Legfőbb bűnünk: magyarságunk
Elgondolkoztató és egyben aggasztó helyzetre mutat rá az a kutatás, melynek romániai magyarellenességre vonatkozó fejezetét az elmúlt héten mutatták be Sepsiszentgyörgyön. A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet szakemberei által ismertetett következtetések szerint a románok többsége elfogadó a magyarokkal szemben: családjába is befogadna vagy alkalmazna magyarokat, vásárolna tőlük vagy kiadná a lakását magyaroknak. A magyarok is nyitottak a románokkal szemben, ám esetükben nagyobb az ellenállás a családjukba való befogadás kapcsán. Ez némiképp érthető is, hisz – ezt a gyakorlatban tapasztaljuk – a vegyes családokban általában a többségi nemzethez tartozó fél anyanyelve érvényesül.
A kutatásból az is kiderül, hogy a megkérdezett románok közel egyharmadát zavarja a magyar szó, akár társaságában, akár az utcán hallja. Ami még súlyosabb: kétharmaduk elvárja, hogy amikor egy román megjelenik egy magyar társaságban, azonnal váltsanak román nyelvre. Valószínűleg ugyanők azok, akik úgy vélik, a magyarok nem is akarnak megszólalni románul. A megkérdezett többségiek 55 százaléka nyilatkozta azt, hogy megengedő, ha más nemzetiségűek helytelenül, akcentussal vagy akadozva beszélnek románul. Ez az arány a magyar kisebbségre vonatkoztatva már mindössze 21 százalék. A kettős mérce nyilvánvaló: amit másoknak elnéznek, azt a magyarnak nem.
A kutatás következtetése szerint a magyar kisebbséget akkor fogadná el a román többség, ha tagjai nyelvet váltanának. Azaz: Románia a magyarokat csak akkor fogadná el, ha feladnák identitásukat. Merthogy az anyanyelv az identitás legfőbb hordozója. Ez egybecseng azzal, hogy a román nemzetpolitika szemszögéből tekintve a magyarok kockázati tényezőt jelentenek. Ebből következően a hatalom kezdetektől fogva a magyarkérdés végleges megoldására törekszik, ami köztudott módon csak akkor tekinthető végérvényesen megoldottnak, ha már egyetlen magyar sem létezik Romániában.
Sarkosan: bizonyos szemszögből tekintve – ennek a román fociultrák is hangot adtak már – a halott magyar a jó magyar.
