Szemfényvesztés, moralizálás, zavarkeltés, licitálás és nagyotmondási verseny – ezt látjuk ma a baloldalon. Rendszerek jöttek és mentek, ám a hataloméhség és az internacionalizmus maradt. Nekünk ilyen faragatlan stílusú, a múltat szemrebbenés nélkül letagadó baloldal jutott. Most példanélküli előválasztásra készülnek, demokratikusan, ahogy a baloldalon a demokráciát építeni szokás. A populista szólamok és a demagóg ígéretek, habár egyre arcpirítóbbak, de szokványosak, ahogy az úgynevezett „népi demokrácia” logikáját is értjük, hisz volt benne részünk. A képviselőjelölt-jelöltek eszerint már feliratkoztak a Hazafias Népfont listájára, de vajon ki lesz a miniszterelnök-jelölt-jelölt? Mi jár a nagy tervező fejében? A feleség, avagy az egykori alkalmazott?
Ilyen előválasztást még sehol sem tartottak. Ennyire különböző eredettörténetű, múltú és ideológiájú pártokból összeeszkábált összefogás nem szervezett őszinte versenyt sehol e világon. Megy is az erőlködés, még ha a belső harcokat fegyelmezetten sikerül egyelőre leplezni. Inkább nyelnek most egy nagyot, háta nyernek majd egy nagyot – ez jár a fejükben, de ez az utasítás is. Fegyelem – ezt várja el tőlük a nemzetközi baloldal.
Showműsor, forgatókönyv szerint?
Előválasztást – az Egyesült Államok mellett – egy-két helyen tartottak ez idáig Európában. Itáliában Romano Prodi 2005-ben vagy éppen Franciaországban François Hollande 2011-ben így lett jelölt, majd a következő évben miniszterelnök (ami felkiáltójelként álljon itt), ahogy a német zöldeknél lassan egy évtizede szokássá vált előválasztást tartani az uniós parlamenti voksolás előtt, illetve a társelnökök között abban a kérdésben, hogy ki legyen a kancellárjelölt. Ám ezek kivétel nélkül olyan előválasztások voltak, ahol vagy egy párton, vagy ugyanazt a politikát évtizedek óta követő pártcsaládon belüli megmérettetés történt. A mi baloldali ellenzékünk ennél nagyobb dobásra készül.
Az előválasztás, ha komoly konfliktus nélkül zajlik le, akkor kitűnő eszköz lesz arra, hogy a baloldal mobilizálja az úgynevezett Orbán-ellenes szavazókat, illetve relatíve erősnek mutassa magát, miközben világraszóló demagógiával ígéri majd a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. No meg az ingyen gázt, ahogy erről már Dobrev Klára tájékoztatott minket. (Ha már a „nem lesz gázáremelés” ígéretükben bő másfél évtizede senki nem bízik, kipróbálnak valami mást.)
A demokrácia azonban nem „olcsó mulatság”, és bizony kockázatos műfaj is egyben. Nem véletlen, hogy a baloldal mindig is óvatosan közelített hozzá – finoman szólva! A pénz ugyan rendelkezésre áll, a kampány már elindult, a Hazafias Népfront listája lassan készen áll, ám nagy kérdés az, hogy mennyire lesz őszinte a verseny?
Ha abból indulunk ki, hogy a baloldal szerint mit jelent a „népi demokrácia”, akkor biztosak lehetünk abban, hogy irányított előválasztásra készülnek. De azt még nem tudjuk, hogy ha a listán és az egyéni körzetekben le is osztják a szerepeket, erős jelölt-jelölt ellen csak gyenge, a demokratikus választás látszatát fenntartani hivatott jelölt-jelöltet állítanak, akkor mi lesz a miniszterelnöki ambíciókkal? Ki lesz a miniszterelnök-jelölt-jelölt? Kit támogat majd a nemzetközi baloldal, kinek egyengeti útját Gyurcsány Ferenc? Feleség, vagy alkalmazott? Család, vagy üzlet?
Dobrev, Jakab vagy Karácsony? Ó, mondd, te kit választanál?
A folyosói pletyka szerint minden előre le van játszva itt is. Létezik egy forgatókönyv, miszerint Karácsony Gergely lesz a befutó. Ám, ha a józan észből indulunk ki, akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért is engedné Gyurcsány Ferenc felesége elé a főpolgármestert?
Tény, hogy az elmúlt években sikerült befolyása alá hajtania a városházát – két MSZP-s kerületi polgármester átléptetésével, plusz Gy. Németh főpolgármester-helyettesi posztjával –, így nem jelentene akadályt az „ágaskodó ambícióinak” sem ez a forgatókönyv, de a kisördög akkor is sugdolózik a vállunkon és kényes kérdéseket tesz fel.
Ha az ország elmúlt ötven évében kiemelkedő hatalmi befolyással rendelkező Dobrev-klán mostani generációjának legtöbb nemzetközi kapcsolattal rendelkező örököse ilyen lehetőség kapujában áll, akkor miért engedné át a soha vissza nem térő alkalmat egy jöttment, felkapaszkodott politikai elemzőnek? (Hacsaknem, mégsem „soha vissza nem térő” lenne az a bizonyos alkalom…)
Gyurcsány Ferenc. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Vajon mi jár ilyenkor annak a Gyurcsány Ferencnek a fejében, aki az elmúlt évtizedben „vesztes” pozícióból mindig képes volt idővel átvinni az akaratát?
