Van úgy, hogy egy csapatnak minden bejön, és ilyenkor rettenetesen nehéz a másik oldalon szenvedni. Erről a brazilok mesélhetnének a 2014-es, németek elleni elődöntőjük kapcsán, most pedig Panama futott bele egy ugyanilyenbe az angolokkal szemben. Az eredményt nézve Anglia félresöpörte az útból az ellenfelét, a pályán viszont nyoma sem volt könyörtelen mészárlásnak. Volt egy erős félidejük Southgate tanítványainak, a kétkedőknek bevittek egy gyomrost, de lehengerlő játékot még mindig nem láttunk tőlük.
Az erős kezdés most is bejött az angoloknak, akárcsak Tunézia ellen, de most nem álltak meg. A kaput eltaláló hét lövésükből hat bement, ráadásul ezek többsége is pontrúgásból, illetve ahhoz kötődő kombinációból történt. Megdöbbentő, hogy egy ilyen gólkülönbségű győzelem után is elmondhatjuk, a németek a svédek elleni meccsük utolsó tíz percében több gólhelyzetet dolgoztak ki, mint az angolok az egész találkozón. Az első félidőben kis túlzással ahányszor felbukkantak a panamai kapu előtt, abból gól lett, vagy előbb tizenegyes és aztán gól. Stones egy ravaszul megkomponált csapatmozgás során maradt teljesen üresen a tizenegyespontnál, és senkitől nem zavartatva fejelt a hálóba. A szűk negyedórával később Escobar által összehozott büntetőt Kane értékesítette, és ezzel láthatóan önmaguk szerint is megpecsételődött a panamaiak sorsa. Egyre szétesettebben játszottak, és Lingard bal felsőben kikötő, gyönyörű távoli csavarása után már a csúnya kiütés szele legyintette meg őket. Ez aztán hamar valósággá is vált, reménytelen védekezéssel újabb kettőt kaptak a félidő maradék nyolc percében.
Hiába az impozáns eredmény, az addig is átlagos játékukból ítélve sejthető volt, hogy az angolok nem tudják ugyanezt fenntartani, és valóban így lett. A szerencse persze továbbra sem hagyta el őket. A góllövőlista élére ugrott Harry Kane meglőtte minden idők talán legsemmilyenebb mesterhármasát, amely Geoff Hurst és Gary Lineker után a harmadik angolként sikerült neki vébén: az első félidőbeli két tizenegyesgólja után (igaz, azokat kiválóan rúgta) Loftus-Cheek lövése megpattant a lábán, ráadásul pont azon a lábán, amelyik nem volt lesen, és onnan vágódott a hálóba a labda. Ekkor úgy tűnt, az angol játékosok bármilyen megmozdulása után, bármelyik testrészükről a panamai hálóba csapódik a bogyó, de innentől fogva még ezért sem dolgoztak meg a futball valamikori tanítómesterei. A még hátra lévő fél órában leginkább a lefújást várták, így átadták a terepet Panamának, amely nekiveselkedett, hogy első vébészereplésén megszerezze első gólját. És néhány kísérlet után sikerült is, a 37 éves Baloy becsúszva éppen odaért egy balról beívelt szabadrúgásra, és a rövid sarokba kotorta a labdát. A panamaiak kitörő örömmel ünnepelték meg a történelmi gólt, de ezzel végképp minden kérdés lezárult ezen a meccsen, tíz perccel a vége előtt.
ANGLIA–PANAMA 6:1 (5:0)
Nyizsnij Novgorod, 43319 néző; vezette: Ghead Grisha (egyiptomi)
gólszerzők: Stones (8. és 41.), Kane (21., 45. és 63. – az első kettő büntetőből), Lingard (37.) – Baloy (78.)
sárga lap: Loftus-Cheek (23.) – Cooper (10.), Escobar (45.), Murillo (72.)
A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatja.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS