Már rektorságom idején rájöttem arra, hogy a jövő közönségét legalább olyan fontos nevelni, és képezni, mint a legnagyobb zenészeinket. Azon dolgozunk, hogy a Magyar Zene Házának olyan zenepedagógiai kisugárzása legyen, amely már gyermekkortól képes lesz szélesebb publikumot megszólítani, bevonzani – idézte fel kérdésünkre Batta András, Erkel Ferenc- és Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, miért is vállalta a Zeneakadémia után a Magyar Zene Háza vezetését. Az ügyvezetővel abból az alkalomból beszélgettünk, hogy nemrégiben sikerrel zajlott le az akusztikai tesztelése. Batta András elmondta, a Magyar Zene Háza filozófiájának és az azt megvalósító építészi koncepciónak az volt a lényege, hogy mindenfajta zenét és műfajt be tudjunk mutatni a magyar népzenétől kezdve a global music-on át a klasszikus művekig, elsősorban hangosítás nélkül, csak az akusztikai lehetőségeket kihasználva.
A Magyar Zene Háza közelgő befejezésének részeként nemrégiben zajlott az épület akusztikai tesztelése, amelynek során Beethoven és a popzene is jól szólt az üvegfalú koncertteremben. A Városliget különleges épületének tervezése során a japán építész, Sou Fujimoto nagy hangsúlyt fektetett az épület és a park harmóniájára, valamint az intézmény funkcionális összetettségére is. Hármas felosztása a ház három fő funkcióját szolgálja: kiállítás, koncert, zenetanulás. Ennek megfelelően a Magyar Zene Háza hármas – kiállítási, előadóművészeti, zenepedagógiai – funkciója építészetileg is jól elválik: míg a koncert- és az előadóterem, valamint a szabadtéri színpad a városligeti park szintjén helyezkednek el, addig a kiállítóterek a föld alatt, az oktatási és kutatási helyiségek pedig az emeleten, a ház „lebegő kalapjában” találhatók. Dr. Batta Andrással, az intézmény ügyvezetőjével az épülethangolás sikeréről, a Magyar Zene Háza filozófiájáról és a közönségnevelés szükségességéről beszélgettünk…
Batta András; fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Beszélgetésünk egyik apropóját a Magyar Zene Háza akusztikai tesztelése szolgáltatta, amely érdekes határterülete a zeneművészetnek és az építészetnek, hiszen lényegében egy épület kvázi behangolásáról van szó…
Igen, talán úgy is fogalmazhatunk, hogy a Magyar Zene Háza egy jól temperált, jól behangolt épület lett. Az építészeket a kezdetektől foglalkoztatta az akusztika kérdése, hiszen az már az antik világban fontos kritérium volt, mivel nem volt hangosítás. Ami már zenetörténetileg is kiemelendő, hogy a velencei Szent Márk székesegyházban jöttek rá először, hogy az oldalhajókba külön elhelyezett zenekarok, énekesek felelgetni tudnak egymásnak. Így alakult ki az a bizonyos több kórusos technika, amely a barokk zenének az egyik alapvető eleme lett. A firenzei dóm kupolájának pedig olyan akusztikája volt, hogy építészeti arányait alapul véve több nagy zeneszerző komponált kifejezetten a helyszínre írt műveket. Talán érdemes megjegyezni, hogy a régi korok emberének nem voltak mérőeszközei, csak saját hallására támaszkodhatott. De feltehetően sokkal jobban is hallottak, mivel nem érte őket annyi külső inger.
Mit jelentett a gyakorlatban az akusztikai tesztelés? Addig tologatták az üvegfalakat, amíg jól nem szólt a belső tér?
Az épület hangolását a japán tervező, Sou Fujimoto irodájának partnercége végezte el, a Nagata Acoustic. Az épület tervezése során természetesen alapvető fontosságú volt, hogy megfeleljen a magas akusztikai igényeknek, amelyet ugyan nehezített, hogy sok üvegfelület található az épületben, de ezt sikerült áthidalni egy innovatív megoldással: a hangot a színpadról a mennyezet felé küldik ki, és onnan érkezve terül szét a térben. A hang megtörésének ötlete pedig hallhatóan bevált, eredetileg is jó eredményre számítottunk, de ahhoz képest is kellemes meglepetés volt, amikor először meghallhattuk a terem hangzását. A konkrét behangolásra kitérve, voltak mérőszámok, amelyeket a tervezőiroda vállalt, és az akusztikai beállításokat végző cég javasolt is kisebb módosításokat, például a gépészeti szigetelések módosítását, de falakat nem kellett elmozgatni.
Fontos kérdés, hogy milyen típusú zenére hangolták be az épületet, és itt térjünk is át arra, milyen profilja lesz a Magyar Zene Házának, milyen zenei stílusokat fog tudni lefedni, befogadni?
A Magyar Zene Háza filozófiájának, és az azt megvalósító építészi koncepciónak az volt a lényege, hogy mindenfajta zenét és műfajt be tudjunk mutatni a magyar népzenétől kezdve a global music-on át a klasszikus művekig, elsősorban hangosítás nélkül, csak az akusztikai lehetőségeket kihasználva. De tervezünk bemutatni különleges és érdekes műfajokat, például elektroakusztikai, kísérleti zenéket is, amelyek szintén speciális akusztikai jellemzőket igényelnek.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A világháborúkat megelőzően a Városligetnek már volt saját zenei hagyományai is, például a korabeli könnyűzenét jelentő kuplék zenei világa. Ez a stílus is visszatérhet a Zene Házának falai közé?
Van olyan tervünk, amely kifejezetten a pesti folklór bemutatását célozza, többek között a bárzongorázás hagyományának továbbéltetésével. 2021-ben ünnepeljük Cziffra György zongoraművész születésének századik évfordulóját, és róla is ismeretes, hogy egy ideig kénytelen volt bárzongoristaként tengetni életét, az értő pesti közönség legnagyobb örömére. De hasonlóan teret kell kapnia a mára jóformán csak az éttermekbe visszaszorult, kiveszőben lévő cigányzenének is, amely szintén része a budapesti zenei hagyománynak.
A Zene Háza Önnek egy korszak lezárultát és egy új indulását is jelenti, hiszen lényegében “munkahelyet” váltott, elszakadva a Zeneakadémiától…
Több mint negyven év munka köt a Zeneakadémiához, és az elszakadás folyamata már három évvel ezelőtt elindult bennem. A projektet indulásától kezdve nagyon izgalmas kihívásnak tekintem, fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan intézmény, amely nem az “elitmuzsikusokkal”, az “elitközönséggel” foglalkozik, hanem ennél szélesebb körben fejti ki a tevékenységét. Már rektorságom idején rájöttem arra, hogy a jövő közönségét legalább olyan fontos nevelni, és képezni, mint a legnagyobb zenészeinket. Azon dolgozunk, hogy a Magyar Zene Házának olyan zenepedagógiai kisugárzása legyen, amely már gyermekkortól képes lesz szélesebb publikumot megszólítani, bevonzani.
Külföldön irigyelt példaként emlegetik a magyar zenei oktatást, a Kodály-módszert, míg idehaza sok kritika éri ezt a területet. A Magyar Zene Házának van feladata ebben az ellentmondásos kérdésben?
A magyarországi zeneoktatás egyrészt valóban jónak mondható, de sok hiányossága is van. Kodály Zoltán fogalmazta meg, hogy legyen a zene mindenkié, jusson el minden társadalmi réteghez, de még ő is százéves tervben gondolkodott, amely lassacskán letelik. A zeneiskolai képzés nagyon magas színvonalú, de a közoktatásban még sok teendőnk lenne az előbb említett közönségképzés terén. A Magyar Zene Háza a maga modernségével, az épület adta lehetőségekkel ezen a területen fejthet ki fontos munkát, hogy a fiatalok szert tehessenek egyfajta zenei műveltségre is. Ez az intézmény a maga közvetlenségével képes lehet arra, hogy a Városligetbe látogató fiatalokat rávegye, hogy tíz percre, fél órára támasszák le a biciklit, tegyék le a gördeszkát, nézzenek meg egy kiállítást, vagy hallgassanak bele egy éppen folyó koncertbe. Itt alapvetően nem az a hangulat fog uralkodni, mintha egy XIX. századi művészeti szentélybe lépne az ember, ahol illik gyönyörűen felöltözni. Ez egy szabadabb és nyitottabb, interaktív közösségi tér lesz.
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu; videó: Magyar Zene Háza/youtube.com
(X)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS