Özil, a svábok, a szászok, a törökök és egyéb állatfajták

Kedves olvtársaink bizonyára találkoztak Mesut Özil német focista fotójával, amint épp Erdogan szultánnal közösen emelnek fel egy mezt. A mezen Özil neve szerepel. A németek pedig felháborodásuknak adtak hangot. Pedig itt az ideje a befogadásnak, a közös török-német-arab fesztiváloknak. Mi jó tanáccsal szolgálhatunk. Erről (is) szól mai mesém, mert ma mesélős hangulatban vagyok.

Volt egyszer egy Schwἅbische Türkei nevezetű hely, más néven Sváb Törökország. A sváb Törökország szűkebb értelemben eredetileg dél Baranya volt, bár többen ezt a Duna-Dráva-Balaton háromszögre is értelmezték. Úgy esett, hogy 1683 és 1697 környékén a törököt az osztrák császári seregek és javarészt német nyelvterületről jött szövetségeseiknek sikerült a Balkánra visszaszorítani. A területek jórészt el voltak néptelenedve, tehát oda új alattvalókat kellett betelepíteni. Nyugaton akkoriban azért annyira nem volt minden fenékig tejfel, így adódott a lehetőség, hogy svábokat telepítsenek a helyükre.

Egy másik érdekesség is történt itt kicsit tágabb pátriánkban, Erdélyben, ahova a 12. századtól (tehát az 1150-es évektől !!!) a szászok települtek be.

E két – mai szóva – kisebbség számos tagja nevében, identitásában máig hordozza gyökereit. A nevek között például Klaus Iohannis romániai államfőt említeném meg, mint főszászt, de számos szász identitású személy létezik ma is. Ahogy svábok is. Rengeteg kis faluban laknak svábok, és sokan közülük máig egész jól beszélnek svábul – a német egy tájszólását jelentené nyelvészileg –, szóval egész komoly kulturális szigetet képeztek, s képeznek.

És itt szeretnék ebben a pillanatban Mesut Özilre reákanyarodni. A németek ugyanis felháborodtak azon, hogy a jó Mesut Erdogan elnökkel fotózkodott.

Szeretném emlékeztetni a kedves brudereket, hogy a sváb, és szász falvak lakossága pedig Adolf Hitlerhez csatlakozott.

1945-ben a svábokat kitelepítették Magyarországról – nagyon randa húzás volt, tegyük hozzá – természetesen Németországba. (Illetve hát, oda, ami korábban Németország volt, csak akkor épp megszállt terület volt, a győztes nagyhatalmak igazgatása alatt.)

A 60-as évek végén, a 70-es években, és egész a Ceausescu éra végéig pedig jó nyugatnémet márkákért a német állam konkrétan kivásárolta a romániai – erdélyi – szászokat. Akik akadálytalanul, kiváló nyelvismeretükkel szépen beilleszkedtek a német nyelvi és kulturális környezetbe.

Ez ugye, kb. 700 év után, a szigetszerű, rendkívül ellenálló kulturális környezetnek köszönhetően egy igazán sikeres példa volt.

A magyarországi Fekedbe például, amelynek polgármestere Tillmann Péter az 1700-as években települtek be a svábok. Állítólag Fulda környékéről. Máig sokan beszélik a németet.

A falucska egyik fontos kulturális eseménye a Stifolderfesztivál. A baranyai stifolder receptjét ugyanis Németországból hozták Baranyába. Ez a sváb szalámi, igen finom, bárkinek ajánlom megkóstolni.

Nos, szóval számos kulturális kincset megőriztek a baranyai svábok. Ugyanez igaz a romániai szászokra (megfeledkeztem a felvidéki szászokról), akik között szintén van még olyan, aki kiválóan beszéli a német nyelvet.

Több száz év kulturális és nyelvi hagyományőrzés!

De akkor miért gondolják a derék (németországi) németek, hogy a betelepített – bemigrált – törökök, arabok, marokkóiak, stb. nem legalább részben törökként, arabként, marokkóiként, vagy éppen szírként fogják definiálni magukat hosszú, hosszú generációkon át?

Mi, mint a történelmi események nagy tapasztalói, szóval mi magyarok, drukkolunk, hogy legalább olyan sikeres kulturális együttműködés legyen törökök, arabok, afrikaiak és németek között, mint a magyarok, a svábok és a szászok között. Kívánom, hogy így legyen. Őszintén.

De, kedves olvtársak, mint az közismert, a legszebb öröm a káröröm. Mert nincs benne irigység.