Ellenzékiek számára ezekben a napokban zsigeri reakció a kormánypárti szavazók további ócsárolása, hülyézése, csalás kiáltása, diktatúrázás, az „agymosás”-mantra folytatása. Kormánypártiak számára pedig csábító a patakzó liberális könnyekről beszélni, némi kárörömmel. Vagy az ellenzékiek orra alá dörgölni mindazt a fröcsögést és fenyegetőzést, ami tőlük jött az elmúlt pár évben. Mindkettő zsákutca, mindkettőről lebeszélni igyekszem az érintetteket. Na, és akkor mi lehet a jó út?
Először is a kormánypártiak fontos, hogy tegyenek különbséget a világról másként gondolkodó ellenzéki és a gyűlölködő fröcsögő között (akár szavazó, akár politikus). Az előbbivel az égvilágon semmi baj nincs. Nem kell, hogy ugyanazt gondoljuk a világról. És még ha meg is vagyunk győződve, hogy nekünk van igazunk (sőt, a valóság, a tények is minket igazolnak), de ettől még lehet valaki naiv, idealista, hihet valami másban, lehetnek illúziói vagy illúziókon alapuló elképzelései, programja… vagy lehet, hogy elhiszi az ilyen programokat. Mert hiszékeny, mert szeretne hinni. Mert inkább a szlogeneket, az egyszerű utat, a szellem kényelmét választja. De alapvetően tisztességes ember, és ugyanazt szeretné, mint bárki: élni, boldogulni.
De még azzal sincs baj, aki akár belső meggyőződésből, akár külső befolyás hatására, de nemcsak máshova szavaz, hanem markáns, akár degradáló véleménnyel is van arról a kormányról, amivel mi viszont szimpatizálunk. Ez a demokrácia része, egyik legfontosabb eleme. Lehet szidni a kormányt. A kormány tagjait is. Ízlés dolga, hogy milyen hangnemben, de szabadon. A sima választók becsmérlése már gázosabb, ha egy politikus csinálja, akkor pláne – de még ez is belefér.
Ami viszont nem fér bele: az a fenyegetőzés. És ebből is akadt bőven. Akasztás, börtön, vagyonelkobzás… ezt mind-mind folyamatosan tolták az ellenzéki politikusok. És ezt az agresszív, bolsevik gyűlöletet sokan magukévá tették a szavazóik közül is. Nemcsak politikusokat, közszereplőket, de sima ismerősöket és ismeretleneket is egyaránt fenyegettek a teljes megsemmisítéssel, ellehetetlenítéssel. Konkrétan veréssel, akasztással is. De a munkájuk elvesztésével, egész családjuk tönkretételével is. Azért, mert a Fidesz mellett álltak ki.
Greta Thunberg inspirációjára létrejött a magyarországi Fridays for Future mozgalom. A tüntetésük 2022. március 25-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Na, ezekkel szemben a leghatározottabb retorziókat kellene foganatosítani. Feljelentés, büntetőeljárás, drasztikus meghurcolás. Mert ők ezt kívánták, ezt akarták másokra nézve. Persze csábító lenne a szemet szemért, fogat fogért elv; aki vagyonelkobzással, földönfutóvá tétellel fenyegetőzött, attól elkobozni a vagyonát és földönfutóvá tenni. De nem, mi valóban a jogállamiság talaján állunk, és még a legaljasabb bolsevik fenyegetőzőket (akik, ne legyenek illúzióink, lehet, hogy tornából felmentett puhapöcsök, de ha hatalmat kapnának, simán alkalmaznák a gyakorlatban is a jakobinus terrort) sem akarjuk bántani.
Azokat az ismerőseink pedig, akik pusztán csak máshova szavaztak, esetleg fennhangon szidták a kormányt… őket ne vessük meg. Szegényeknek tényleg nem jó most. De nyújtsuk ki a kezünket feléjük. A nap holnap is ugyanott kel fel, és ezt szép lassan ők is észre fogják venni. Ha nem jönnek rá, hogy ők látták hibásan a világot, az sem baj. Ehhez is joguk van. Nem szabad(na), hogy családi, baráti kapcsolatok emiatt menjenek tönkre. Öleljük meg őket!
És mit tegyenek az ellenzéki szavazók? Akik most csalódottak? Akik ugyan felakasztani nem akarták a kormánypártiakat, de haragszanak rájuk? Először is vegyenek egy nagy levegőt… És innentől nem ígérhetek könnyű utat. Sőt, nehéz lesz. De higgyétek el, a végén ti magatok lesztek sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak. Sokkal jobban fogjátok érezni magatokat.
Hadd mutassak először néhány konkrét, nyilván hirtelen felindulásból született posztot. Olyan ismerőseimtől, akiket az élet egész más területén ismertem meg, és politikai nézetkülönbségeink ellenére a barátaimnak tartom őket. Pedig sok átgondolatlan dolgot írtak már, párszor fröcsögtek is, a bennük lévő – sokszor kívülről, észrevétlenül gerjesztett – düh, indulat, frusztráció miatt. De amúgy rendes, normális emberek. De tipikusan beleestek abba a hibába, amikor vélt vagy valós sérelmeikért, önhibájukból vagy azon kívül történt sikertelenségek miatt a könnyű utat, mások hibáztatását, a bűnbakkeresést választották. És persze ki az első számú bűnbak? Oooooooorbáááán!
Hiába, az agymosó propaganda, a média totális leuralása és a kampànyra költött többszörös pènz megtette a dolgàt… A fekete leves, kőkemény realitásként viszont most jön: a 3.000 milliárd + os hiàny és az eu-s pénzek elmaradása! Ezt nem lehet majd hazug propagandával megoldani…
Megérdemeljük a sorsunkat „hajrà magyarok”… a Putyinnak köszönhetitek hogy hatalmon maradtatok mert ha nem indítja meg ezt a háborút akkor a főnököd nem lehetne a „nagy megmentő” szerepében és nem mondhatta volna hogy a baloldal háborúba sodorja az orszàgot, ezzel a dumával jól bekajáltatta az egész vidéket!
Szinte az összes, panel, toposz ott van benne, amiket papagájként szoktak ismételgetni. Amivel a „függetlenobjektív” sajtó, azaz a FOS átmossa szegények agyát, anélkül, hogy észrevennék – de persze ők nevezik a másik tábort agymosottaknak. De itt a másik, hasonló:
Szégyellem, hogy Magyarországnak ilyen kormánya van. Szégyellem, hogy Magyarországnak ilyen kormánya lett. Szégyellem, hogy ilyen gondolkodásra képtelen magyar emberek között kell élnem. Szégyellem, hogy magyar vagyok! Amint lehetőségem lesz itt hagyom ezt az országot!
Itt már nemcsak a médiatoposzok köszönnek vissza, hanem nemzettársaink szapulása is… majd pedig a végső „tőrdöfés”: itt fog hagyni bennünket. Túl azon, hogy vajon történik-e tragédia, nyilván ez egy indulatból született, nem egészen átgondolt vagdalkozás. Persze, voltak, akik elmentek – de ma már jóval többen vannak, akik visszajönnek. Mert a nyugat messze nem az a kánaán, amilyennek sokan még mindig hiszik, itthon viszont nagyon is képes boldogulni az, aki akar, aki dolgozik, aki hajt. De ez egy másik cikk témája lehetne…
Végül a harmadik, egyébként egy nagyon jó arc és nagyszerű zenész barátom posztjában már találkozhatunk a józan gondolkodás szikrájával is. (Sajnos nem tudom pontosan idézni, mert úgy tűnik, időközben már törölte a posztot.) Miután leírja a szokásos mantrákat a gyűlöletről, a lopásról, az agymosásról… a végén odaírta, hogy lehet, hogy ideje leszámolni az orbanofóbiájával, ami nehéz út lesz. Valóban nem lesz könnyű. De ismervén őt, aki intellektuálisan azért kilóg a fröcsögő balos véleménybuborékokból, szerintem képes lesz rá. És ha Te is, mint ellenzéki szavazó, hajlandó vagy szembenézni – akár csak egy pillanatra – azzal, hogy lehet, hogy valójában Téged hülyítettek, akkor egy teljesen új világ nyílhat meg előtted. Mert a véleménybuborékban valóban végig ez volt a konszenzus, ezt hajtogatta mindenki: korrupció, diktatúra, homofóbia, agymosás, stb. De biztos, hogy ez a valóság?
Kárpátaljai gyerekek a Balatonnál. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Most, hogy jött a kijózanító pofon, most persze el kell végezni a gyászmunkát. A pszichológia ennek a folyamatnak öt fázisát különbözteti meg. Az első a sokk. Amikor letaglóz minket, ami történt. Ezen hamar át kellett esni vasárnap este. Aztán jön a harag. A legtöbben most itt tartanak. Harag azokkal szemben, akiknek a szavazataival a Fidesz negyedszer is kétharmadot szerzett. Ez most nagyjából 2,8 millió ember. (Ehhez hozzá jön még várhatóan néhány százezer határon túli magyar, akikre aztán még fokozottan lehet haragudni – ami persze nem annyira szép dolog. De ez is egy másik cikk témája.) A harmadik szakasz az úgynevezett alkudozás. Amikor az ember valamilyen magyarázatot, majd pedig megoldást próbál találni. Vannak, akik egy nap alatt már idáig is eljutottak. „Mindennek Putyin az oka, majd ti is jól megszívjátok, stb. Én pedig elköltözöm innen. Igen, ez lesz a megoldás!” Ezt követi a depresszió. A mostani esetnél ez még nem nagyon jött el. Ehhez még idő kell. De itt már sokkal kevésbé jönnek a dühös, irracionális, vagdalkozó gondolatok, meggondolatlan fogadkozások. Így egyre közelebb lehet jutni a végső szakaszhoz, az elfogadáshoz. Amikor ki fog derülni, hogy attól, hogy a Fidesz kormányoz, attól még ugyanúgy keleten kel a nap.
És mivel – az ellenzékkel ellentétben – a Fidesz nem kívánja felakasztani, bebörtönözni, tönkretenni, ellehetetleníteni a politikai ellenfeleit, sőt, még csak nem is haragszik azokra, akik nem rá szavaztak (hanem ahogy a miniszterelnök is fogalmazott az őszi kongresszuson, a Fidesz kormányzásával azok is jól járnak, akik nem rá szavaztak, az ellenzékével viszont a saját szavazóik is rosszul járnak), ezért aztán semmi baja nem lesz, sőt, érvényesülni tud, élni a mindenapokban. Ha – és ez egy nagyon fontos „ha” – ki tud szabadulni a pszichózisból. Abból, hogy az élet ugyan nem habostorta, de aki dolgozik, akar, tesz, annak előbb-utóbb sikerülni fog valami. Nem minden, s nem feltétlenül úgy, ahogy képzelte, és pláne nem annyira, ahogy a szomszédnak sikerült… de ha nem folyton bűnbakokat, kifogásokat, olcsó válaszokat keres, ha nem ül fel az állandó hergelésnek, akkor tényleg egész kellemes lehet az élete. Ja, és ha nem ül fel a propagandának, az agymosásnak. Amely propaganda épp azokat nevezi agymosottaknak, akik odafigyelnek a valóságra. És a valósághoz még csak nem is kell a Pesti Srácokat olvasni. (Bár nem árt.) Hanem csak a valós élményekre, tapasztalatokra kell odafigyelni. A Facebookon olvasott virtuális hírek, a szívhezszóló, szomszédom ismerősének a lányával megtörtént tragikus esetek, a hatásvadászatok és egyéb hazugságok helyett.
A Magyar Zene Háza Budapesten a Városligetben 2022. január 22-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Ha valaki vállalja, hogy kilép a buborékból, ha nem ringatja magát abban az illúzióban, hogy az ő szűk kis közege az okos és mindenki más hülye, ha nem ül fel az olyan olcsó kibúvóknak, mint hogy „de bezzeg Budapesten, ahol sokkal okosabbak az emberek, ott az ellenzék sokkal népszerűbb” (valójában nem sokkal népszerűbb, és egyáltalán nem okosabbak az emberek, mint vidéken), ha ezeken mind képes felülemelkedni, akkor nem lesz frusztrált, nem fog gyűlölködni, nem lesz permanens „baszdüh”- és protesthangulatban. És képes lesz simán csak élni. És elfogadni, megérteni azokat is, akik máshogy gondolkodnak. (Politikusként pedig ha nem lenézi őket, hanem odafigyel rájuk, és a saját akaratának vagy nyugati divatoknak a rájuk erőltetése helyett a választók valós igényeinek megfelelő politikát folytat, akkor nem fog folyton csúnyán kikapni a választásokon.) Szóval ki kell jönni a pszichózisból.
Ezt kívánom, javaslom minden ellenzékinek. Aztán hogy kire szavaznak majd négy év múlva, ha követik ezt az utat, az mindenkinek a szuverén döntése. De a pszichózistól megszabadulva sokkal jobb élni és szavazni is, higgyétek el!
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS