Ismétlés a tudás anyja
Egyes sajtóorgánumoknál rendszeresen visszatérő toposszá vált, hogy a kormány a jegybankkal karöltve direkt gyengíti, illetve gyengítette a forintot éveken keresztül. Számos elméletet látott napvilágot arról, hogy vajon miféle fondorlatos szándék vezérelhette őket. A baloldali sajtó egyik legnépszerűbb magyarázata például az, hogy a jegybank azért szőtt titokzatos tervet a forint szándékos gyengítése érdekében, hogy aztán az árfolyam segítségével több száz milliárdos nyereségre tegyen szert. Mivel az ilyen konteók fő ellenszere a tények felsorakoztatása, így a következőkben megvizsgáljuk ismét, hogy miből is ered, és hova kerül a jegybank eredménye.
Azért ismételten, mert a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank (MNB) eddig szinte minden adandó alkalommal közölte már, hogy sem árfolyam-, sem eredménycélja nincs, ám a konteók mégis makacsul tartják magukat ezeknél az orgánumoknál. Azt persze mindenki eldöntheti, hogy hisz-e, vagy sem a jegybanknak, de azért a tényeket már aligha lehet megkérdőjelezni, ezért akkor vegyük is sorra őket.
Először is, amikor a forint egyfajta tudatos gyengítéséről írnak hatásvadász cikkeket az MNB nyereségének keletkezése kapcsán, akkor rendszeresen elfelejtik megemlíteni, hogy a magas árfolyameredményt legnagyobb részben az okozza, hogy a Magyarországnak járó eurókat forintban kell kiosztani, így a jegybanknak azt először át kell váltania a kormány számára. Tekintettel arra, hogy a kormány számláit a jegybank vezeti, ennek szükségességét aligha vonhatja bárki is kétségbe.
A forint árfolyamát a nemzetközi trendek határozzák meg
Emellett, ha megnézzük a régió devizáinak alakulását az utóbbi években, akkor egyértelműen látszik az, hogy ezek aktuális árfolyamát is – akárcsak a forintét – az utóbbi esztendőkben főként a nemzetközi folyamatok határozták meg. Egy olyan válság esetében, mint amit például a koronavírus okozott, természetes pénzpiaci reakció a kockázatkerülés felerősödése, ami miatt a feltörekvő gazdaságok devizái gyengülnek a fejlett, menedékeszköznek számító devizákkal szemben.
Így bármennyire is izgalmasabbnak hangzik az a verzió, hogy a miniszterelnök és a jegybankelnök titokban összefogtak a forint legyengítése érdekében, ennek valójában nem sok köze van a valósághoz. Az ok sokkal prózaibb ennél, mégpedig az, hogy hazánk méretéből, gazdasági és geopolitikai jellemzőiből fakadóan egyszerűen ki van téve a nagy nemzetközi pénzpiaci trendeknek, ezek pedig egy ideje a forint gyengítésében érdekeltek. Ennek a ténynek a figyelmen kívül hagyása vagy tudatlanságból, vagy rosszindulatból fakadhat, de mivel nem szeretnék pálcát törni senki felett, ennek eldöntését inkább az olvasóra bízom.
Jó üzlet volt az aranyvásárlás
Másodszor nézzük meg a következő nagyobb tételt, az arany árfolyamán realizált nyereséget! Természetesen itt is voltak, akik már eleve az MNB aranyvásárlását is kritizálták, ám valószínűleg végül megbánták, hogy nem követték a jegybanki példát, hiszen időközben óriásit erősödött az arany árfolyama, más befektetési formák pedig messze nem jövedelmeztek ilyen mértékben. Ennek köszönhetően az MNB nyereségében a jó időben történt aranyvásárlás is jelentős szerepet játszott.
Most pedig lássuk a másik oldalt is, hogy végül mihez kezdett nyereségével a jegybank! Most tekintsünk el a Kortárs Gyűjteménytől vagy az Értéktár programtól, mert bár azok is jelentős összeget képviselnek a saját területükön, de jegybanki mércével mérve mégiscsak kisebb tételeknek számítanak. Ha követjük a nyereség útját, mindjárt szembe is tűnik, hogy azt az MNB évek óta szinte teljes egészében befizeti a költségvetésbe. Mindannyiunk költségvetésébe. Egész pontosan a 2015. és a 2018. évi eredményéből történő ötven–ötven milliárd forintos, illetve a 2019. évi eredményből történő kétszázötven milliárd forintos befizetést követően a Magyar Nemzeti Bank tavaly ismételten kétszázötven milliárd forintot fizetett be a büdzsébe, amivel néhány év alatt hatszáz milliárd forintnyi jegybanki osztalékkal gyarapította a költségvetést.
Ennél a pontnál már el is juthattunk ahhoz a kérdéshez, hogy mindezeket figyelembe véve tulajdonképpen milyen önös érdeke fűződne a jegybanknak a forint gyengítéséhez, amikor a nyereségét végül úgyis befizeti a költségvetésbe? Ha azt befizeti a költségvetésbe, akkor az a makacs vád sem tűnik igaznak, miszerint az MNB nyeresége egyenesen a jegybanki alapítványok számláján landolna.
Az MNB Alapítványa átláthatóan és jól gazdálkodik
És akkor végül – ha már idecitáltam a jegybanki alapítványokat –, nézzünk rá az ezek által kezelt vagyonra is. Az alapítványoknak – illetve egyesülésüket követően ma már csak egy alapítványnak – juttatott pénz sorsát megvizsgálva fontos kitérni arra, hogy a szervezet a jogi formájából adódó szabályozás miatt köteles megőrizni a rábízott vagyont, tehát azt nem költheti el.
De vajon hogyan tud diákokat, kutatókat támogatni és oktatási és képzési tevékenységeket végezni, azaz hogyan tudja ellátni közhasznú célját, ha nem nyúlhat a pénzhez? Úgy, hogy az Alapítótól kapott összeget befektetheti, és annak a hozamát már felhasználhatja. Mindezt persze folyamatos ellenőrzés mellett, hiszen a gazdálkodását nemcsak az Állami Számvevőszék és az ellenzék árgus figyelme felügyeli folyamatosan, de arról rendszeresen számot kell adnia a nyilvánosság előtt is. Ebből fakadóan az alapítvány és a jogelőd alapítványok negyedévente közölt kimutatásai bárki számára elérhetőek. A legfrissebb adatok szerint pedig a kétszázhatvanhat milliárd forintnyi alapítói vagyon mára kétszáznyolcvan milliárd fölé emelkedett, amiből kitűnik, hogy nemcsak az MNB, de az általa létrehozott Alapítvány is jól gazdálkodik.
A tények, mint láthatjuk, makacs dolgok, viszont csak akkor cáfolják meg a valótlanságokat, ha el is jutnak mindenkihez, ezért érdemes újra és újra elismételni őket.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
