Immáron két éve tart az orosz–ukrán háború, és továbbra is nehéz lenne megmondani, mikor érhetnek véget a harcok – írta a XXI. Század Intézet vezető kutatója. Kosztur András elemzésében rámutatott: a háború eseményei heves vitákat gerjesztettek, egymásnak ellentmondó állítások és értelmezések szegeződtek egymásnak. Azonban meglátása szerint két év alatt sok minden világossá válhatott a háború alakulását és a nemzetközi folyamatok irányát tekintve is.
Az elvitathatatlan ugyan, hogy az orosz hadsereg – főleg a háború elején, valamint 2022 őszén – valóban nehezen magyarázható hibákat követett el, az orosz hadigépezetről alkotott lesajnáló kép azonban vágyvezéreltnek bizonyult, a felfokozott várakozások pedig az ukrán ellentámadás tavalyi kudarcába torkolltak
– áll a XXI. Század Intézet elemzésében. Kosztur András szerint ma már senki nem kérdőjelezi meg az oroszok légi és tüzérségi fölényét, a részleges mozgósítás kisebb fennakadások ellenére is sikeres végrehajtása és a folyamatos toborzás a létszámfölényt is biztosítja számukra. Hozzátette: még azok az állítások is viszonylagossá váltak, amelyek a nyugati haditechnika fölényére vonatkoztak az orosszal szemben,
hiszen – bár precizitásuk gyakran valóban meghaladja orosz riválisaikét – sok esetben kiderült, hogy a terepviszonyokat és a folyamatos terhelést kevésbé bírják a „primitívebb” orosz megfelelőiknél.
Felszínre törnek a belső ellentétek az ukránoknál
A háború első időszakának azon állítása is megdőlni látszik, miszerint az ukrán társadalom egysége teljes az oroszokkal szemben. Az ország politikai és katonai vezetése közötti konfliktus a már az elnöknél is népszerűbb főparancsnok leváltásához vezetett, miközben a társadalomra egyre nagyobb teherként nehezedik az így is gyakran erőszakos, a jövőben pedig még tovább szigorítani tervezett általános mozgósítás
– írta Kosztur András. Az elemzés kitér arra:
az Európai Unió által bevezetett szankcióktól sokan az orosz gazdaság gyors bedőlését várták, végül nemcsak az összeomlást kerülte el Oroszország – ezen a téren is –, de gazdasága a G7-államok mindegyikénél gyorsabban növekedett tavaly.
Hozzátette: az unió 13. szankciós csomagja is jórészt az eddigi szankciók legalább valamelyest szigorúbb betartásának biztosítására irányult – olyan ágazatok, amiket a nyugati országok a saját maguk számára történő súlyos károkozás nélkül tudnának büntetőintézkedések alá vonni, nem maradtak. Az elemzésben rámutat: Oroszország nemzetközi diplomáciai elszigetelése sem volt sikeres. Példaként hozta a BRICS-csoport vagy a Sanghaji Együttműködés Szervezetének bővítését az elmúlt években, valamint a kétoldalú kereskedelmi forgalom jelentős növekedését Oroszország és olyan, kulcsfontosságú államok között, mint India, Kína vagy Törökország.
Hogyan változott az USA szerepe?
A háború lezárásával kapcsolatban az amerikai elnökválasztás lehet a legfontosabb tényező. Könnyen lehet, hogy a jövendő elnök személyétől függetlenül a béketárgyalások sürgetése felé mozdul majd el az amerikai politika az elnökválasztás után.
Donald Trump, aki vélhetően a jelenlegi elnök Republikánus párti kihívója lesz, nyíltan beszél béketeremtő céljairól, s bár Joe Biden hivatalosan még nem hátrált ki azon állításából, miszerint addig támogatják Ukrajnát, ameddig szükséges, az eredetileg kitűzött cél egyre távolabb kerülése politikai irányvonaluk korrekciójára kényszerítheti a Demokratákat is
– írta Kosztur András. A Politico már nyíltan ír arról, hogy a terv az ukrajnai háborúban jelenleg már csak maga az ukrán hadsereg megóvása az összeomlástól, korábban pedig a The New York Times-ban jelent meg, hogy miközben az ukrán vezetők továbbra is támadnának és ehhez kérnének támogatást, addig az amerikaiak konzervatívabb elképzelésekkel álltak elő és védekezésre rendezkednének be, amelynek célja, hogy a frontvonalak tartásával párhuzamosan kreatív csapásmérésekkel (például hátországi célzott akciókkal) gyengítsék az oroszok támadó képességeit, ezzel rákényszerítve őket arra, hogy 2024 végén vagy 2025 elején méltányos békét kössenek.
Ma már egyértelmű, hogy az Egyesült Államok nemzetközi súlya egyre csökken, és ezzel együtt a dollár hegemóniája is visszaszorulóban van, nem kis részben éppen a szankciók miatt. Továbbá egyértelmű a regionális középhatalmak és általában a globális Dél felemelkedése. Ezen országok politikáját az jellemzi, hogy a hidegháborús, blokkosodásra és szuperhatalmak közötti választásra épülő politika helyett elsősorban a saját érdekeiket szem előtt tartó, a világ vezető államaival kiegyensúlyozott kapcsolatra törekvő külpolitikát folytatnak. A világrendszerváltás folyamatai azonban nem a háború következtében jelentek meg, nem annak előfeltételeként szolgáltak, sokkal inkább csak láthatóvá tették az addig felszín alatt ható tendenciákat
– zárta gondolatait a vezető elemző.
Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat
Facebook
Twitter
YouTube
RSS