Életének 61. évében elhunyt a világ labdarúgásának egyik legnagyobb alakja, a korábbi argentin világbajnok játékos, Diego Armando Maradona. A napjainkban edzőként dolgozó Maradona nemrégiben többször is kórházi kezelésre szorult, és a hírek szerint hirtelen szívleállás okozta drámai halálát. Diego Maradona több volt, mint világklasszis futballista. Az életét jellemző ellentmondások ellenére is kijelenthető, hogy az egyetemes futball egyik legnagyobb egyéniségét veszítettük el.
Diego Armando Maradona 1960. október 30-án született Lanús városában. Gyermekkorától kezdve a labda bűvöletében élt. Mindössze 6 éves volt, amikor igazolt játékos lett a Los Cebollitas csapatában. Elképesztő tehetségére hamar felfigyeltek, és leigazolta az Argentinos Juniors. Pályája meredeken ívelt felfelé, még nem volt 16 éves, amikor bemutatkozhatott az argentin élvonalban, és bő fél évvel később az argentin felnőtt válogatottban is debütált – történetesen éppen Magyarország ellen.
Juniorként lett először világbajnok
A nemzeti csapatból az 1978-as, hazai rendezésű világbajnokságon még kimaradt, ugyanakkor a következő évtől alapember lett a felnőtt válogatottban is. Ráadásul 1979-ben – mivel kora még lehetővé tette – részt vett a junior világbajnokságon, ahol világbajnoki címig vezette hazája csapatát.
Szép fokozatosan az első számú argentin futballistává nőtte ki magát, amit az is mutatott, hogy 1981-ben leigazolta a Boca Juniors, majd mindössze egy év után a világhírű Barcelona hívó szavára mondhatott igent. Európába kerülve az első évei ellentmondásosak voltak, mert bár akkor rekordnak számító, 5 millió fontos összegért érkezett az “öreg” kontinensre, sérülések miatt két év alatt csupán 36 mérkőzés jutott neki. Igaz, ennek ellenére is Spanyol Kupát, Ligakupát és Szuperkupát nyert a gránátvörös-kékekkel. Ám a sikerek ellenére nem vitás, hogy élete döntését akkor hozta meg, amikor 1984 nyarán a SSC Napoli csapatához szerződött.
Nápolyt látni, és…
…halhatatlanná válni – fogalmazhatjuk át Goethe örökbecsűjét. A Vezúv lábánál ugyanis Maradona a sarkaiból forgatta ki a világot. Az addig csupán “futottak még…” kategóriába tartozó, középszerű olasz klubcsapatból előbb Olaszország, majd Európa egyik legjobb gárdája lett. Fel sem lehet fogni, micsoda rajongás vette körül attól a pillanattól kezdve, hogy betette a lábát Nápolyba, és ez csak fokozódott, ahogyan a kék-fehérek egyre feljebb kúsztak a Serie A tabelláján. Maradona itt végre otthon érezte magát, amiből nem csupán klubja, de az argentin válogatott is profitált.
Mexikóban csúcsra repítette a gaúchókat
1986-ban Carlos Bilardo szövetségi kapitány már elsőként írta fel Maradona nevét arra a papírra, amelyen a mexikói világbajnokságra utazó argentin válogatott keret névsorát tervezte rögzíteni. Hiába, hogy Valdano, Burruchaga, Passarella, Ruggeri vagy Olarticoechea személyében más klasszisok is ott voltak a keretben, kétség nem fért ahhoz, hogy Mexikóban Diego Maradona lett a válogatott csapatkapitánya. És a tornán végig ennek szellemében is játszott. A később gyakran látott kisebb-nagyobb balhék, “ügyek” nélkül, kizárólag a célra koncentrálva vezette válogatottját a nagy sikerig: Argentína második vb-címének megszerzéséig.
Isten keze bosszút állt a Falkland-szigetekért
Klasszisára, egyedülálló képességeire az Anglia elleni negyeddöntőn láthattunk példát. Örökre emlékezetes, kézzel szerzett gólja – amelyet nemes egyszerűséggel csak “Isten kezének” nevezett utólag – joggal kapta meg a sportszerűtlen jelzőt, hiszen egyértelműen kézzel juttatta Shilton hálójába a labdát.
Ám alig néhány perccel utána önmaga tett arról, hogy végső soron mégse a kézzel szerzett góljáról maradjon meg ez a mérkőzés a sportszerető fociszurkolók emlékeiben.
Argentínában az Évszázad Góljának választották ezt a Maradona-találatot. Nem véletlenül!
A világbajnokságok történetének egyik legcsodálatosabb gólját szerezve “végezte ki” Angliát, amely győzelem Argentína számára akkor sokkal többet jelentett egy vb-negyeddöntős győzelemnél. Négy évvel korábban ugyanis háborús konfliktus alakult ki Argentína és Nagy-Britannia között a Falkland-szigetek birtoklásáért. A rövid, de véres ütközetet a britek jelentős erőfölénnyel megnyerték. Argentínának a friss háborús emlékek miatt a nemes visszavágás lehetőségét biztosította ez a negyeddöntő. Éppen ezért nem találni argentin embert, aki valaha is felhánytorgatta volna Maradona kezezését, sőt, ettől kezdve a korábbinál is nagyobb nimbusza lett hazájában. Különösen, miután az NSZK elleni döntőt is megnyerték, így az Albicelestének végül összejött a hőn áhított világbajnoki cím.
Aranyévek Nápolyban
Maradona megdicsőülve, valóságos bálványként tért haza Mexikóból, majd tért vissza Nápolyba. A világbajnoki cím után kezdődő szezonban története első bajnoki címéhez segítette a Napolit, amely ezzel felült Olaszország trónjára. A következő években ott is maradt, hiszen egy újabb bajnoki cím (1990) mellett megnyerték az UEFA-kupát is, a klub történetének máig egyetlen nemzetközi kupasikerét aratva ezzel.
Maradona 258 tétmeccsen 115 gólt szerzett a Vezúv tövében, s miután folyamatosan jeleskedett társai kiszolgálásában is, túlzás nélkül lehet kijelenteni, hogy ő volt a rendkívüli sikerek fő letéteményese.
Hazatérés, és dicstelen búcsú a válogatottól
1992-ben egy évre Sevillába igazolt, ám Andalúziában a korábbiaknál visszafogottabban teljesített. Talán emiatt döntött úgy mindössze egy év után, hogy hazatér. Játékosként néhány felemás év jutott már csak neki otthon, zárásként a Boca Juniorsban, ahol olykor még továbbra is megvillantotta rendkívüli képességeit, de a világot már nem váltotta meg.
Korábbi sikereit – amelyhez a már említetteken kívül egy vb-ezüst is társult 1990-ben – a válogatottban sem tudta megismételni, sőt, az 1994-es vb-n a Görögország elleni mérkőzés után a doppinglistán szereplő szert (ephedrint) találtak a szervezetében, ami után el kellett hagynia csapatát. A válogatottban ez volt a 91., egyben utolsó fellépése. Nem éppen a pályafutásához méltó vég volt ez, még akkor sem, ha káprázatos gólt szerzett.
Az utolsó, válogatottban szerzett gólja 1994 nyarán
Edzőként nem alkotott maradandót…
Elképesztően sikeres játékos-pályafutása alapból arra predesztinálta, hogy edzőként folytassa, és az is kézenfekvő volt, hogy egyszer az argentin válogatott kapitányi posztját is betölti majd. Így is alakult. Kisebb csapatoknál kezdve, igazi eredmény nélkül jó időre felhagyott a tréneri munkával, amikor – némileg talán váratlanul – 2008-ban felkérték az Albiceleste élére. Természetesen elvállalta a megbízatást és a selejtezőket sikerrel véve ki is jutott a válogatottal a 2010. évi labdarúgó-világbajnokságra. Ott azonban nem sikerült jól szerepelni, még a legjobb négy közé sem került be az egyébként kiváló erőkből álló gaúchókkal, amelyből ráadásul komoly vitákat és kritikákat is kiváltva, kihagyott egy-két klasszist.
Hagyatéka örök
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy Diego Maradona személyét negatív események is kísérték. Sokat lehetett hallani arról, hogy nápolyi játékosévei alatt a helyi maffiával (Camorra) is kapcsolatokat ápolt, akik igényei szerint drogokkal is ellátták. Magánélete is viharosra sikerült, több házasságon kívüli kapcsolata is volt, amelyekből gyermekei is születtek. Emellett politikai állásfoglalásai is szültek olykor érdekes reakciókat, talán nem is alaptalanul.
Ám hitünk szerint ebben a tragikus pillanatban nem ezeket kell felidézni, vagy pláne részletezni. Ehelyett sokkal inkább azt rögzítsük, hogy Diego Armando Maradona Istentől kapott különleges tehetségével olyan életművet alkotott a futballpályán, ami által neve örökre fennmarad a sportágban. Az életét kísérő kétségtelen ellentmondások ellenére kijelenthető, hogy halálával az egyetemes futballtörténelem egyik legnagyobb egyéniségét veszítettük el.
Legyen Neki könnyű a föld…
Vezetőkép: Diego Maradona a mexikói világbajnokságon, az Argentína-Dél-Korea mérkőzésen. Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS