Kik Magyar Péter szavazói?
Régi tervem, hogy csinálok egy ilyen sorozatot, amiben feltérképezem a Tisza-szavazótábor (vagyis reálisabban fogalmazva: Magyar Péter szektája) szociológiai-demográfiai hátterét. Azt, hogy milyen társadalmi csoportok, illetve milyen, viszonylag jól körülírható embertípusok képezik a tábort, illetve annak eltökéltebb részét, a bázist. Egy mindenki által látható, nyilvános példával tudom bemutatni azt a típust, amellyel végül is elindítjuk ezt a sorozatot. Ez az élő példa csak egy szűkebb altípus a nagyobb kategóriában, de ezekben a napokban – részben – róla szól a közélet. Ő pedig: Szily Nóra, a sekélyes bulvárpszichológus.
Az egyes típusokba tartozók között valószínűleg sokan, sok ismerősüket fel fogják ismerni a következő hetekben a sorok között. Írjátok meg kommentben, ha van ilyen. Eredetileg azzal a típussal kezdtem volna, amelyről egyszer már posztoltam is a Facebook oldalamon, de az elmúlt napok eseményei felülírták a tervet. Olyannyira, hogy egy mindenki által látható, nyilvános példával tudom bemutatni azt a típust, amellyel végül is elindítjuk ezt a sorozatot. Ez az élő példa csak egy szűkebb altípus a nagyobb kategóriában, de ezekben a napokban – részben – róla szól a közélet. Ő pedig: Szily Nóra, a sekélyes bulvárpszichológus.
A sekélyes bulvárpszichológus
Ha valaki esetleg egy barlangban élte volna át az elmúlt napokat (vagy szigorúan a családjával töltötte a Karácsonyt, „szellemi böjtben”, azaz nem fogyasztott semmilyen médiaterméket, így vonult el a világtól), akkor a lényeg: Szily Nóra az alákérdezős, nyálcsorgatós, csontig benyalós interjú iskolapéldáját készítette el Magyar Péterrel. Ezt már rengetegen, rengeteg helyen elemezték, jelen cikknek nem is ez a célja. De Szily Nóra megtestesít egy típust. A tiszások egyik fajtáját. Esetükben nem csak a mezei tiszás szavazók, támogatók egyik típusáról beszélhetünk (akikről a következő hetekben fogunk), hanem azokról, akik kifejezetten aktívan tolják a szekeret.
De ki is az a Szily Nóra? - merülhet fel jogosan a kérdés sokakban. Szily Nóra egy bulvárpszichológus. Egy titulussal rendelkező, azt ügyesen kihasználó, sekélyes médiaceleb. Aki emberek százezreit képes átverni a negédes, jóemberkedő, ál-empatikus, színes-szagos csillámporba mártott és díszdobozba csomagolt lófaszburgerekkel, amiket árul, amikkel kufárkodik. Legyünk tárgyilagosak: a saját szempontjából jól, kiválóan csinálja. A semmi, a nagy nulla eladásában régóta profi. De valójában nem csak a semmit árulja. Hanem gátlástalanul manipulál is. A szeretetről, megértésről, empátiáról, toleranciáról szóló porhintések közepette gyűlöletet is árul. Részben a kormány és Orbán Viktor ellen. De tágabban tekintve, minden ellen, ami nem az ő világukról, az ő felkentségükről szól.
Még Tolerancia- meg Esélyegyenlőség Díjat is kapott. Utóbbiban többek között Lakatos Márkkal osztozik. Ezek folyton díjazzák is egymást. Szily Nóra nincs egyedül. És persze, nem is ő a legnagyobb gazember ebben a körben. Vannak még számosan. Mérő Vera, Perintfalvi Rita, Péterfy-Novák Éva... Molnár Áron, Nagy Ervin, Ágoston László, Alföldi Róbert, hogy férfiakat (?) is mondjunk. A baloldali-liberális elit különböző figurái (vagy azok gyerekei), sokáig lehetne őket sorolni. Látszat-jótékonykodnak, jogvédenek, bájgúnárkodnak... miközben végtelenül lenéznek és gyűlölnek mindenkit, aki nem ők. A vidéki embereket különösen. A belpesti értelmiségen belül is egy szűk, kiváltságos réteg ők: a posztkommunista kulturális- és médiabirodalom utóvédharcosai. Akik egykoron teljhatalommal rendelkeztek. Vagy az ehhez tartozó formális vezetői pozíció, vagy a puszta megmondóemberi státuszuk miatt. Ők irányították a közbeszédet, a kultúrát, és ezáltal a politikát. (Ahogy Andrew Breitbart fogalmazott: a folyón a kultúra van följebb, onnan folyik a víz lefelé a politikához.) Ők döntötték el, hogyan gondolkodik a tömeg. Ők fingták a passzátszelet.
Ám szép lassan, fokozatosan elvesztették a kulturális monopóliumukat. És emiatt végtelenül gyűlölik Orbán Viktort és a Fidesz-kormányt. Szeretik-e Magyar Pétert? Dehogy szeretik! Nem szeretnek ezek senkit saját magukon kívül. A „saját maguk” alatt nem csak személy szerint őket, hanem a közéjük valókat értjük; Gyurcsány Ferenccel, Bajnai Gordonnal, Karácsony Gergellyel tényleg eszmei közösségben voltak, őket tényleg „szeretik”. A korábbi reménységeik bukása után érkező, nettó elmebeteg Márki-Zay Pétert már szintén nem szerették, de benyelték, abban a reményben, hogy ő majd végre megbuktatja a zorbánt. (Láttuk, ebből mi lett.) Most – az egyébként kommunista baloldali családból származó, de igazi opportunistaként közben a jobboldalt is megjárt – Magyar Péternek is azért ácsolnak színpadot, mentegetik őt vérlázító módon (olyanokért, amiknek a töredékkért azonnal meglincselnének bármilyen másik férfit), mert az utolsó zsetonjaikat is rá tették fel.
A jobboldalisággal – vagy általában bármilyen szimpatikus vonással – nehezen vádolható Kende Péter úgy fogalmazott négy évvel ezelőtt, a választást követően: a magyar baloldal végérvényes vereséget szenvedett. Olyannyira igaza volt, hogy a baloldali pártok szépen mentek is azóta a levesbe. És a szavazóikat begyűjtötte egy ilyen azonosíthatatlan, semmifajta valódi identitással, alappal nem rendelkező, a napnál is világosabban láthatóan mesterségesen felpumpált, masszív külföldi pénzekkel megtámogatott torzszülött-formáció: a Tisza „párt”. OK, persze, egy formálisan létező párt volt korábban, ez jogi-adminisztratív okokból kapóra jött, de mára pontosan ez lett belőle: egy politikai Frankenstein. Ami nyilvánvalóan el is fogja pusztítani az alkotóit. Magyar Péterestől, Mannfred Weberestől, Szily Nórástól. A sötét erők ébredése elmarad. A magyar baloldal végérvényes veresége után négy évvel bekövetkezik a posztkommunisták és gyerekeik tömegkulturális hegemóniájának teljes összeomlása is.
Jövő kedden folytatjuk a következő csoporttal...
