhet a német-amerikai kereskedelmi háború is.
Nekünk, mint energiaimportáló országnak nem mindegy, miként alakulnak az olaj- és gázárak. Merre tart a világpiac ezen szegmense?
Amerika idáig arra törekedett, hogy a kőolaj árát 60 dollár felett tartsa, ami többé-kevésbé sikerült neki. Trump valójában szerette volna a 70 dolláros olajárat elérni, de az nem jött össze neki. A 60 dollárhoz is arra volt szükség, hogy Líbiát és Venezuelát kiradírozzák a piacról, és most Irán kiiktatásával próbálkoznak. Ez a világtermelés mintegy 6-8 százaléka, és csak így sikerül a 60 dolláros árat fenntartani.
Lesz békekötés Peking és Washington közt, vagy marad ez az áldatlan állapot?
Kínával az a baja Trumpnak, hogy nem tudja, melyik ujjába harapjon, mert mindegyik nagyon fáj. Az tiszta sor, hogy Kína hatalmas kereskedelmi deficitet okoz Amerikának. De más a kép, ha feltesszük azt kérdést, hogy ez miért van így. Hamar kiderül, hogy a deficitért a Kínába települt hatalmas amerikai gigacégek a felelősek. Ezek a vállalatok Kínában olcsón termelt termékekkel árasztják el az USA-t. Persze vannak olyan jelek, hogy Kína és Amerika idővel majd megállapodnak, de ez azért elég lassan fog majd megtörténni, ha egyáltalán megtörténik.
Az unióban a leggyengébb láncszem jelenleg Olaszország. Itt mi történhet?
Egyre bonyolultabb Olaszország ügye, pontosabban az olasz adósság ügye. Az olaszokat a frankfurti bankárok igyekeztek megregulázni, ami azonban kevés sikerrel járt. Róma adóssága mintegy 2500 milliárd euró, ami összeurópai szinten kezelhetetlen, mert túl nagy. Erre csak az olasz kormány találhat megoldást.
Minket legjobban Németország érint, ott pedig már jó ideje rosszabbnál rosszabb gazdasági adatok születnek, és kezd recesszió kialakulni. Mi történik ott valójában?
Korábban nagyon dicsérték Angela Merkel kancellárt. De a „Willkommenskultur” elvonta a figyelmét, és a kancellár már jó ideje alig foglalkozik a gazdasággal. A német ipar zászlóhajója a Volkswagen-csoport, amelyre rászabadították az emissziós botrányt. Nem mintha ne lettek volna hibásak, de a német hatóságok még jobban igyekeznek őket a víz alá nyomni. Ennek oka, hogy a Volkswagen-csoport nem egy multinacionális vállalat, hanem mind a mai napig családi vállalkozás. A Porsche-Piech család 53 százalékban tulajdonosa a Volkswagennek, amely tulajdonosi szerkezet sokaknak szúrja a szemét Németországban. Továbbá súlyos problémák vannak a német bankrendszerrel, amely romokban áll. Az egykori gigabank, a Dresdner Bank eltűnt a térképről; a Commerzbank – amely hajdanában Németország második legnagyobb bankja volt, és mérlegfőösszegét tekintve talán még ma is az – részvényeinek összértéke ma kisebb, mint az OTP-é. Ez azért elég vicces helyzet. A Deutsche Bank pedig egyenesen recseg-ropog. Ebből a helyzetből a német gazdaság meglehetősen nehezen tud kikászálódni. Érdekes új fejlemény, hogy a német gazdaság kezd a politikától függetlenedni. Például Magyarországot a német politikai körök folyamatosan szidják, miközben a német cégek egyre szívesebben jönnek hozzánk. Az Audi fejleszt, a BMW gyárat épít, a Mercedes bővít.
Mit tehet egy ilyen kis ország, ha az unióban és a világban ilyen veszélyes helyzet alakult ki?
Nagyon figyelni kell a világgazdaság történéseit, és operatívan kell reagálni. Ez mit is jelent a gyakorlatban? Első és legfontosabb, hogy egy biztonságos állami költségvetést kell csinálni. Ez megtörtént, hiszen a 2020-as költségvetésbe szuper nagy tartalékokat tett be a kormány. Ezt nem feltétlenül kell felhasználni, de ha mégis csökkentené a német autóipar a termelését, akkor tudnánk ellensúlyozó lépéseket tenni. Ha ez valóban megtörténne, akkor lehetőség lenne ebből a pénzből például az építőipar felfuttatására.
Felmerül a kérdés, hogy nem túl óvatos-e a magyar miniszterelnök? A magyar gazdaság jelenleg jól teljesít, 5 százalék felett növekszik a GDP. Itthoni adatok alapján kijelenthető, hogy nincs jele nagy fordulatnak.
Nézze, egy miniszterelnök sohasem lehet elég óvatos. Mindig fedeznie kell a hátát. Ezt érdemes valamiféle vagánysággal párosítani. Ha valahol nagyot lehet szakítani, akkor ne habozzunk sokat. Ha pedig fedezékbe kell vonulni, akkor azt csináljuk gyorsan.
Ez számokban kifejezve hogy néz ki? Mekkora növekedést vár 2020-ra?
A 4 százalékos növekedés elméleti cél, ám az elvárásokat mostanában mindig felülteljesítettük. A legrosszabb az lehet, ha lecsúszunk 4 százalékra, vagy kicsivel az alá. Ha pedig jobban alakulnak a külső körülmények, akkor nem kell elkölteni a tartalékokat. Az se baj: akkor lesz egy nullás költségvetésünk, mivel a pénz a kasszában marad.
Kiemelt kép: MTI
