Pontosan egy évvel ezelőtt, 2023 október 7-én intézett meglepetésszerű támadást egy izraeli fesztivál, majd az ország határtelepülései ellen a Hamász iszlamista terrorszervezet. Az akció általános nemzetközi megdöbbenést, valamint az izraeli hadsereg gyors ellencsapását vonta maga után. Az eredetileg Dávid és Góliát küzdelmének ígérkező gázai művelet azonban egy év alatt sem hozott döntő sikert, ugyanakkor a harcok teljes mértékben destabilizálták a Közel-Kelet kényes geopolitikai egyensúlyát. Mára Izrael már a Hezbollahhal is nyílt fegyveres konfliktusban áll, a két iszlamista szervezetet finanszírozó Iránnal szemben pedig folyamatos készültségre kényszerült a zsidó állam. Mindeközben Európában és az Egyesült Államokban lassan beérik a mintegy évtizednyi iszlamista indoktrináció, a liberális értelmiség egy jelentős része ugyanis kifejezetten palesztin-, ezáltal pedig Irán párti álláspontot foglal el a vitában.
Egy évvel ezelőtt Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy az ország “hosszú és nehéz háborúba” kezd, miután iszlamista fegyveresek egy csoportja rajtaütött egy zenei fesztiválon és tucatjával végeztek ki embereket a helyszínen, valamint a környező településeken. A Hamász terroristacsoport pedig többszáz rakétát kilőtt Izrael déli és középső részére, miközben siklóernyős egységek átrepültek a határ felett. A csoport drónok segítségével lebombázta az izraeli megfigyelőtornyokat és fegyverrendszereket a gázai határon, így tudtak bejutni az országba.
Már másnap reggel a gázai szárazföldi invázió és a libanoni Hezbollahhal való szélesebb körű konfliktus lehetősége is felmerült. Az Irán által támogatott Hezbollah fegyveres csoport közölte, hogy rakétákat és tüzérségi fegyvereket lőtt ki Észak-Izraelre a “palesztin néppel való szolidaritás jegyében”.
Az Egyesült Államok a támadás másnapján áttekintették az Izraelből érkezett kéréseket a biztonsági támogatások kiegészítésére, és bejelentették, “lépések várhatóak”. Anthony Blinken külügyminiszter több amerikai televíziócsatornának nyilatkozott helyi idő szerint vasárnap reggel, és hangsúlyozta, hogy
az elnök utasításának megfelelően szeretnék biztosítani, hogy minden szükséges eszköz Izrael rendelkezésére álljon, hogy fel tudjanak lépni a Hamász szélsőséges palesztin szervezet által Izraelben indított támadásokkal szemben.
Az Egyesült Államok ugyanakkor végül nem vett részt a megtorló akciókban, sőt egészen furcsa fordulatot vett Amerika szerepe a konfliktusban. Ahogy elhúzódott a háború a gázai övezetben, a megtámadott Izrael egyre inkább agresszorrá alakult a liberális mainstreamben, míg a palesztinok elnyomott honvédőknek. akiket ok nélkül mészárolnak le az Izraeliek.
A jelenség olyan széleskörűvé vált, hogy éppen egy hónappal a támadást követően Rashida Tlaib, demokrata párti kongresszusi képviselő már a zsidó nép kiirtására használt szinonimaként értelmezhető palesztin szlogent, a „tengertől a folyóig” felkiáltást hangoztatta nyilvános megszólalásaiban. A mondat jelentése, hogy minden föld a Földközi-tenger és a Jordán folyó között a palesztin népé. Ez a terület pedig véletlenül éppen egybeesik a mai Izrael területével.
Tlaib ugyan bírságot kapott, de a szellemet már nem lehetett visszazárni a palackba: az elmúlt 1 évben az Izraelt természetes szövetségesének tekintő, a zsidó államot patronáló Amerikában egyetemeket foglaltak el palesztinpárti tüntetők, valamint mind az Egyesült Államokban, mind Európában tömegek követelték tüntetéseken a palesztin nép függetlenségét.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az Egyesült Államokat, de főleg Izraelt természetes ellenségének tekintő Irán is felbátorodott. Már tavasszal próbára tették az amerikai-izraeli együttműködést és türelmet, azonban miután a Hezbollah is félhivatalos hadviselő félként belépett a háborúba– majd Izrael likvidálta vezetőjét–, Irán minden eddiginél súlyosabb rakétatámadást hajtott végre a zsidó állam ellen. Ezúttal nem teljesen eredménytelenül. Miután az Egyesült Államok kormánya csak annyit üzent Iránnak, hogy
NE,
a konfliktus nem oldódott meg mágikus módon, most pedig, a harcok kitörésének első évfordulóján Izrael újabb offenzívát indított a gázai övezetben, miután három rakéta kilövését érzékelték a területről.
Minthogy Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok rakott rendet a térségben, ezúttal is megkérdezték az amerikai külügyminisztériumot a legutóbbi eszkalációval kapcsolatos álláspontjukról, a Biden-adminisztráció pedig most sem okozott csalódást. Mármint azoknak, akik semmi jóra nem számítottak. A feleknek azonban mindenképp csalódás.
A katonai nyomás időnként lehetővé teheti a diplomáciát. Természetesen a katonai nyomás is tévedéshez vezethet. Ez nem kívánt következményekhez vezethet, és ezekről a tényezőkről beszélgetünk Izraellel. Világosan és következetesen kijelentettük, hogy a további eszkaláció senkinek nem érdeke
– olvasható a közleményben, amelyet világossága alapján akár maga Biden elnök is írhatott volna.
A legvalószínűbb megfejtés az amerikai állásponttal kapcsolatban az, hogy miután egy háborút is alig tudnak menedzselni (Ukrajnában), és már majd’ megrokkantották nemcsak az amerikai, de az európai költségvetést is, az Oroszország elleni háború a legfontosabb, de muszáj fenntartani a szövetségesi támogató státuszt az általuk patronált, de nem alkalmas időpontban vívott háborút folytató Izraellel. Ilyen értelemben a mai Egyesült Államok nem sokban különbözik az egykori Brit Birodalomtól: ha nincs ki az asztaltársaság az esti bridzshez, még mindig lehet háborúzni, tartották egyes britek. A különbség, hogy míg az amerikaiak máshol háborúztak, mások leültek az asztalukhoz kártyázni.
Fotó: MTI/EPA/Mohamed Szaber
Facebook
Twitter
YouTube
RSS