A legjobbak elleni eredmények mutatják meg igazán, mekkora bravúr a bent maradás
Nyolc mérkőzésen hét vereség és csupán egyetlen győzelem. A legtöbb sportesemény után hasonló mutatóval nem beszélhetnénk bravúrról, ám az A-csoportos jégkorong-világbajnokság szabályt erősítő kivételnek számít. Az egyetlen győzelmünket ugyanis éppen a legfontosabb meccsen arattuk, amellyel ott maradtunk a világelitben.
Lejátszotta utolsó mérkőzését is a magyar jégkorong-válogatott a svájci A-csoportos világbajnokságon. A zárómeccsen Lettország volt az ellenfél, amely érvényre juttatta a papírformát, és magabiztos győzelmet aratott Majoross Gergely legénysége ellen. A 8–1-es végeredmény a játék képe alapján nem tűnt túlzónak, a baltiak mindent egybevetve megérdemelten nyertek ilyen arányban is.
Együttesünk világbajnoki szereplése azonban így is egy újabb sikertörténete a magyar jégkorongsportnak. Noha a létesítményhelyzet az elmúlt másfél-két évtizedben rendkívül sokat javult a korábbiakhoz képest, válogatottunk – minden mutatót figyelembe véve – még mindig erőn felül teljesít akkor, amikor kivívja a bent maradást a legjobbak között. Erre nem is okvetlenül a britek legyőzése világít rá igazán, jóllehet azzal sikerült megőrizni A-csoportos tagságunkat, hanem a többi mérkőzés.
A legerősebb riválisok közül az Egyesült Államok elleni párharcunk sikerült a legjobban. A jenkik ellen szerzett három gól – amely ráadásul mindhárom tudatos támadás végén, kidolgozott akcióból született – rendkívüli teljesítménynek tekinthető, miként a döntetlenre lehozott utolsó harmad is. Ezen kívül a finnek elleni nyitómeccs hozott még figyelemre méltóan szoros végeredményt, a többi „nagy” elleni párharcunk eléggé egyoldalúra sikeredett.
Érdemes ugyanakkor mögé nézni az önmagában szikár végeredményeknek és megnézni azt, hogy a riválisok milyen szintű keretekkel érkeztek a tornára. Az Egyesült Államok csapatában három kiugróan tehetséges és természetesen NHL-draft előtt álló egyetemistát leszámítva mindenki a világ legerősebb bajnokságában (NHL) edződik. A legjobbak közé felzárkózó, házigazda Svájc szintén másfél sornyi NHL-játékost tudhat soraiban, a többiek pedig a kanadai légiósoktól hemzsegő hazai bajnokságban hokizik. Finnországról tudni érdemes, hogy hosszú évek óta visszatérően döntősök, többször aranyérmet is nyertek a korosztályos vb-ken, fantasztikus a hátország náluk, miközben azért több, mint a keret fele náluk is NHL-es. A németek és a lettek is kiemelkedő „rosterrel” érkeztek Svájcba. A baltiaknál annyi változott, hogy amíg korábban az orosz bázisú KHL-ben játszottak a legjobbjaik, mostanra a lett hokisok áttették székhelyüket a legjobb európai bajnokságokba. Svájcból, Csehországból és Finnországból érkezett a keretük zöme.
Ezekkel a játékosokkal kell felvennie a versenyt a mieinknek, ahol a keret döntő többsége az osztrák ligában vagy a magyar bajnokságban játszik, NHL-játékosunk pedig nincs. Az osztrák liga persze nagy előrelépés, kiváltképp, hogy már nemcsak a Fehérvár, de a Ferencváros is ott szerepelt a mögöttünk hagyott idényben, de hiába lényegesen erősebb a „sógorok” bajnoksága, mint a miénk, azért az sem vetekszik a legerősebb európai pontvadászatokkal, nem is beszélve az NHL-ről.
Jellemző, hogy az osztrákok három győzelme számukra ugyanúgy a bravúr kategóriájába tartozik, mint nekünk a mi bent maradásunk, pedig a kép úgy teljes, hogy a három győzelemből kettőt a két közvetlen rivális – Nagy-Britannia és Magyarország – legyőzésével érték el, igaz, ők nagy meglepetésre elkapták a letteket is. Svájctól ők is éppen kilencet kaptak és Németországtól is pont ugyanolyan arányban kaptak ki, mint mi.
Elmondható, hogy a legerősebb csapatok és a bent maradásért küzdő csapatok között jelentős szakadék tátong, így nekünk egy-egy elitvilágbajnokságon két célunk lehet. Az élcsapatok ellen az, hogy megmutassuk: nem érdemtelenül vagyunk ott a „nagyok játszóterén” és próbáljunk tanulni a világklasszisoktól, a közvetlen riválisok ellen pedig természetesen az, hogy olyan eredményt érjünk el, amely végső soron elegendő az elitben maradáshoz.
Ez utóbbit Majoross Gergely együttese maximálisan teljesítette, mert bár Ausztria ellen szoros meccsen kikaptunk, a mindent eldöntő britek elleni párharcot ragyogó játékkal, kapott gól nélkül behúztuk, amellyel őket visszalöktük a második vonalba, mi pedig bent maradtunk. Csapatunk ennek révén emelt fővel térhet haza Svájcból, mi szurkolók pedig máris dörzsölhetjük a tenyerünket, hiszen jövőre, a németországi rendezésű elitvilágbajnokságon ismét ott lesz majd a magyar válogatott.
Vezető kép: a Nemzetköz Jégkorong Szövetség hivatalos oldala (iihf.com)
