Kik Magyar Péter szavazói? - tizenkettedik rész
Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassák, olvassátok a cikksorozatomat. A Békemeneten többen is odajöttek de másutt is rendre meg szoktak szólítani a kedves olvasók.
És megerősítenek, hogy igen valóban, nekik is van pontosan olyan ismerőse, amilyet valamelyik részben leírtam. Vagy ezek kombinációja. Sőt, néhányan még ötleteket is adnak, hogy milyen típusok vannak még. Olyannyira, hogy volt már olyan rész, amelybe egy-egy olvasói ötletet, tippet is beleemeltem. A maiban pont lesz is ilyen... De nézzük, milyen típusukkal találkoztunk eddig. Kik és miért szavaznak Magyar Péterre, miért csapódtak oda az ő „Tisza Párt” elnevezésű szektájához. Miért gyűlölnek, haragszanak, hőbörögnek, lázadnak ezek az emberek; miért saját maguk ellenségei. Miért gyűlölik azt a Fidesz és Orbán Viktort, akiknek a kormányzása alatt valójában nagyon is jól éltek, nyertesek voltak. Miért van bennük düh, frusztráció, sértettség, kinek és hogyan sikerült őket felhergelni, behülyíteni... olyannyira, hogy simán rábíznák az országot egy szélhámosra. Ha valaki még nem olvasta a cikkeket, érdemes lehet rászánni kb. egy órát; ennyi idő elég az összes abszolválására.
Kik is Magyar Péter szavazói?
A következő szavazói csoportokat sikerült eddig beazonosítani:
A seftes, akinek befagyott az okosság
A mormogó, ittmaradt (SZDSZ-es) értelmiségi
A jómódú, városi (agymosott) fiatal
A menő multis sales-es, informatikus
A külföldre költözött, kényszerpályás orbanofób
A tutiságból kihagyott vállalkozó
Ma egy speciális típussal foglalkozunk:
Akinek be lett ígérve valami
Azért speciális típus ez, mert nem pusztán szavazókról, állampolgárokról van szó. Olyan emberekről, akiknek valamilyen – vélt vagy valós – sérelmük van a rendszerrel, a Fidesszel, Orbán Viktorral szemben, és ez motiválja őket arra, hogy a Tisza és Bütyök iránt lelkesedjenek. Hanem valós, személyes érdekük is fűződik a Tisza győzelméhez.
Nyilván ettől még simán lehetnek frusztráltak, dühösek, fanatizáltak; simán beletartozhatnak valamelyik korábbi csoportba. Sőt, legtöbbször bele is tartoznak. A vállalkozó, akinek tök jól megy, de a szomszédjának még jobban, az még több állami megrendelést kap, és ezért Orbán Viktor dögöljön meg. Vagy a seftes, akinek viszont már nem megy annyira jól, mint amikor a zavarosban lehetett korlátlanul halászni, és ezért végképp dögöljön meg Orbán Viktor.
De ezek az emberek amellett, hogy dühösek és feljogosítottnak érzik magukat, azt gondolják, nekik minden JÁR, és eddig nem kaptak eleget, most viszont kaptak egy ígéretet. Pénzre és/vagy pozícióra vonatkozót. Ők egyenesen érdekeltek a Tisza győzelmében, jól járnának vele. Egy nagyon szűk rétegről beszélünk, de nagy a hangjuk, erős az érdekérvényesítő képességük. Ott vannak köztük a Nagy Ervinek, Rost Andreák, Molnár Áronok, de a Geszti Péterek, Bródy Jánosok, Koncz Zsuzsák, Szily Nórák, D. Tóth Kriszták is. Akiknek nincsenek pártpolitikai megnyilvánulásaik... csak dehogyisnem. Masszívan kampányolnak a Tisza mellett, a Fidesz ellen.
És vannak a nagyközönség előtt kevésbé ismert figurák is. Mondjuk, egy milliárdos vállalkozó, aki most benzinkutat üzemeltet, de korábban teszem azt, zenei menedzser volt. Felkerült ugyan a NAV feketelistájára, de a belügyminiszteri posztra készül egy esetleges kormányváltás után. A NAV-nyomozás alól nyilván így lehet a legjobban kibújni.
És vannak kevésbé nagymenő arcok. Akiknek nem ekkora kaliberű pozíció lett beígérve. Csak valamilyen kis samesz-meló a régi haver mellett, akinek viszont komoly állami pénzek vannak beígérve mindenféle sport- és egyéb rendezvényekre.
És még számtalan hasonló eset. Beígért pénzek, pozíciók. Ahol a simlit majd nagyban lehet csinálni. Az ilyen embertípusnak semmilyen valós értékrendje, morális iránytűje nincs, de tényleges politikai preferenciája sem. Ilyen-olyan címszó alatt a Fidesztől is simán behúzta a lóvékat, ha sikerült. Aztán valamelyik próbálkozás nem sikerült, és berágott És jött valaki, aki többet ígért. Vagy eleve nem jött össze a kanyalás, mert valaki másnak jött össze, aki egyébként pont olyan, mint ő, csak annak a másiknak a Fidesz-kormányt sikerült legombolni. Az opportunistát nem érdekli, honnan szakít lóvét.
És hát ne feledjük: az „opportunista” szó tökéletes szótári definíciója maga a szektavezér. Aki pontosan ugyanezt az utat járta végig. Kierőszakolt magának jól fizető állami pozíció(ka)t, ahol persze semmit nem csinált, csak arcoskodott, így egyre vállalhatatlanabbá vált, és végül ki kellett rúgni. És persze ekkor sem volt önreflexiója (egy nárcisztikusnak sosincs), nem a saját semmirekellő attitűdjén változtatott. Hanem jött valaki, aki többet ígért, és rákapaszkodott. Ha hazát kell árulni a pénzért, az sem okoz neki problémát.
A mai típusba tartozók mindegyike tulajdonképpen egy-egy kis-Bütyök.
