“Wittner Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevője, túlélője, Corvin-közi harcos, az 52A559. sz. halálra ítélt élő lelkiismerete volt annak a népfelkelésnek, annak a világra szóló magyar forradalomnak és szabadságharcnak, amelyben egy kis nép egyedül szállt szembe a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével, a szovjet tankokkal, ágyúkkal, valamint a kommunista Rákosi-diktatúra ávéhásaival, pufajkásaival szemben, a szabadságért, a demokráciáért. (Stefka István személyes megemlékezése a 2022. szeptember 14-én elhunyt szabadságharcos hősről, Wittner Máriáról.)
Sírva hívott fel ma hajnalban Varga János ötvenhatos forradalmár, Corvin közi pesti srác, hogy harcostársa, Wittner Mária hosszú szenvedés után meghalt. Akadozva mondta:
Egyedül maradtam, mi lesz tovább?
Igen, Wittner Mária volt az ötvenhatos forradalmárok és szabadságharcosok meg nem választott szóvivője. Ő képviselte a kisemmizett, megfélemlített, megnyomorított sorstársait. A néhai Pongrátz Gergely mellett ő volt, aki szembe mert szállni a rendszerváltás utáni szocialista-szabaddemokrata kormányok packázásaival, az ötvenhatosokat megalázó intézkedéseivel. De ő volt az is, aki a Fidesz országgyűlési képviselőjeként kritikákat fogalmazott meg sajátjaival szemben is, ha nem kapták meg küzdőtársai a megfelelő, méltó bánásmódot.
Sok ötvenhatos – így a többi között Csete György, Dénes János, Fátyol István, Fehérváry István, Fónay Jenő, Fekete Pál, Hegedűs László, Hrabovszky László, Hrozova Erzsébet Pongrátz Gergely, a Pongrátz testvérek, Nagy Alajos, Rácz Sándor, Regéczy-Nagy László, Pákh Tibor, Tollasi Ilona, Vanek Béla, s köztük Wittner Mária, hosszú a sor – úgy érezte, hogy az 1990-ben megtörtént rendszerváltás nem hozta meg számukra az igazi szabadságot, a megbecsülést, az igazságtételt, a jóvátételt tönkre tett életükért. Akkor miért harcoltak?- kérdezték sokszor. Ők, akiket halálra ítéltek, akik életfogytiglani vagy súlyos börtönbüntetéseket kaptak, akik szabadulásuk után elszenvedték a rendőri megfigyelést, a zaklatást, akik csak a legnehezebb segédmunkási állásban dolgozhattak, akkor miért harcoltak? Ha a megtorlás résztvevői, kommunista hóhéraik dölyfösen, büntetlenül, kényelemben, gazdagságban élhetnek tovább….
Wittner Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevője, túlélője, Corvin-közi harcos, az 52A559. sz. halálra ítélt élő lelkiismerete volt annak a népfelkelésnek, annak a világra szóló magyar forradalomnak és szabadságharcnak, amelyben egy kis nép egyedül szállt szembe a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével, a szovjet tankokkal, ágyúkkal, valamint a kommunista Rákosi diktatúra ávéhásaival, pufajkásaival szemben, a szabadságért, a demokráciáért.
Wittner Mária egyedüliként mondta ki a kegyetlen igazságot, a kommunisták által elkövetett gazságokról, bűnökről. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25.én az Országgyűlésben elmondott vádbeszédében leplezte le a még mindig, a parlament padsoraiban ülő, szocialista köntösbe bújt hóhérokról, a jól fizetett pozíciókban élő és magas nyugdíjakat élvező, az ötvenhatos megtorlást végrehajtó kommunistákról. Wittner fel is tette a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?
A 19 vádpontból csak néhányat idézek:
Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjával kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt…
Vádoljuk őket, az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonába betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját…
Vádoljuk őket, 298-as parcella halottainak nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében…
Vádoljuk őket, a sortüzek áldozatai nevében…
Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét…
Vádoljuk, a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket…
Vádoljuk őket, történelmünk meghamisításáért…
Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.
Ilyen volt Wittner Mária. Tudta, hogy a hóhérai, szellemi örökösei, az ötvenedik évforduló (2006.október 23.) vérbe fojtói napjainkban sem adják fel harcot, tovább küzdenek nemtelen, aljas eszközökkel a politikai hatalom visszaszerzéséért és a lelkek feletti hegemóniáért.
Ilyen volt Wittner Mária, aki kötelességének érezte, hogy ne csak az országot járja fáradhatatlanul, hanem a világban élő magyarságot is felkeresse és elmondhassa 1956 igaz történetét.
Élete minden perce ötvenhatról szólt. Akkor is, amikor 1956-os nemzeti színű zászlót, terítőt varrt, amikor könyvet írt szabadságharcos társairól vagy amikor verset alkotott A halálra ítélt lányról. Ezt a verset nemcsak az akasztófa alá vitt legjobb barátnőjéről Sticker Katalinról írta, hanem azokról a fiatal százakról, akik életüket adták a szabadságért. Versét nem lehet érzelem nélkül olvasni. Két versszakot idézek:
Vigyázz a hajamra, hóhér,
Vigyázz a hajamra hóhér
csak most fésülködtem
nem akarok kócosan menni
az Úr elébe….
Hosszú útra megyek, hóhér,
odaát várnak már társaim.
Éltünk közös szent harca
holtunkban is összefűz.
Ez volt Wittner Mária, aki sohasem felejtett. Amikor megtudtuk, hogy Mária súlyos beteg, akkor a PestiSrácok.hu – Csókay András szívsebész professzor és kiváló hazafi ötletére – imaláncot indított a felépüléséért. Tízezrek imádkoztak érte, barátok, harcostársak, tisztelői, magyarok. Az biztos, neki nem kell a pokolra menni. Ő fáklya, 1956 fáklyája, példaképe, ébren tartója.
Ötvenhat lövészárkai című könyvem befejező lapjait Wittner Mária írta 2016-ban, Az utolsó szó jogán. Egy lélegzetre leírt szavai a magyarság számára örökérvényűek lehetnek:
Az áldozatok erőt adnak nekünk, mert az üzenetet csak mi értjük, mi, akik sem szívet, sem Hazát nem cserélünk, mert ezt a Hazát megtartani csak azok tudják, akik annyira szeretik, hogy még áldozni is képesek érte, ha kell, az életüket is. Erről szól ez a történelmi és társadalmi párhuzam. Erről szól a több ezer éves történelmünk.
Wittner Mária Stefka István könyvébe írt utószava teljes egészében visszaolvasható az 56loveszarkai.hu című oldalunkon, ITT. Wittner Mária A halálra ítélt lány című versét Szalai Szilárd kollégánk szavalta el, e videónk végén, ahol a Magyar Patrióták és a Magyar Tartalékosok Szövetsége 1956-os hagyományőrzői szerenáddal lepték meg őt, 2021. júniusában. Érdemes megnézni a Pesti TV megható kisfilmjét ITT, vagy megosztani a Facebookról INNEN.
Vezető kép: Wittner Mária a 2018. március 15-i Békemenet gyülekezőjén, a Revolution ’56 Szabadságharcos Söröző előtt. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Etel az
2022-09-17 at 19:54
Olyan aranyos még azon a “rabositó” képen is Mária.
bl
2022-09-17 at 03:59
A jóembernek a földi életben ugyanaz a sorsa, mint a rossznak. A különbség kettejük között a világra gyakorolt hatásban van: hogy mit tesznek a környezetükkel, hogy milyen jövőnek alapoznak meg, hogy merre forgatják a kereket. Az az általános emberi jó, ami még kisugárzott az apáink, nagyapáink világából eltűnőben van, hogy átadja a helyét egy fejletthaladó, érthetetlen, élhetetlen világnak. Ne hagyjuk! Mondjunk ellene a Sátánnak!…
Orientál
2022-09-16 at 19:27
Igazságosság ,húség és hazaszeretet jellemezte egész életében. Emléke örökre megmarad.
Rostás László
2022-09-15 at 00:37
Egy héttel ezelőtt a kórházi ágyán azt mondta nekem “Onnan fentről jobban lehet segíteni az ittlévőket”
Ezért ne keressétek a holtak közt az élőt … Drága Mária! Adja meg Neked a Teremtő ott a jobbján, hogy ott fenn Pio atya és Nagy Asszony Anyánk társaságában akaratod szerint segíthesd szeretett Nemzeted.
Andromeda
2022-09-14 at 23:27
Isten nyugosztalja Wittner Máriát! Köszönjük, hogy harcolt a magyar szabadságért akkor, 56-ban, és most, a 2000+es években, amikor hasonlóan gonosz, önző, tömeggyilkos terrorista nagyhatalom akarja Magyarországot elpusztítani: az EU. Wittner Mária ellenük is küzdött.
Etel
2022-09-14 at 23:18
Szomorúan értesültem Wittner Mária haláláról. A megdöbbenés után – mivel éppen Magyarország uniós elítélése folyt a tvben – az első gondolatom az volt, jó, hogy ezt már nem hallja. Haragudtam is magamra, mert bár inkább élne, ő ennél is nagyobb tragédiákat is átélt.
Személyesen is találkoztam vele, kitűnt még a bajtársai közül is a hítével, állhatatosságával. Ő állított emléket az írásaiban a bajtarsainak, akik elestek, kivégeztek, börtön után földönfutóvá tettek, jóllehet őt magát is, de még így is segítette a nálánál nyomorusagosabb helyzetben lévőket.
Megadta a tiszteletet a hős bajtársainak az ország helyett.
Részvétem a Családjának.
RIP
bl
2022-09-14 at 19:36
Mi volt a baj? A hírek már arról szóltak, hogy egy baktériumfertőzés ami jól kezelhető…
Vágvölgyi
2022-09-14 at 18:47
Szeptember 14-e a ‘Szent Kereszt Felmagasztalásának’ ünnepe.
Witness of History
2022-09-14 at 17:25
Az én családom a barrikád másik oldalán volt, nekünk (a szüleimnek, anyai nagyszüleimnek), mint kommunistáknak, 45 felszabadulás volt és még a legrosszabb rákosi rendszer is százszor jobb volt, mint a 45 előtti világ.
És 56-ban a szovjet bevonulás az életünket mentette meg, mert a forradalmárok anyámat 24 órán át úgy vallatták, hogy hol vannak a fegyvereink (egy TT-pisztolya volt anyámnak, nem tudom miért, valahonnan szerezte akkor), hogy én közben a másik szobában egyéves kisgyerekként ott voltam ellátatlanul, mert a “humánus” felkelők nem engedték hozzám az anyámat egy teljes napig. Anyám egy vidéki városban ragadt, miközben apám meg a Külügyben résztvett a munkástanács megalakításában (értelmiségi volt, Márciusi Frontos, részt vett a Felvidéken a partizán-mozgalomban (miközben a bátyja, a nagybátyám az orosz fronton harcolt az oroszok ellen – meg is sebesült, Erdélyben egy orosz bunker megrohamozásakor egy gránát szilánkjai belementek a szemeibe, a németek felrakták a magyar közkatonát egy kórház-repülőre, elvitték Bécsbe a legjobb szemész-professzorhoz, aki az egyik szemét meg tudta menteni, ott leobsitolták és hazaengedték és át tudott jönni az orosz fronton is, nem bántották, látták, hogy már megfizette a maga árát a háborúért, majd elsők között vett részt a téesz megalakításában a falujában, mint szegényparaszt, nem volt párttag sohasem) francia-olasz-latin szakos nyelvtanárként egyébként rákosiék kivágták a munkahelyéről és így elment Dunaújvárosba építeni a szocializmust melósként, majd Nagy Imre visszakerülésével került külügyi szolgálatba (akkor a diplomácia nyelve a francia volt), de 56 október 23-án Pesten volt éppen). És apám egyetértett azzal, hogy rákosiéknak takarodniuk kell. Aztán 56 leverése után egy taggyűlésen, amikor elemezték az “ellenforradalom” okait, és a fő vonal az volt, hogy a “nyugati imperialisták” okozták 56-ot, akkor apám felállt és azt mondta, hogy szó sincs róla “Mr. Rákosi és bandájának a tevékenysége volt a fő oka 56-nak” (szó szerint ezt mondta, meg még azt is, hogy: ” A Szovjetunió igazán visszaadhatná nekünk Kárpátalját, van neki bőven területe”). Ezek után úgy kivágták apámat a külügyből, mint macskát szarni, mehetett vissza tanítani (ezt azért már Kádárék nem akadályozták meg – de még sokáig mindenütt a rákosisták voltak a meghatározóak).
Nos, ilyen előélettel – amelybe beleszülettem, nem tehetek róla – felnőtt gondolkodó aggyal azt mondom, hogy a felkelőknek IS igazuk volt.
Nyugodjék békében Wittner Mária, rendes magyar ember volt!
Legyen könnyű Neki a föld!
teli koponya
2022-09-14 at 16:57
Lux perpetua luceat ei.
Nagy harcos távozott.
PG
2022-09-14 at 16:55
Én példaképemnek tekintem Wittner Máriát, hazafiságból, kitartásból. Isten nyugosztalja! Viszont nekünk, túlélőknek, kötelességünk, hogy méltó emléket állítsunk neki. Mondjuk egy szobrot a parlament elé.
Viszont az összes gazembert meg kellene büntetni, számon kérni a múltbéli és sokszor a jelenkori nemzetellenes dolgaiért. Gyurcsánynak is börtönben a helye, meg Dobrev Klárának is és az egész bagázsnak.
Nahát
2022-09-14 at 15:44
Isten nyugosztalja Wittner Máriát, igaz ember volt, a kommunisták nem tudták megtörni a gerincét.
Patriot
2022-09-14 at 15:41
Az örök világosság fényeskedjék Neki!
?✝️?