Donald Trump győzelme óta valami megváltozott a tengerentúlon, amelynek hatása hozzánk is elért. A főállásban rettegők neonácikról, fehér felsőbbrendűséget hirdető homofóbokról, iszlámellenes sovinisztákról mesélnek, és valami rejtélyes alternatív jobboldalról írnak rémtörténeteket. Ez az élet rendje, viszont az is biztos, hogy jobban nem is mehetnének mellé. Alternatív jobboldal valóban létezik, de nem a negyedik birodalomról és egy erőszakos új világrendről szól, hanem arról, amit kiválóan képvisel a tengerentúli közélet egyik legizgalmasabb, legellentmondásosabb figurája, Milo Yiannopoulos.
Fotó: Facebook.com
Az 1984-es, brit születésű Milo Donald Trump online kampányának egyik motorja, ugyanakkor ő a szélsőjobboldalinak titulált Breitbart.com tech-szerkesztője, publicistája is. Egy nyíltan homoszexuális katolikus, aki azzal szerzett többmilliós rajongótábort, hogy szégyentelenül és gátlások nélkül kritizálja a politikai korrektséget, a liberalizmust, a feminizmust és a jogvédőket, véleményét jelen pillanatban pedig Dangerous Faggot Tour ( Veszélyes Köcsög Turné) néven futó előadássorozatán, az amerikai egyetemek kampuszán teszi. Természetesen ezt sokan megteszik rajta kívül is, de szexuális orientációja, sok szempontból liberális-szerű nézetei és legfőképpen az életmódja miatt a legfelkészültebb újságírók és kritikusok sem igen találnak rajta fogást.
A politikusok és a média folyton szemet huny olyan homofób, vagy szexista megnyilvánulások felett, amelyek azonnal véget vetnének egy nem muszlim konzervatív karrierjének, és ha tiltakozni mer ez ellen, még le is csukják gyűlöletbeszédért.
– ez csak egy a sok egyszerűen megfogalmazott, de annál alaposabban átgondolt vélemény közül.
Fotó: Facebook.com
A lényeg a #GamerGate-tel kezdődött
Az eredetileg színház-kritikusnak készülő Milo pályamódosítása nem a Breitbarttal kezdődött, már 2009-ben sokat kardozott a médiában bizonyos meleg-kérdésekről, valamint David Rosenberggel, David Haywood Smith-szel, Stephen Pritcharddal és Adrian McShane-nel megalapították a The Kernel nevű tech magazint. De a politika térképére véglegesen csak 2014 környékén sétált fel, amikor a gamer-világ tagjai igen ronda dolgot kezdtek egymás egymás fejéhez vágni a Twitteren, a #GamerGate hashtaggel jelölve. A botrány hátterében sok, már régóta meglévő konfliktus állt, a háborút viszont az indította el, hogy 2014 augusztusának közepén egy Eron Gjoni nevű programozó, miután megtudta, hogy barátnője, egy bizonyos Zoe Quinn megcsalta, keserűségében úgy döntött, az egész világnak tudnia kell a sérelmeiről. A vád az volt, hogy Quinn arra használta szerelmi afférjait, hogy játékdizájneri karrierjét mozdítsa előre. Az ügy kitüntetett figyelemnek örvendett az amerikai jobboldalon, mert a GamerGate hashtag kitalálója Adam Baldwin, a Chuck és a Firefly sorozatokból ismert színész volt, aki köztudottan a konzervatív jobboldal támogatója. Úgy vélték, hogy a gamermédiára a baloldali gondolkodók túlsúlya jellemző, nem tetszett nekik, hogy a liberálisok a politikai korrektséggel, a feminizmussal, és hasonló kötelezvényekkel traktálják az ezt elszenvedni kényszerülő lakosságot. Vagyis azt próbálták lenyomni az emberek torkán, hogy a játékok erőszakosak, nem píszik, és a nők, a videojátékokban, a játékkultúrában és a játékiparban betöltött szerepe is a klasszikus elnyomó férfi vs. elszenvedő, alávetett nő dichotómiával írható csak le. Ebbe a harcba folyt bele Milo és nyert, ez pedig meghozta számára az elismerést és a sikert. A történetről részletesen itt lehet olvasni.
Fotó: Facebook.com
Breitbart News és a fehér férfiakat támogató alapítvány
A másik nagy fordulat az volt, amikor 2015 októberében az amerikai Breitbart News Network Milot nevezte ki a Breitbart Tech vezetésére, amit az akkor 30 éves férfi azonnal a szólásszabadság központjának kiáltott ki. Ez a szólásszabadság persze nem egyenlő a politikailag korrekt, liberális szólásszabadsággal, ahol csak azt lehet kimondani, ami senki másnak nem fáj, hanem nyugodtan lehet olyan dolgokról is beszélni, mint a szabadság, a szex, a pénz, a halál, az eltévedt feministák, a safe space hívők, vagy az elhízás. Milo ezt azóta is nagy sikerrel gyakorolja. 2016 januárjában pedig azzal hívta fel magára a figyelmet Milo, hogy egy bizonyos Margaret MacLennan-nel közösen megalapította a Yiannopoulos Privilege Grantet, egy kizárólag fehér férfiaknak szóló alapítványt, amelynek lényege, hogy kizárólag ennek a rétegnek biztosít anyagi támogatást a felsőoktatásban való részvételhez. Ez hogyan nem rasszizmus? Milo zsenialitása épp ebben rejlik: az internet főellensége statisztikai adatokra hivatkozva bebizonyította, hogy multikulti világunkban éppen a fehér férfiak azok, akik a legnagyobb hátrányból indulnak a felsőoktatásban – szerinte a nők és a különböző etnikumok integrációjával rengeteg szervezet foglalkozik – ergo ők szorulnak a legjobban segítségre. Igen, valóban eléggé trollkodás szaga van, de éppen ez a titka Milo karizmájának, arról nem beszélve, hogy tényleg van, akin ez a program segít. Ezzel pedig egy jogvédőnek sem lehet problémája. Mégis van.
Fotó: Facebook.com
Twitter letiltásból nemzetközi hírnév
Hiába keresi az ember az internet egyik legnépszerűbb megmondó emberét a Twitteren, nem találja. Ennek oka, hogy 2016 júliusában véglegesen is letiltották a profilját. Már korábban is hisztiztek a liberálisok, mivel Milo verbálisan “zaklatott” embereket, illetve, hogy túlságosan is iszlamofób módon fejtette ki véleményét az orlandói mészárlással kapcsolatban, amit egyébként egy remek cikkben meg is énekelt.
A probléma nem a radikális iszlám, hanem maga az iszlám, amelynek semmilyen formában nincs helye a nyugati civilizációban, de igazából a világon sem.
– vallja és hangoztatja is minden előadásán. A Twitterről való kitiltást szóvá tette egyébként egy Fehér Házban tartott sajtótájékoztatón is, ahol megkérdezte ennek helyességéről Josh Earnestet a Fehér Ház sajtósát. Választ persze nem kapott.
A végső száműzetést egyébként azzal “érdemelte ki”, hogy az új Szellemirtók filmről megjegyezte, arra jó, hogy “a kidobott, középkorú nőkben életben tartsa a reményt, hogy nem is olyan rossz, ha az embert a polca rakják”. Nem sokkal később elővette az egyik főszereplőt, Leslie Jones-t is, akit “fekete csávónak” nevezett, és kifejtette, hogy őt tulajdonképpen azért alkalmazták a filmben, mert az olyan rosszul sikerült, hogy valakinek szenvedni kellett miatta, és ugye hollywoodban a fekete sidekickek szívják meg minden forgatókönyvben. Később őt okolták a színésznőt ért összes kritika miatt. A Twitterről való letiltással kapcsolatban a CNBC interjút is készített vele, ahol a baloldalt saját fegyverével támadta meg, vagyis azzal, hogy őt azért tiltották ki az oldalról, mert nyíltan vállalja konzervatív nézeteit. Az interjút követően egy #FreeMilo mozgalom indult útjának, ahol százezrek követelték a tiltás feloldását. A 2016-os Republikánus Találkozón aztán Milo megköszönte a Twitternek, hgy letiltották, mert ezzel végre valóban híres lett.
Fotó: Facebook.com
A Veszélyes Köcsög Turné, Donald Trump és a feministák
2015 év végén indult útjára a Dangerous Faggot Tour (Veszélyes Köcsög Turné), melynek célja, hogy az amerikai egyetemek gumicukor ízű safe space-eiben a píszi doktrinák szerint szocializálódott diákokat vérig sértse, illetve a gondolkodó republikánusokat megerősítse hitükben: vagyis abban, hogy Donald Trump (akit Daddy Trumpnak nevez) új fejezetet nyitott az emberiség történetében. Az előadássorozat természetesen nem botrányoktól mentes, gyakran dühödt tömegek próbálják meg szabotálni a beszédeket, amelyekben gyakran élcelődik a feministákon.
A feministák nem elégszenek meg azzal, hogy már nemhogy egyenlőek, de minden az ő céljaik elérését szolgálja. Teljesen át akarják venni az uralmat a párkapcsolatok felett is.
Azt is szóvá teszi, hogy a feminizmus elvárja a férfiaktól azt, hogy minden egyes mellmarkolásért, vagy csókért engedélyt kelljen kérni. Szerinte ez azt jelenti, hogy a feministák elvárják a világtól, hogy mindenki cölibátusban éljen, ami valószínűleg abból ered, hogy maguk nem képesek partnert találni. Szerinte a legveszélyesebb emberfajta a világon a férfi feminista, aki tulajdonképpen azzal próbál nőket felszedni, hogy átneveli magát, és egyetért velük. Természetesen a melegeket sem hagyja szó nélkül: úgy gondolja, hogy a „meleg elit” , amely a bevándorlást támogató „liberális idióták” szekerét tolja, és ezáltal éppen azokat árulják el, akiknek az érdekeit papíron képviselik. Sőt, úgy véli, hogy az iszlámot azért kell megállítani, mert egy muszlim legelőször az olyan embereket végezné ki, mint amilyen ő maga is. Milo ereje egyébként egyértelműen a hajában :-), és abban a képességben van, hogy bármilyen verbális támadás esetén tutibiztos ellencsapást tud mérni ellenfelére.
Fotó: Facebook.com
Új eretnekség: alternatív jobb
Az alternatív jobboldal ideológiai alapját nagyon nehéz definiálni, mivel az egy laza ideológiai szövetség, egyetértés azok között, akiknek elegük lett az emberekre rázúduló politikai korrektségből, safe space-ből és nem szeretnék, ha mindenkinek saját személyes névmása lehetne.
Ébresztő, köcsögök! A baloldal a probléma része!
Ezeket az identitásukat újra felfedező (többnyire) fehér férfiakat és nőket, viszont nem illik internetes trolloknak és fehér felsőbbrendűséget hirdető náciknak nevezni, hiszen a jelenség éppen azért alakult ki, mert a liberális hegemónia hívei évek óta megpróbálják megmondani a többségi társadalomnak, hogy miként élhet, mit mondhat, mit olvashat, mivel játszhat. Az alternatív jobboldalba pedig az is belefér, hogy valaki meleg, zsidó, vagy színesbőrű, ez pedig a baloldaliakat nagyon zavarba ejti, ezért nyilván az eretnekség kategóriájába sorolják a hasonló gondolkodást. A kérdés most már csak az, hogy meddig.
Vezető kép: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS