Egyre több fiatal felnőtt influenszer kezd rájönni arra, hogy kezdeni kellene valamit az életével? Lehet, hogy páran kezdenek ráébredni, hogy a virtuális világban kreált “karrier” egy nagy lufi, ami egyszer kipukkadhat? Mit üzen ez a jövő generációjának?
Érdekes interjúra bukkantam a minap, amit két fiatal influenszer készített. Az interjúztató Dezső Bence már több mint 10 éve a YouTube-on tevékenykedik, hazánkban nagyjából az első generációs influenszerek közé tartozik. Ő volt az egyik első olyan videós, aki a kihívásvideókkal, hasonló “értelmes” tartalmakkal nyerte el a fiatal nézők tetszését, akik sok százezres csatornát hoztak össze neki az évek alatt. Dezső Bence aztán egy idő után rájött, hogy egyszer neki is fel kell nőni, ráadásul az sem elhanyagolható tény, hogy a nézőközönsége is felnőtt, huszonéves fiatal felnőttek lettek, akiknek már saját életük, gondjuk van, és nem feltétlenül kíváncsiak már a prank, meg kihívás és hasonlóan “értelmes”, értéket egyáltalán nem közvevítő videós tartalmakra. Ezért Bence is megpróbált több-kevesebb sikerrel új formátumokba vágni: ennek egyik fajtája lett a podcast, amiben hozzá hasonló, közepesen ismert médiaszereplőkkel készít interjúkat.
Az egyik legújabb ilyen részben Farkas Timi került a mikrofon másik oldalára. Farkas Timi nagyjából Bencével egy időben lett felkapott, szintén hasonló kaliberű videókkal szerzett magának szintén több százezres követőtábort. A most 23 éves fiatal lány szintén kihívásvideókkal, mindenféle vloggal és egyéb, rendkívül “színvonalas” tartalommal szerezte meg magának azt a hírnevet, amivel gyakorlatilag a mai napig el tudja tartani magát, hiszen a több mint 400 ezres Instagram-oldala tökéletes felületet nyújt a hirdetni vágyó márkáknak, amikből busásan jut Timinek is.
Ugyan Timi közel 250 ezres YouTube-csatornájáról szinte már az összes videó eltűnt, illetve újak sem jelentek meg, a fiatal lány tini kora óta a virtuális világban felépített “karrierje” kétségkívül figyelemre méltó abból a szempontból, hogy egy időben és egy generáció számára Timi “munkássága” tényleg meghatározó volt. Ne kérdezzétek, miért…
Adott tehát egy fiatal lány, aki tini kora óta a mátrixban él, egyes hírek szerint az érettségit is csak később, magánúton tette le, mert a hirtelen jött hírnév és ismertség miatt az iskolát sem a megszokott formában folytatta. Sokszor kérdezték tőle, több ízben is, hogy milyen szakmát szeretne, hogyan képzeli el az életét, de régebben mindig digitális tartalomgyártóként hivatkozott magára, konkrét szakmát ezidáig nem hallottunk a részéről. Aztán persze ki tudja, mi zajlott valójában a háttérben. Az biztos, hogy Timinél sztereotipikusabb magyar influenszert nehéz volt találni eddig. Ebben a beszélgetésben azonban Timi több – magához képes furcsa – kijelentést is tett, gyakorlatilag kifigurázva, leszólva mindazt, amiből eddig élt.
Farkas Timi ebben az interjúban kijelentette, hogy rájött: kezdenie kell valamit az életével a VALÓSÁGBAN is, ezért most egy pincériskolát végez el épp, hogy óceánjáró hajón dolgozhasson. Voltak olyan kijelentései, amelyekkel gyakorlatilag elmondta, hogy az eddigi virtuális világban közvetített élete – párkapcsolatainak a kiteregetése, az életét bemutató vlogolások, a privátszféra teljes megszűnése – mennyire hamis volt és mennyire rossz döntés. Farkas Timi egyike azoknak, akik a tini korukat feláldozták a mátrixnak, belekerültek a virtuális világ rabságába, és ő még szerencsésnek mondhatja magát, hogy 23 évesen ezt nagyjából felismerve van ideje kitalálnia, hogy mit akar valójában kezdeni az életével. Hiszen még fiatal.
Timinek mázlija volt – sok sikert kívánunk neki –, de gondoljunk bele, milyen nehézségekkel találkozik Timi, illetve az alatta lévő generáció, amikor úgy nőtt fel, úgy szocializálódott, hogy csak az történik meg, amit a közösségi médiában megmutatnak. Amikor százezrek, sőt, milliók mutatják be kalandjaikat, életüket a többi ismeretlen több milliónak, akár milliárdnak, akik közül nagyon sokan csak arra várnak, hogy egy ismeretlent követhessenek, egy ismeretlentől inspirálódjanak, egy ismeretlenéhez hasonló életet élhessenek. Hiszen a virtuális világ influenszerei azt üzenik: ne a szüleidről, közeli ismerőseidről vegyél példát, ne magadnak és a szeretteidnek akarj megfelelni, hanem ismeretleneket majmolj, felelj meg a közösségi média által felállított trendeknek, de közben legyél szabad, utazz sokat, gyűjts sok lájkot, aztán majd egyszer, ha már nem leszel érdekes senkinek, akkor kezdhetsz valóban magaddal valamit.
Egy generáció tragédiája
Az én generációm tragédiája is az, hogy egy ilyen világban nőttek fel, a lehetőségeket nem keresik, csak panaszkodnak, meg akarnak felelni a mátrixban felállított példázatoknak, de nem tudják, hogyan kezdjenek bele. Hiszen a virtuális világban, a TikTokon minden nagyon egyszerű, az Instagramon minden nagyon esztétikus, csak a helyzet az, hogy a valóságban ez korántsem így van.
Hadd éljek most egy személyes példával. Mi jelenleg a férjemmel költözünk, várjuk a kisfiúnkat, miközben a közösen összegyűjtött pénzünkből apró lépésenként rendezzük be a lakásunkat, amelyet – egyelőre szülői örökség híján – hitelből vásároltunk. Igen, mi éltünk a családtámogatási kedvezményekkel, és bár egyelőre nem feltétlenül terveztük, az élet mégis úgy hozta, hogy a gyermekünk is úton van. Nem volt könnyű, de elhatároztuk, hogy szeretjük egymást, működött a dolog eddig is, miért ne működne házasságban – gondoltuk, és gondoljuk a mai napig. Mindezt úgy, hogy mindketten fontosnak tartjuk az önmegvalósítást, a karriert és az egyéni igényeket. De döntöttünk, és egyelőre még mindig úgy tűnik, hogy jól döntöttünk. Szóval első saját otthon, sok stressz, sok újdonság, sok lemondás és sok teher, de mégis a legjobb érzés a világon.
Ezt mi nem vlogoljuk le, nem teszünk minden lépést közzé a világhálón, a nagy részleteket azok tudják, akiket bevonunk – meg most néhány részletet persze megosztottam veletek is. De mi nem a külvilágnak, a virtuális világnak, hanem magunknak akarunk bizonyítani, magunk miatt hoztunk döntéseket. Nem a virtuális világban panaszkodunk a kiégésről, a nehézségekről, a kapunyitási pánikról, hanem vagy egymás között, vagy önmagunkban, vagy a barátainknak nyílunk meg, számolunk be az életünk részleteiről. És lám, működik…
Sokszor elmondtam már: a fiataloknak jelenleg a legnagyobb kihívás, hogy megtanuljanak ÚJRA ÉLNI A VALÓSÁGBAN. Egyelőre még csak páran, de már a magyar infulenszerek között is rájöttek néhányan, hogy az online tartalomgyártásnak nevezett influenszerkedés csak ideig-óráig tudja elfeledtetni az emberrel a valóság problémáit. Azok egyszer úgyis megtalálnak, akár akarod, akár nem. Minél fiatalabban tapasztalni az életet a legjobb dolog, megélni a valóságot pedig annál is izgalmasabb. Nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni, és sokszor kell mondani ezt a fiataloknak is, hiszen ők önhibájukon kívül kerültek bele egy olyan világba, ahol csak az számít, amit a telefon képernyőjén keresztül látnak. A helyzet viszont nem reménytelen, higgyétek el nekem!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS