Ma az elektorok megválasztják az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét, nagy valószínűséggel Donald Trumpot. Az 538 elektor idén nincsen könnyű helyzetben, mivel a demokrata szavazók az elmúlt hetekben megpróbáltak nyomást gyakorolni rájuk annak érdekében, hogy ne formálisan szavazzanak a republikánus, illetve a demokrata jelöltre, hanem próbálják meg úgy intézni, hogy ne Trump kerüljön végül a Fehér Házba. Ezen kívül egy régi vita is újra terítékre került az elektori rendszert illetően.
Ki szavaz ma és mire?
Mivel az Amerikai Egyesült Államok több állam szövetsége (plusz a főváros, Washington DC.) ezért a választási rendszere is teljesen máshogy működik, mint nálunk. A választópolgárok nem a jelöltekre szavaznak közvetlenül, hanem úgynevezett elektorokra: összesen 538 elektori szavazaton osztoznak a jelöltek (minél népesebb egy állam, annál több elektort delegálhat), és az lesz a győztes, aki több mint a felét, azaz 270-et megszerez. Kettő kivételével az összes államban a „győztes mindent visz” elve érvényesül, idén pedig ebben a rendszerben Donald Trump 306-ot sikerült összegyűjtenie. Hogy ki lehet elektor, arról államonként változó szabályok alapján döntenek. Általában a politikai pártok választják ki őket. Az alapító atyák azért találták ki a rendszert így, mert nem hittek a direkt demokráciában és féltek a nép megvezetésétől, valamint az államok belső szövetségkötéseitől, a klikkesedéstől, amit ugyan nem sikerült elkerülni (polgárháború), de legalább nem jellemzővé tenni.
Idén nem könnyű elektornak lenni
Az amerikai alkotmány és a szövetségi törvények nem határozzák meg, hogy az elektoroknak kötelező lenne követnie az őket delegáló párt, illetve közvetve a választók akaratát, bár 29 államban léteznek szabályok a renegát elektorok megbüntetésére. Csak – az amúgy az angolszász kultúrkörben jelentőséggel bíró – szokásjog alapján van ez így. És épp itt kezdődik a bonyodalom, hiszen a Trump miatt hisztérikus állapotba került baloldal az elmúlt hetekben megpróbált nyomást gyakorolni az elektorokra (néha a fizikai fenyegetésektől sem visszariadva), akik ma gyűlnek össze saját államuk fővárosában, hogy hivatalosan is leadják szavazatukat az elnökre és az alelnökre. A kampányban természetesen élen jártak azok a kaliforniai színész celebritások, kiknek államában taroltak a demokraták, az országosan meglévő szavazat-különbség ott, a keleti-parton jött össze Hillary javára. California über alles egyelőre nem az Egyesült Államok hivatalos himnusza.
Az akcióba olyan civilek is beszálltak, akik a névtelen források erősítette gyanú miatt kezdtek rettegni Trumptól, miszerint Oroszország hacker támadásokkal avatkozott be az elnökválasztásba: több elektort is arra kértek, hogy menjenek szembe a novemberi elnökválasztáson született eredménnyel. Gyakorlati eszközül azt a technikát választották, hogy az elektorokat e-mailekkel és telefonhívásokkal zaklatták azt követelve tőlük, hogy ne Trumpra szavazzanak. Továbbá csaknem ötmillióan írták alá azt az internetes petíciót is, amelynek célja, hogy megakadályozzák Donald Trump hivatalba lépését, igaz, ezt az Egyesült Államok lélekszámához viszonyított nem különösebben jelentős eseményt úgy sikerült elérni, hogy a világ minden táján nyitva volt a lehetőség a tiltakozásra. Abban a két percben, amíg figyeltem a számláló alakulását, három magyar online tiltakozóval találkoztam, akik nevüket adták az elektorok meggyőzési kísérletéhez. Az egyébként szinte biztos, hogy ma országszerte lesznek tüntetések (egy fontos ütközet a januári, beiktatási balhé előtt), melyekkel az elektorokra akarnak még nagyobb nyomást gyakorolni. Az indokolatlan hisztit azzal próbálják szépíteni, hogy szerintük az elektorok szerepe egyfajta őrangyal szerepet jelent a demokrácia fölött, és úgy gondolják, hogy Trump nem alkalmas elnöknek. Mert ugyan a demokrácia a legtökéletesebb berendezkedés, de néha azért felül kell bírálni a népet…
Az is “vicces” egyébként, hogy az elektori rendszert egyből kikiáltották rossznak és igazságtalannak. Nyilván csak azért, mert nem ők nyertek. Az elektori rendszer egyébként kicsit sem nevezhető egy borostyánba kövült légynek, mert igenis változik a korral, és igazodik az államok lélekszámának változásához. Meg egyébként meg azt sem kellene elmagyarázni, hogy az érvényben lévő szabályok szerint kell tudni nyerni, és nem utólag megpróbálni változtatni a dolgokon. Szerencsére nem mindenki őrült még meg teljesen: a többség még mindig úgy gondolja (néhány értelmesebb demokrata szavazót is beleértve), hogy az elektorok kihátrálása nem tenne jót a demokráciának. Összesen eddig 1824 óta 4 alkalommal lett az Egyesült Államoknak olyan elnöke, aki ugyan kevesebb szavazatot kapott, de több elektort állított maga mellé. Ilyen volt például George W. Bush is.
Nincs sok esély rá, hogy változzon az eredmény
Bármennyire is ritka az, hogy ekkora nyomás nehezedjen az elektorokra, nem valószínű, hogy január 6-án nem Trumpot hirdetik ki a kongresszusban véglegesen is győztesnek, ehhez ugyanis 38 elektornak kellene másra szavazni Trump helyett (1836 óta nem fordult elő, hogy egynél több elektor pártoljon el egy jelölttől). Tekintettel arra, hogy az elektorok többsége Republikánus, erre nem igazán van esély. Eddig csak egy republikánus elektor jelezte nyilvánosan, hogy lázadni fog Trump ellen, de ha mégis baj lenne (vagyis Trump nem kapna elég szavazatot), akkor is a republikánus többségű képviselőház kezébe kerülne a döntés joga, ami még mindig nem akkora tragédia, mintha Clintonné került volna ki a versenyből győztesen.
Mi várható ez után?
A mai voksolás után megszámlálják, hitelesítik, majd elküldik Washingtonba, a Szenátus elnökének. A kongresszusban január 6-án hirdetik ki a hivatalos végeredményt, majd január 20-án iktatják be a megválasztott elnököt. Az elektori szavazásokról az első eredmények magyar idő szerint nagyjából délután négy körül futhatnak be, de olyan állam is van, ahol nagy valószínűséggel csak éjjelre végeznek.
Kiemelt kép: cnn.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS