Eleget tudunk a Fudan Egyetemről ahhoz, hogy támogassuk?

A Fudan egyetemmel kapcsolatban annyit tudunk, hogy a világ 34. legjobb egyeteme valamelyik tekintélyes rangsorban, és nagyjából 450 milliárdos kínai hitelből kínai cégek építenék fel a budapesti kampuszt. A kormány szerint az egész magyar felsőoktatás színvonalát fogja emelni. Mint a kormány híve és Fidesz-szavazó, ennyivel nem tudok megelégedni.

1998 és 2019 között Budafok-Tétényben voltam önkormányzati képviselő. Egy önkormányzatot a legkülönfélébb jól hangzó ötletekkel bombáznak: az egyik legemlékezetesebb volt közülük, hogy az önkormányzat fizesse ki a területén élő, serdülőkorba lépő lányok HPV (humán papillomavírus) elleni oltását. Ez kb. 60 millió forintba került volna évente, nem kis összeg! Kicsit utánanézve a dolgoknak, a külföldi vitákat és tudományos közleményeket is szondázva arra a meggyőződésre jutottam, hogy itt a gyógyszergyárak reklámkampányáról van szó, amivel először a szülőket, majd a közpénzek fölött rendelkező politikusokat vették célba. A szülőket ijesztgették a HPV-vírus okozta méhnyakrák halálos kockázatával, a politikusokat pedig minden politikus vágyálmával, hogy közpénzből jót tehetnek, életet menthetnek, népszerű ügy mögé állhatnak.

Ez a cikk nem erről fog szólni, ezért nem térek ki a kételyekre az oltás hatásosságával kapcsolatban, csak a legfontosabb ellenérvemet ismertetem: ha van 60 millió forintunk, akkor biztos, hogy az önkormányzati hatáskörű egészségügyben vannak a legsürgetőbb, legtöbb embert érintő problémák? Ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor a méhnyakrák szedi a legtöbb áldozatot? A válasz egyértelműen nem. Ha nem, akkor mivel tudjuk a lehető legtöbb ember életkilátásait javítani, egészségben töltött éveit meghosszabbítani? Terápiával? Szűréssel? Megelőzéssel? Mely betegségeket illetően? Na, ehhez már komoly statisztikák kellenek, a beavatkozások költségeinek összehasonlítása, az egészségügyiek felkészítése, együttműködés a háziorvosokkal és a fekvőbeteg-ellátással… Nem mindegy, hogy két embert mentünk-e meg 60 millió forintból, vagy húszat, vagy kétszázat!

A probléma aztán magától „megoldódott”, mert az állam magára vállalta az oltások költségeit – szerintem anélkül, hogy ezeket a kérdéseket feltették és megválaszolták volna.

A Fudan egyetem ügyét is csak hasonló módszerrel tudom megközelíteni: ha van 450 milliárd forintunk a magyar felsőoktatás fejlesztésére, biztos, hogy ezzel a beruházással emeljük a legtöbb magyar diák és oktató számára a színvonalat? Minden más lehetőséget kimerítettünk már? Mi a garancia arra, hogy a magyarországi Fudan nem maradna sziget az országban – külföldi diákokkal, külföldi oktatókkal, akik alig dugják ki az orrukat a Diákvárosból? Milyen ösztöndíjrendszer segítené a tehetséges magyar diákok bekerülését?

Mitől lehet jobb a felsőoktatás?

A felsőoktatás színvonala – ha nem is vagyok szakértő – egészen biztosan függ az azt megelőző oktatás színvonalától, a bekerülő diákok felkészültségétől. Függ a motiváltságuktól, függ az oktatói kar színvonalától, kiválasztásának vagy kiválasztódásának mechanizmusától. Függ ezen kívül a tárgyi feltételektől (számítástechnikai ellátottság, a könyvtár ellátottsága, természettudományos szakokon a műszerállománytól, a laborok felszereltségétől). Ezekkel már minden rendben?

Pokol Béla egyetemi tanár, jogtudós, a szociológia doktora, jelenleg alkotmánybíró már több tanulmányban bizonyította, hogy a magyar tudományos minősítés és ezen belül az egyetemi előmenetel nem függ eléggé a tudományos teljesítménytől, magyarán nagy a kontraszelekció. Az ő szavaival: egyetemi bárók hűbérbirtokai a tanszékek.

A mérésnélküliség és teljesítményre ösztökélés hiánya jórészt változtatás nélkül fennmaradt egy sor társadalmi alrendszerben az elmúlt évtizedekben is. Ugyanúgy a hivatali hatalomban lévők általi kooptálás jellemző az egyetemeken és az akadémiai szférában, mint a színházi-filmszektorban is, annyi súlyosbítással, hogy a teljesítményre nem kényszerített és kimozdíthatatlan belső irányítási lobbik a szellemi életben domináns politikai áramlatok szerint a legmélyebben átpolitizálódtak.

Ez pedig nagyjából az egész nyugati világban az elmúlt félévszázadban domináns balliberális politikai szellemi tábort jelenti, és ahol a kormánypolitika erősebben a nemzeti-konzervatív irányba csúszik el, ott lényegében a teljes szellemi szférával, az akadémiai-egyetemi szektor, filmvilág és a színházi világ irányító lobbi rendszerével kerül szembe. (…) Hogy történik ez az értékelés? A tudósközösség a tudományos alkotások megidézésével és kritikájával értékeli egyes tagjait, és kinek mekkora az idézettségi mutatója, akkora a tudósteljesítménye. Akit nem idéznek az nulla, az tudósként nem teljesít.

Ez a világban már bevetté vált a természettudományokban és a műszaki tudományokban, de itthon a társadalomtudományokban, jogtudományban és a művészeti szférában ez teljesen idegen maradt. Így a rendszerváltás óta ezek az egyetemi szektorok az államhatalomtól már függetlenedve élik egyetemi autonómiájukat, de sajnálatos módon ugyanígy az alapul fekvő tudósközösségeiktől is. Miközben, mint már jeleztem, ez az autonómia a legkevésbé sem érvényesül a nyugati világ szellemi életében dominanciát elért balliberális politikai táborral szemben.

Ez a politikai kötöttség a mai helyzetben csak úgy szüntethető meg, ha az egyetemi és akadémiai vezetést kiragadják törvényi úton a beltenyészeti egyetemi lobbik kezéből, másrészt az így a lobbiktól megszabadított egyetemi-akadémiai közösségeket alávetik a teljes tudósközösség értékelési mérésének.

Példaként utalni lehet, hogy a német kulturális térségben – így Ausztriában is – a spontán módon kialakuló beltenyészet és belső lobbik elfojtására már generációk óta bevetté vált, hogy a professzori kinevezéshez szükséges tudományos minősítés, a habilitációs disszertáció megvédése után csak más egyetemre lehet kinevezni professzornak, és ehhez ott kell hagynia a felnevelő egyetemet. Az egyetemi karok belső lobbiképződése így már a kiindulópontjaiban megtörik

– írta például Facebook-bejegyzésében.

Nem kellene először ezen a téren rendet tenni?! Ha már a magyar egyetemek belső értékelési rendszere megfelel az elvárhatónak, a felszereltségüket az ország teljesítőképességének megfelelő szintre hoztuk, és az új egyetem nem szervetlen sziget lenne az országban, ám legyen, jöjjön a Fudan!

Gulyás Gergely éppen a cikk írása közben adott interjút a Mandinernek. Fontos megállapítása, hogy

A Fudan Egyetem ügye közéleti vitára alkalmas formában pillanatnyilag nem létezik.

Talán hozzájárulna a közéleti vitához, ha az általam feltett kérdésekre választ kapnánk. Gulyás Gergely azt is felvetette, hogy a budapestiek szavazhatnának az egyetemről. Ezzel viszont nem értek egyet. Budapest a nemzet fővárosa, nem a budapestieké, a felsőoktatás pedig nemzeti ügy!

Vezető kép: a Diákváros látványterve. Forrás: Snøhetta