Pesti Srácok

Legfőbb bűnünk: magyarságunk

Legfőbb bűnünk: magyarságunk

Elgondolkoztató és egyben aggasztó helyzetre mutat rá az a kutatás, melynek romániai magyarellenességre vonatkozó fejezetét az elmúlt héten mutatták be Sepsiszentgyörgyön. A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet szakemberei által ismertetett következtetések szerint a románok többsége elfogadó a magyarokkal szemben: családjába is befogadna vagy alkalmazna magyarokat, vásárolna tőlük vagy kiadná a lakását magyaroknak. A magyarok is nyitottak a románokkal szemben, ám esetükben nagyobb az ellenállás a családjukba való befogadás kapcsán. Ez némiképp érthető is, hisz – ezt a gyakorlatban tapasztaljuk – a vegyes családokban általában a többségi nemzethez tartozó fél anyanyelve érvényesül.

A kutatásból az is kiderül, hogy a megkérdezett románok közel egyharmadát zavarja a magyar szó, akár társaságában, akár az utcán hallja. Ami még súlyosabb: kétharmaduk elvárja, hogy amikor egy román megjelenik egy magyar társaságban, azonnal váltsanak román nyelvre. Valószínűleg ugyanők azok, akik úgy vélik, a magyarok nem is akarnak megszólalni románul. A megkérdezett többségiek 55 százaléka nyilatkozta azt, hogy megengedő, ha más nemzetiségűek helytelenül, akcentussal vagy akadozva beszélnek románul. Ez az arány a magyar kisebbségre vonatkoztatva már mindössze 21 százalék. A kettős mérce nyilvánvaló: amit másoknak elnéznek, azt a magyarnak nem.

A kutatás következtetése szerint a magyar kisebbséget akkor fogadná el a román többség, ha tagjai nyelvet váltanának. Azaz: Románia a magyarokat csak akkor fogadná el, ha feladnák identitásukat. Merthogy az anyanyelv az identitás legfőbb hordozója. Ez egybecseng azzal, hogy a román nemzetpolitika szemszögéből tekintve a magyarok kockázati tényezőt jelentenek. Ebből következően a hatalom kezdetektől fogva a magyarkérdés végleges megoldására törekszik, ami köztudott módon csak akkor tekinthető végérvényesen megoldottnak, ha már egyetlen magyar sem létezik Romániában.

PestiSracok facebook image

Sarkosan: bizonyos szemszögből tekintve – ennek a román fociultrák is hangot adtak már – a halott magyar a jó magyar.

Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?