Lehet, hogy mindegy is? Lehet, hogy a nemzetközi baloldal már rég megírta a forgatókönyvet, a hazai baloldaltól pedig csak annyit vár, hogy komoly arcvesztés és konfliktus nélkül nevezze meg az adott személyeket? Hogy állítsa fel a Hazafias Népfront listáját és a népi demokrácia nevében tartson előválasztást?
Mindenesetre rövid időn belül okosabbak leszünk, de három állítás ma már vitathatatlan. Először is: Gyurcsány Ferenc informális hatalma ismét kiteljesedni látszik, még akkor is, ha a játékszabályokat a nemzetközi baloldal fogalmazza meg. Másodszor: ha tényleg lesz verseny, akkor azt nem fogják a véletlenre bízni. És végül: a jobboldalnak lassan mindegy, hogy ki lesz a befutó. Ugyanazt a romboló szándékot, ugyanazt a gyűlöletkampányt fogja képviselni.
Az Orbán-kormány számára ugyanis jelenleg csak a válságkezelés számít, minden erejével a vírus ellen küzd, a következő időszak pedig a gazdaság újraindításáról fog szólni. Ebből a szempontból mondhatjuk is, hogy teljesen mindegy, ki lesz a baloldal miniszterelnök-jelöltje, hisz minden ellenzéki párt azzal volt az elmúlt egy évben elfoglalva, hogy akadályozza a kormány védekezését és gyengítse az állampolgárok közintézményekbe vetett bizalmát. Nem konstruktív ellenzéki pártokat látunk a magyar közéletben, hanem gyűlölködő, gáncsoskodó és egyre vulgárisabban megszólaló politikusokat.
Csapatszemle
Ezzel szemben, ha egy jelölt „legitim” módon, az ellenzéki előválasztás győzteseként tud majd Orbán Viktorral szemben kiállni, már igenis számítani fog az, hogy kiről van szó.
A forgatókönyvet pedig elég csak később megírni, most a csapatszemle ideje van. A jelötek bemutatása zajlik, itt tart a showműsor.
Hiteltelen moralizálás, arcátlan múlttagadás, ártalmas zavarkeltés
A licit- és nagyotmondási verseny mellett – ha a politikai tartalmat nézzük – más nincs, csak hiteltelen moralizálás, múlttagadás és az egészségügyi, illetve gazdasági válság hatékony kezelésének akadályozása.
A licitversenyben Jakab Péter és Dobrev Klára is dobogós helyet érdemel, ahogy a múlttagadásban is egyre jobban teljesítenek. Jakab Péter európai béreket, sok-sok pénzt a „melósoknak”, Dobrev pedig svájci index alapú nyugdíjat, dupla ennyi családi pótlékot, ötvenezer forint támogatást a „rászorulóknak” és ingyen gázt kínál. A Jobbik – letagadva múltját és csatlakozva a Demokratikus Koalícióhoz – európai minimálbért, Európai Ügyészséget és a Bizottság fennhatóságának növekedését ígéri.
Újra a hatalom felé csörtetve. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke és a felesége Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció (DK) EP-listavezetője Demokratikus Koalíció európai parlamenti kampánynyitó rendezvényén a Budapest Kongresszusi Központban 2019. április 14-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Figyeljünk csak! Mennyire nincs kreativitás a baloldalon! Fekete-Győr FINN oktatási modellt, Dobrev SVÁJCI nyugdíjat, Jakab EURÓPAI bért ígér… Mi lesz még itt?
Dobrev tagadja a múltat
Dobrev feltűnően letagadja csapatának – ami mégiscsak a Gyurcsány-kormányok alatt volt hatalomban – múltbéli döntéseit. A nyugdíjak, a családtámogatási rendszer és a szociális háló megnyirbálását, a neoliberális megszorító politikát, ami 2004 és 2009 között történt. Ahogy átsiklik azon az aprócska tényen, hogy ki is ő valójában.
Tényleg elhisszük, hogy Gyurcsány felesége harcot hirdet a közpénzen meggazdagodó oligarchák ellen? Hogy az Altus Zrt. vezérigazgatója érti és átérzi a munkavállalók anyagi nehézségeit? Hogy Apró Antal unokája hisz a bűn utáni jogos evilági büntetésben?
Dobrev Klára és Jakab Péter morális magaslatokról oktat ki bárkit is? Vicc az egész, tényleg megáll az ész!
Az álnokoskodás, a hamis erkölcsi magaslatok és a hagyományos baloldali múlttagadás mellett sokkal veszélyesebb azonban az, mikor az ellenzéki pártok a válságkezelés témájában szólalnak meg.
Habár az oltásellenesség egyre halványul (itt is letagadják a közelmúltat!), ám azt a kárt és tragédiák sorozatát, amit ezzel okoztak, még nem beszéltük ki. De el kell jönnie annak az időnek, mikor számot adnak majd – ha már hisznek a bűn utáni bűnhődésben…
Ami viszont továbbra is jól látszik, hogy a baloldalnak se programja, se hiteles vezetője nincs. Hiányzik az alternatíva, a „minden rossz” nem lesz elég. Bármekkora hangerővel, bármilyen útszéli szavakkal és vehemenciával is mondják is, attól még nem lesz igaz, amit mondanak. Hasznos sem. Sőt! Amit az elmúlt egy évben ártottak, az egy egész ciklusra is elég lenne.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS