Nem a gyermekvállalókat jutalmazná, hanem a gyermekteleneket büntetné adóemeléssel a Merz-kormány
Negatív társadalmi folyamatokra lehet pozitív és negatív politikai döntésekkel is reagálni. Németroszág az utóbbi mellett dönthet, mivel sajtóhíreik szerint hamarosan a kabinet asztalára kerülhet a gyermektelen felnőttek adóemelésének ötlete...
Német sajtóhírek szerint Nina Warken német egészségügyi miniszter egy olyan törvényjavaslat elkészítésén dolgozik, amelynek lényege, hogy a gyermektelen felnőtteknek magasabb adószázalékot kellene fizetniük az államilag finanszírozott idősgondozásért.
A kiszivárgott információk alapján már konkrét számok is társulnak az elvi szándék mellé, eszerint
- a gyermektelen felnőttek járulékai mintegy 0,7 százalákkal emelkednének, így összességében havi jövedelmül 2,5 százalékát kellene erre a célra befizetniük.
A javaslat értelmében minden 23 év feletti, teljes munkaidőben dolgozó felnőttet érintene. Azt egyelőre nem tudni, hogy a tervezetet Warken mikor nyújtja be a kabinetnek, ugyanakkor a német sajtó is úgy látja, a bevándoroltatással kozmetikázni igyekezett aggasztó demográfiai állapotok miatt Németországnak gyorsan kell cselekednie, hogy az idősebb generációkról gondoskodni lehessen anélkül, hogy indokolatlan terhet rónának a fiatalokra.
Társadalmilag lehet igazságos a gyermektelenek megadóztatása...
Persze, a 0,7 százalékos emelés nem tűnik elsőre érvágásnak, ugyanakkor érdemesebb az elvre odafigyelni, hogy milyen eszközökhöz kénytelen nyúlni a Merz-kormány. Az sem mellékes, milyen szemlélet mentén igyekszik Németország a demográfiai problémák okozta gazdasági jövőt kezelhető mederbe terelni. Ugyanis, valójában itt a nép nyelvére lefordítva, - vagy ahogyan mondjuk a hazai liberális média lefordítana egy hasonló intézkedést, ha azt az Orbán-kormány vezette volna be -, a német állam adóval és adóemeléssel büntetni a gyermekteleneket. Társadalmilag ez lehet természetesen igazságos döntés, hiszen az akarva, vagy akaratlanul gyermektelenek nem járultak hozzá „emberi erőforrás reprodukálásával” a német gazdaság fenntartásához. Ennek a „büntetőpolitikának” ugyanakkor egy nagyon fontos hátulütője is van. Tünetileg kezeli a problémát, de nem ösztönzi a gyógyulást.
Büntetni, vagy ösztönözni?
Társadalmi változásokat két módon lehet állami módon, felülről vezérelve elindítani. Büntetéssel, és jutalmazással. Területenként változik, hogy az elrettentés vagy a jó példa átvételének elismerése válik sikeressé. Az erőszakevőkkel szembeni kémiai kasztrálás például ilyen elrettentő büntetés lehet, ugyanakkor a gyermekvállalási tendenciákat megfordítani a gyermektelenek büntetésével kevésbé lehet sikeres, mint a gyermekesek jutalmazásával. Mégpedig annak az elvnek a mentén, hogy gyermeket vállalni ne legyen egy családnak, különösen az anyának. Például SZJA-mentességet lehet adni az anyáknak, elengedni a diákhitelt, kedvezményes lakásvásárlási lehetőségeket biztosítani.
Azért nem merem leírni, hogy ebben a kérdésben az Orbán-kormány intézkedései akár még példamutatóak is lehetnének Németország számára, ha nem ismerném a fenti intézkedések itthoni keretezését. A hazai balliberális sajtó és a különböző influenszerek ugyanis az anyák ilyen jellegű segítését, elismerését gyorsan összakalapálták a szégyenérzet keltésével. Azt hangsúlyozták, hogy az adókedvezményeik valójában nem jutalmak, hanem a gyermektelenek nők megszégyenítését jelentik. Azaz, szégyent keltettek az anyákban az adókedvezmények miatt.
A kivételezés mások számára büntetés
A progresszív logika nyilván mindent képes zsigeri alapon kiforgatni, ennek is köszönhető, hogy a magyar anyák az online térben tulajdonképpen megbélyegezve érezték magukat az Orbán-kormány kedvezményeinek köszönhetően. Olyan ez, mint egy kitüntetést úgy kommunikálni, hogy az azt kiérdemlő tulajdonképpen megfosztott mindenki mást, aki nem kapott díjat. Ez ellen a gondolkodásmód ellen tulajdonképpen védekezni lehetetlen. Talán Németországban is úgy vélték, csöndben megadóztatják a gyermekteleneket, óvatosan emelgetve a nyugdíjhozzájárulásukat, de nem feszegetik ezzel párhuzamosan a gyermekvállalás ösztönzését kedvezményekkel. Túlságosan nagy a rizikója, hiszen azonnal akad, aki valami vélt feminista vagy a jóégtudja milyen szemüvegen keresztül elhiteti a gyermeket vállaló nőkkel, hogy a velük való kivételezés az valójában mások büntetése. Szóval, ezt így jelen világunk közbeszédének, közerkölcsének ismeretében nem lehet csinálni.
Lehetne persze hátrébb is lépni a nagy társadalmi igazságkeresésben, különösen, ha a tét egy ország, egy nemzet túlélése. Ehhez azonban fel kell nőni a nemzetben gondolkodás képességéig (még ha az éppen a német is). Viszont a prolikommunikáció tényleg lényegesen egyszerűbb, és rövid távon hatásosabb is.
Vezetőkép: Friedrich Merz facebook
