Sejtként beépültek Brüsszelbe és az uniós rendszerbe azok a nemzetközi civil szervezetek és politikai influencerek, akik pénzért azon dolgoznak, hogy bizonyos országokat, így Magyarországot is, a magyar kormányt is folyamatosan kritizálják, és bizonyos ügyekben egyoldalú információkkal lássák el az uniót – jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Forgács István, hazánk egyik legjobb cigányügyi szakértője. Judith Sargentinit is ők sarkallják arra a munkára, amit végez – tette hozzá. “Sajnálatos, de egyes kérdésekben Brüsszel mára egy olyan szörnnyé nőtte ki magát, amit folyamatosan etetni kell. Ez azt jelenti, hogy Brüsszel reggel felkel, ránéz Közép-Európára és megkérdi: na, történt ma már valami jogállamsértő, vagy annak tűnő? Történt? Hamm, remek hír, akkor most jól laktam délig, máris jobban érzem magam. Ugyanez délben. Karikatúra, de egyes helyzetekben ennek tűnik Brüsszel, ez az Európai Unió jelenlegi politikai közege velünk szemben. A Brüsszelt kiszolgáló körnek folyamatosan etetnie kell ezt a szörnyet, amivé az unió egyes témakörökben és egyes országok vonatkozásában vált” – mondta Forgács István. Elárulta, rendpárti oktatásra van szükség Magyarországon, és elege van abból, hogy a liberális narratíva foglyul ejt kérdéseket, a liberálisok határozzák meg, miről beszélhetünk, hogy mi lehet része a közbeszédnek.
Hétfőn Brüsszelben elfogadták azt a Judith Sargentini holland zöldpárti politikus nevéhez köthető, hazánkról szóló különjelentést, amelyet Orbán Viktor Soros-jelentésnek nevezett, amelyben hazánkat kívánják megbüntetni, és amely ellen Ön is felszólalt korábban. A politikai vádiratban ugyanis a magyarországi romák és zsidók elnyomásáról is szól Sargentini, amelyet ön mindvégig kikért magának. Miért csak a Brüsszelnek kedves civil szervezetek hangja jut el az unió döntéshozóihoz?
Valóban írtam már korábban Judith Sargentininek, de választ nem kaptam a politikustól. Ahogyan az várható volt, hozzá javarészt azok a magyar és nemzetközi balliberális civil szervezetek jutnak és juthatnak be, amelyek a magyar kormánnyal szemben fogalmazzák meg kritikájukat. Ezek nyilván a TASZ, az Amnesty, a Helsinki és a Transparency, amely szervezetek nyilván kellően ismertek, évtizedek óta működnek, és nem negligálhatók a nemzetközi politikai közvélekedésben, bizonyos értelemben véve akár még indokolt is, hogy meghatározó lesz a véleményük. De az a szemüveg, amin keresztül ők látják a világot, az ad ugyan egyfajta képet, de nem a valós, nem a teljes képet. És itt nagyot hibázik Brüsszel, mert úgy tűnik szándékkal kíváncsi kizárólag ezen szervezetek véleményére – talán pont azért, mert visszaigazolják a hazánkkal szemben megfogalmazott prekoncepciókat.
Sajnálatos, de egyes kérdésekben Brüsszel mára egy olyan szörnnyé nőtte ki magát, amit folyamatosan etetni kell. Kicsit, vagy nagyon sarkítva a dolgot ez azt jelenti, hogy Brüsszel reggel felkel, ránéz Közép-Európára és megkérdi: na, történt ma már valami jogállamsértő, vagy annak tűnő? Történt? Hamm, remek hír, akkor most jól laktam délig, máris jobban érzem magam. Ugyanez délben: Magyarországon nem engedtek be cigányokat a Remix diszkóba? Nem szavaz meg egy önkormányzat több száz milliót egy helyi roma projektre? Csak cigányok járnak egy többségében cigányok lakta faluban az iskolába? Nagyon jó, újabb falat, ismét jól vagyok. Karikatúra, de egyes helyzetekben ennek tűnik Brüsszel, ez az Európai Unió jelenlegi politikai közege velünk szemben. Brüsszelnek gyakorlatilag folyamatosan etetnie kell magát, pontosabban a Brüsszelt kiszolgáló körnek folyamatosan etetnie kell ezt a szörnyet, amivé az Unió egyes témakörökben és egyes országok vonatkozásában vált. A pozitív dolgok, a jó irányú változás viszont nem érdekli, arra nem kíváncsi. Pedig a tőlük érkezett fejlesztési források hazai és összeurópai érdekeket szolgálnak, és ezt minden félnek örömmel kellene nyugtáznia.
Ilyen finomak a gumicsontok? A messziről bűzlő porciók jelentik a napi menüt?
Persze. Abszolút gumicsontok, de Brüsszelnek most pont ez kell. Mondok valamit. Néhány éve Párizsban százezer ember vonult fel többször is, hogy a melegházasság jogszabályi elfogadtatása ellen tüntessen. Valahogy erről nem láttam értekezést a CNN-ben, meg a BBC-n, hogy a homofób franciák százezer-szám vonulnak Párizs utcáin. Na és ha ugyanez történne Budapesten néhány ezer emberrel? Azonnal beindulna a teljes lejáratás, az elhatárolódás, félórás BBC és CNN riportok mennének adásba egymás után arról, hogy Magyarországon gyűlölik az azonos neműek házasságát és erről Orbán tehet. Meg a gyűlölet, amit ő gerjeszt. Brüsszelnek ennie kell, semmi nem számít. Cigányügy? Zsidóügy? Teljesen mindegy. Az is mindegy, hogy mit mond a magyar helyzetről a zsidó állam első embere, mert az nem érdekli őket. A saját ideológiájuk kiszolgálása a fontos. A Sargentini-jelentés romákra és zsidókra (a vélt antiszemitizmusra) vonatkozó része is pont ilyen. Mert milyen célt is szolgál a dokumentumával a holland politikus? Azt, hogy őszig folyamatosan le lehet járatni Magyarországot, folyamatosan lehet hitelteleníteni hazánkat, és folyamatosan rossz színben tüntethetik fel a magyar kormányt. Ezeket az uniós költségvetés tárgyalásakor is fel lehet használni Magyarország ellen, tökéletes indokok leszünk, napról napra világgá kürtölhetik, hogy Orbán fertőzi Európát.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Világnézeti alapon, a liberalizmus oltárán áldozva teszik mindezt, vagy a zsoldjukért, pénzért?
Ha csak az előbbi alapján tevékenykednének, akkor valamilyen szinten figyelembe vennék a tényeket is, de nem ez történik. Sargentini és köre azzal nyugtatja a saját lelkiismeretét, hogy szabadságharcot folytatnak a populista Orbánnal és a lengyelekkel szemben. Pedig erre a munkára a politikai influencerek és az ugyancsak pénzért dolgozó civil szervezetek sarkallják őket, akik abból élnek, hogy a támogatójuk pénzt küld, ha fél órát kapnak Brüsszelben és felszólalhatnak, vagy az általuk készített beszámolókat olvasva rémüldözzenek uniós tisztségviselők 100 eurós ebédek és vacsorák közben a vélt magyarországi állapotok miatt.
Hogyan lehetne elérni, hogy ne csak az ő hangjuktól legyen hangos Európa, ne csak az ő vízióik, alaptalan kritikáik jussanak el a brüsszeli fülekbe?
Ezt visszafordítani totálisan lehetetlen, mert sejtként beépültek a szervezetbe, de igenis be kell bizonyítani, hogy a ránk kiszórt tisztességtelen kritika csak akkor lesz tisztességes kritika, ha nem csak egyoldalúan szedik fel az információkat. Persze tudjuk, hogy Sargentini megkapja a mindennapi visszajelzéseit ezektől a szervezetektől, az elvbarátaitól, vagy éppen újságíróktól, amik aztán megerősítik abban, hogy ő jót írt. Ha én odamennék roma emberek tucatjaival, százaival, ezreivel, hogy velük együtt beszámoljunk arról a valóságról, amit mi élünk meg (pl. hogy mennyi fejlődést és eredményt kínáltak az unió fejlesztési forrásai a társadalmi felzárkózás tekintetében), akkor nem jutnék küszöbön belülre, sőt, azonnal azt kiabálnák rám, hogy a kormány fizetett ügynöke vagyok. Ezzel együtt szükség lenne egy olyan szervezetre, amely romaügyben Brüsszelben is ajtón belülre jut.
Legyen egy roma Századvég, vagy egy roma Alapjogokért Központ?
Abszolút legyen, én évek óta szeretnék egy ilyet. Mozdulni kell abba az irányba, hogy a jó programokat, a kezdeményezéseket láttassuk Európában. A kormánynak nem kell szégyenkeznie romaügyben. Sem a témakörre fordított források, sem pedig a meghozott intézkedések tekintetében. A frissen kinevezett Balog Zoltán jó képviselője lehet a középtávú, stratégiai tervezésnek romaügyben, és ő végre 5-8 évre előretekintve határozhatja meg, hogy mely területeken és milyen változások kellenek kimondottan a hazai cigányok felzárkózása érdekében. Nagyon bizakodó vagyok, lehetnek nagyobb volumenű eredmények is végre az oktatás, az egészségügy, a tudatosabb gyermekvállalás, a foglalkoztatás, a lakhatás, vagy a cigányoknak a közfeladat-ellátásban, vagy az agráriumban való tömeges megjelenésének kérdésében végre, sőt, ő nemzetközi szinten is sokat tehet azért, hogy változzon a megítélésünk.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Azért ne tagadjuk, puskaporos hordón ülünk, van még mit tenni romaügyben. Keveset beszélünk róla, de miközben a népességen belül 8-10 százalékos a cigányság aránya, az óvodás korosztályban a gyerekek 20-25 százaléka roma. Mekkora probléma ez?
Örülök, hogy ezt az adatot szóba hozta, mert nagyon sokan nem akarják megérteni azt, hogy a demográfia milyen mértékben hat ki mindenre. A kormány nagyon-nagyon nehéz környezetben próbál ezzel a dologgal valamilyen formában, valamilyen irányba mozogni. Kulcskérdés, hogy az óvodás korosztályban meglévő 20-25 százaléknyi romával mit kezd az ország, hogy velük mi, és hogyan fog történni. Itt is sutba kell dobni az erőltetett politikai korrektséget, mert ma Magyarországon 10 nehéz sorsú gyerekből 7-8 biztosan cigány. Általánosítani persze továbbra sem szabad. Nagyon sok nehéz sorsú nem cigány gyermek, nagyon sok nehéz sorsú nem cigány család is van, de valójában a tendenciákat kellene látni. Ha a nehéz sorsú nem cigányok száma jóval kisebb mértékben nő, mint a nehéz sorsú cigányok aránya, akkor az mutatja azt, hogy egyébként mindenféle beavatkozás, ami ahhoz kellene, hogy itt valamerre jussunk, az nem kizárólag a cigányokat kell, hogy érintse, de a cigányokra fog leginkább hatást gyakorolni, ha eredményes lesz. Mondok egy konkrét példát: nagyon helyesen és példamutatóan bevezették az ingyenes iskolai étkeztetést a rászorulók számára, amellyel a kormány nem azt mondja, hogy csak a cigányokat akarja etetni, de minden évben jóval több azoknak a gyerekeknek a száma, akik elsősorban a cigány közösségekből lesznek részesei ennek a jó kezdeményezésnek. Az intézkedés nem a cigányoknak szól kizárólag, hanem a nehéz sorsúaknak, viszont az intézkedés gyakorlatilag érdemben segít a nehéz sorsú cigány családok gyerekein is. Valójában az, hogy a kormány nem kezd semmit a gyermekszegénységgel, az önmagában nem igaz. Kimondottan becsülöm a kormányban azt, hogy az elmúlt 8 év során megpróbált olyan intézkedéseket hozni, amelyek túlnyomórészt a cigány családokon segítenek, de javarészt anélkül, hogy determinálták volna, hogy azok kimondottan, vagy kizárólag nekik szólnak. Például az egész napos iskola sem kizárólag a cigányoknak szól, de én cigány emberként nagyon örülök annak, hogyha délután 4-ig a cigánygyerekek is az iskolában vannak, mert akkor azzal csökkenteni tudom a csellengést, csökkenteni tudom annak az esélyét, hogy egyébként a gyerekek hasztalanul, vagy valami hülyeséggel töltsék a napjuk egy jól meghatározható részét. Az ingyenes tankönyv is ugyanez az eset, vagy a már minden iskolatípusra kínált ösztöndíjak is. A szándék, az intézkedések, az elképzelések, azok abszolút jó irányba vezetnek.
Megcáfolható-e az a liberális narratíva hitelesen, hogy a feltételek nem ugyanazok mondjuk Budán és Nyírlugas-alsón? Mindegy-e, hogy egy cigány gyermek Budán jár általános iskolába vagy Nyírlugas-alsón, ugyanazt az oktatást kapja, ugyanazokból a tankönyvekből tanul? És ha igen, miért van az, hogy Nyírlugas-alsón többen szakadnak le, mint Budán?
Egyértelműen megcáfolható, ha az alapcélt nézzük. Ugyanaz az oktatás, a tankönyv, az ingyenes étkezés mindenhol. Mindig azt a példát hozom, hogy Arany Jánostól a Toldit Gyöngyöspatán is meg kell tanulni, meg a II. kerületben is. Azt, hogy ezt milyen feltételek és milyen körülmények segítik, vagy nehezítik, arról lehet rengeteget vitatkozni. Engem sokkal inkább maga a kimenet érdekel. Elvárható-e az, hogy első osztály végén írjál és olvassál? Azt gondolom, hogy igen. Lehet, hogy a II. kerületben jobb a tanár, ott van elektronikus könyvtár, de Nyírlugason meg talán jobb focizni az unokatesókkal, több idő jut az osztálytársakra, közelebb lakunk egymáshoz, stb. Alapjában véve maga a cél, ami miatt az iskola létezik, ami miatt az iskola létrejött, annak ugyanannak kell lennie. A kimenetnek is. Egy nyolcadik osztályos gyereknek a II. kerületben, meg Nyírlugoson is hellyel-közzel ugyanazt kellene tudnia. Nem a magyar oktatás tehet arról, hogy ez valójában nem feltétlenül van így. Semmi nem determinálja azt, hogy a nyírlugasi iskolából csak alacsony intelligencia-hányadosú és rossz gyerekek jönnek ki. A liberális narratíva nagyon szereti áttolni a felelősséget a pedagógus társadalomra, és az iskolafenntartókra, miközben az oktatás önmagában ugyanazokat a feltételeket kellene, hogy jelentse: osztályterem, tanár, diák, szülői értekezlet, szögmérő, tankönyvek, énekkar. Nem igaz, hogy az iskolák többsége ne tudná azokat a minimumfeltételeket biztosan kínálni, amelyek között megtanulható Arany János verse, kiderülhet, hol van Mozambik, vagy éppen megérhető a Pitagorasz-tétel.
Akkor hol a hiba?
Rendpárti oktatásra van szükség. Mert bármennyire is tagadják a liberálisok, ma Magyarországon a születéstől egészen húsz éves korig, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi csoportba, és függetlenül attól, hogy hova, milyen településre születik valaki, a kormány lehetővé tette, hogy az oktatás ugyanaz a minimumszolgáltatás legyen mindenhol. Ugyanúgy jár az ingyenes tankönyv, az ingyenes étkezés a rászorulóknak, kötelező az óvoda és az iskola mindenkinek, stb. A gond abban áll, hogy a kormány 14-16 éves korodtól nem állhat oda melléd, nem hozhatja meg helyetted a döntést egyes helyzetekben. Te döntöd el, hogy, drogozni fogsz, vagy sem, hogy szülsz-e gyereket, vagy sem, hogy tanulsz-e 16 éves korod után is, vagy sem. Legyél cigány, vagy a többségi társadalom tagja, ezekben a helyzetekben neked, az egyénnek kell döntéseket hoznod. Rendpártiságra van szükség az oktatásban. Pont a cigány közösségek azok, ahol nagyon-nagyon kell a tudatosság. Ahol nagyon meg kell értetni a gyerekekkel és a családdal azt, hogy a lehető legtöbb dolognak a leginkább megfelelő irányba kell eldőlnie.
Konkrét példa: Törökszentmiklóson a tehetséges cigányfiú nemcsak a városi ünnepségen mondhat verset, nemcsak leérettségizik, nemcsak sokak példaképe már most is, de tovább akar tanulni, és a fél város dolgozik azon, hogy ösztöndíjat találjunk a számára. De ezt a döntést ő és a családja hozza meg. És a helyi közösségben mindenki hálás érte. Polgármester, roma vezető, projekt-menedzser, szomszéd gyerek édesanyja. Máshol ezek a döntések sokszor nem születnek meg, még akkor sem, ha egyébként nem lennének elérhetetlenek a valódi változást hozó célok, de nem vállalják fel a küzdést, vagy akár a saját környezettel való szembefordulást.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Akkor egyértelműen a mikrokörnyezet hibája és felelőssége az, hogy pozitívabb a jövőkép egy budai cigánygyerek előtt, mint egy nyírlugosi előtt?
Ha akarja, bárki levezetheti, hogy ez a kormány hibája, de én meg azt gondolom, hogy a kellően felelős társadalomról kellene beszélnünk. A rendszerváltás és a kapitalizmus elhozta azt, hogy gyakorlatilag minden elérhető ma már a cigány közösségekben is. Van közösségi média, hatnak rád a videók, valójában senki sincs bezárva a saját mikrokörnyezetébe. A rossz döntések következményeit el kell magyarázni a cigány közösségekben. Elegem van abból, hogy a liberális narratíva foglyul ejti ezt a kérdést, és nem beszélhetek arról, hogy 16 évesen szülni nem a legjobb döntés. A liberálisok szerint miért szólok bele ebbe, miért mászok be a hálószobába? Itt a hiba. Igenis azt kell mondani, rossz döntés, nem érdekel, milyen a liberális fogadtatás. Ne ők határozzák meg, miről beszélhetünk, hogy mi lehet része a közbeszédnek. Ugyanakkor megint elmondom: nem kívánom senkinek megmondani, mennyi gyermeket és mikor vállaljon. Én azt akarom, hogy beszéljünk erről, és felelős döntések szülessenek. Azt kell elérni, hogy a közgondolkodás, a közbeszéd támogassa meg ezt a fajta gondolkodásmódot, és maga a közvélekedés próbálja kierőszakolni azt, hogy ebbe az irányba mozduljanak a dolgok. Kérdezem én, ha most felvetném, hogy legyenek szexuális felvilágosító roadshow-k az országban, tartsunk előadásokat, beszéljünk a tudatos gyermekvállalásról a cigány közösségekben, milyen kritikát kapnék? Milyen kritikát kapna a kormány, hogy ha ebbe beleáll? Milyen kritikát kapna bárki? Holott komoly szükség lenne rá, ezt mindenki elismeri, négyszemközt még a liberális barátaim is.
Korábban már beszélt erről, hogy ha Orbán Viktor, vagy a kormány ehhez, és a cigányügyhöz komolyabban hozzányúlna, akkor nyugaton másnap azt írná a sajtó, hogy a magyarok felzabálják a cigányaikat. Olyan sok ügyben vetette el a kormány a politikai korrektséget. Miért pont ebben nem teszi?
A kormány úgy látom, egyre határozottabban nyúl hozzá a romakérdéshez, Balog Zoltán kinevezése egyértelműen erre utal. Menni kell tovább, kimondottan szeretném, ha a kormány, a civilek, magánemberek beleállnának abba a kérdésbe, hogy a cigányok tudatos gyermekvállalása és az oktatás tudatosabb megélése és jó értelemben vett kihasználása az egyik legmeghatározóbb kulcs ahhoz, hogy a cigány közösségekben, a szegregátumokban végre valami változás következzen be, illetve ezen múlik a magyar gazdaság jövője is. Amíg ott sok helyen újratermelik a nyomort, a maradiságot, a nem kellően tudatos hozzáállást, addig nem lehet változást elérni, sőt növekedni fog a probléma. Ebbe bele kell állni, fel kell vállalni. A közbeszéd részévé kell tenni a romaügyet és a konstruktív megoldási javaslatokat. Viszont ténynek tűnik az is, hogy ez még mindig az a kérdés, amely bármilyen Magyarországgal szemben megfogalmazható kritika esetén tökéletes jolly joker.
Annyi cigánytelepet mindig tudsz mutatni, hogy felfesd azt a képet, hogy itt afrikai állapotok uralkodnak. Annyi kirekesztést, előítéletet, rasszizmust mindig be tudsz mutatni, hogy itt tombol a fasizmus. Ha be akarod bizonyítani, hogy a magyar állam ilyen, vagy olyan, ahhoz mindig találsz annyi civil szervezetet, annyi aktivistát, közösséget, ahonnan jön ehhez input, és úgy tűnjön, hogy védhetetlen a kabinet. Az, hogy mi a jó, mi az, ami jó irányba változik, arra általában nem kíváncsiak. Sokkal egyértelműbbé kell tenni, mi szolgálja a nemzet érdekét, és mi az, ami nem.
Ha a tehetséges cigány fiúból poroszos módszerrel tetőfedőt, buszvezetőt, vagy villanyszerelőt tudok csinálni, az a társadalom és az ő érdekeit is szolgálni fogja. És ezért mindenki hálás lesz. A jelenlegi gazdasági folyamatok kínálják a munka-alapú társadalmi felzárkózást, hiszen szakmával most el lehet helyezkedni, meg lehet élni. Ehhez viszont a szakképzést is szexivé, izgalmassá, vonzóvá kell tenni a társadalmi felzárkózásban érintett csoportok számára, különösen a cigány fiatalok részére. Pozitív, hogy a témakörért felelős tárcát, az Innovációs és Technológiai Minisztériumot olyanok vezetik, akik értik ezen összefüggéseket, és céljuk, hogy eredményesek legyenek ezen témakörben is. Az elhelyezkedni és a szüleiknél könnyebben megélni képes szakmát szerzett cigány fiatalok gyermekei pedig talán már jobb körülmények közé születhetnek meg a következő évek, évtizedek során, és minden korábbinál nagyobb esélyük lesz érettségire, diplomára. Ez a helyes út.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS