Magyarország volt évszázadokon át a nyugati népek „donorja”, miközben ősi dicsőségét rombolták, beleértve történelmét, kultúráját, népművészetét, emberi életeket, végül Jézushoz hasonlóan hazánkat is keresztre feszítették, (feldarabolták). A végső megsemmisítést most akarják befejezni, de ezt már a magyarok ősi Istene nem engedi!
Emeld fel a fejed büszke nép! Bár országunkat már zsugorították, ne hagyd, hogy lelkeddel is ezt tegyék, mert gyermekeid és unokáid ellen vétkezel! Nem hajthatjuk fejünket a Nyugat bárdja alá, mert ez a végső megsemmisítésünket eredményezné! Emeld fel lelkedet, találd meg magadban a magyarok Öregistenének hitét, a szeretet hitét, mert csak így találhatunk egymásra és így maradhatunk és erősödhetünk ebben a kicsiny, meggyötört Hazában!
Kövessük őseinket, Atillát, Álmost, Csaba királyfit, Árpádot, hisz az ő vérük csörgedez ereinkben! Ne forduljunk el Őseink szeretethitétől, mert ez volt az összetartó kovász és lesz a jövőben is, ha mi is így akarjuk igaz hittel és szeretettel. Magyar anyák: Emese leszármazottai, ne engedjétek, hogy elrabolják Tőletek az Istentől kapott pótolhatatlan gyermekáldást, az élet megújulásának örömét! Ne engedjétek, hogy elvegyék Tőletek a legszebb érzést, az anyaság, a gyermekvárás legcsodálatosabb örömét. Mi vagyunk az új élet hordozója, ami Isten ajándéka, ne hagyjuk, hogy emberek paragrafusokkal szabályozzák az életünk megújulását!
Minden anyaméhben meggyilkolt gyermek a sátán hadseregét erősíti. Széchenyi István (a legnagyobb magyar) figyelmeztetése: „Magyarország pillanatai igen drágák”. Széchenyi már akkor cselekvésre sarkallta nemzetét. Nincs veszteni való időnk, de a sötétség már oszladozik a fejekben és a lelkekben.
Ki az, aki az éj sötétje után nem várja a felkelő Napot? A tolvaj az éj sötét leple alatt munkálkodik remélve, hogy a sötétség leple eltakarja bűneit. Amikor felkel az éltető Nap, fényével bevilágítja a legsötétebb zugot is, napfényre kerülnek a sötét bűnök és az igazságra fény derül. Az igazság fénye világítja be a magyar eget. Már tisztul a homály, ébred a lélek.
Békemenet, 2018. március 15. – Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Amikor Csíksomlyón a hegyen várjuk a felkelő Napot, semmihez sem hasonlítható csodálatos várakozással fordulunk a fény felé. Szinte átjárja lelkünket Babba Mária Napból kiáradó fénye. A szeretet fénye, mely csokorba köti lelkünket. Akkor, ott egy megfoghatatlan érzés felujjong bennünk, talán az átváltozás érzése tölti el szívünket. A Nap éltető fénye nem csak az arcunkat simogatja, de szívünket, lelkünket is átmelegíti.
A Nap éltető fénye nélkül nincs élet a Földön, nem lenne évszakváltás, tavasszal nem rügyeznének a fák, nem vetnének az emberek és ősszel nem lenne mit betakarítani. Megszűnne az élet a Földön, Istennek hála Földünk még él, ezért higgyünk a fényben, mely bevilágítja életünket, higgyünk az igazság erejében és higgyünk abban, hogy a mi kis hazánk valóban Nagyboldogasszony országa. Az Ő oltalma tartotta meg nemzetét több min ezer éven át.
Wittner Máira
szabadságharcos, a Fidesz volt országgyűlési képviselője, az 1956-os Emlékbizottság védnöke
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS