Kik Magyar Péter szavazói? - tizedik rész
A zsebmessiás már csak a totális agresszióban és valóságtagadásban bízik.
Fotó: Hatlaczki Balazs
Végül az előző rész nem verte annyira ki a biztosítékot a feministáknál, mint amennyire számítottam rá. Aztán ki tudja: lehet, hogy elraktározták, betárazták a dolgot, s majd pár hónap múlva zúdítja rám ömlesztve Mérő Vera, Perintfalva Rita, Bódis Kriszta és a többi sátáni figura a karaktergyilkos cunamit. Végül is a kecske-sztorit is jóval később habosították fel ahhoz képest, amikor adásban került; de Ambrózyék jákobozása is több hónapos történet volt, mire előszedték. Szóval sosem tudjuk ezeknél az aljas gazembereknél, hogy mikor forgatják épp ki egy jobboldali közszereplő szavait, mikor építenek fel egy hamis narratívát, és hergelik föl vele a szektájukat a belpesti vadliberálisokat, amiben ilyenkor mindig asszisztál nekik a teljes balos cselédsajtó. Mindenesetre, most Magyar Péter nőgyűlölő szavazói következnek...
Ám ahogy múlt héten ígértem ezen a héten a férfiak egy csoportja is terítékre kerül. Nem azért, hogy pacifikáljam a habzó szájú feministákat (ez közepesen lehetetlen, hiszen – amint azt már múlt héten is megfogalmaztam – a Mérő Verákban tomboló fájdalom és düh ellen már a gyógyszer sem segít, csak az ördögűzés), hanem azért, mert a pasik körében is van egy csoport, amely elsősorban férfiasságában, hiúságában sérült mélyen és tartósan, és a Magyar Péterhez való vonzódása ebből ered. Mindjárt részletezzük...
Ha valaki a korábbi rész(eke)t nem olvasta, íme:
- A sekélyes bulvárpszichológus
- A seftes, akinek befagyott az okosság
- A mormogó, ittmaradt (SZDSZ-es) értelmiségi
- A jómódú, városi (agymosott) fiatal
- A menő multis sales-es, informatikus
- A jószándékú örök elégedetlen
- A külföldre költözött, kényszerpályás orbanofób
- A tutiságból kihagyott válallkozó
- A nő, aki nem kap eleget
Akkor most jöjjön tehát:
10. A frusztrált nőgyűlölő
Nem, nem az a csávó, aki szexista vicceket mesél a munkahelyen – vagy a tévében. Gyenge próbálkozás, engedjétek el, libsik. A pofátlan, hímsoviniszta poénokban mindig van egy adag önirónia, egy kis dupla csavar is. És az okos, fogékony, önmagukkal békében lévő nők nemhogy értik és tolerálják ezeket, hanem ők maguk röhögnek rajtuk a legjobban. Semmi bajuk az ilyen poénokat elsütögetőkkel, és utóbbiaknak sem gyűlölik a legkevésbé sem a nőket, semmi bajuk velük. Sőt, kifejezetten bírják egymást.
A frusztrált nőgyűlölő pont olyan, mint Magyar Péter
A frusztrált nőgyülőlő nem ilyen. Hanem pont olyan, mint Magyar Péter. Na jó, nem biztos, hogy teljesen; nem feltétlenül teszik át Márkba, ha épp megunják a női nemi szervet. De hasonlóan tele vannak nőktől elszenvedett sérelmekkel, frusztrációkkal, feldolgozatlan traumákkal, elfojtásokkal. Hogy ez Magyar Péternél honnan ered, és milyen patologikus tünetei vannak, illetve hogyan próbálja mindezt hosszú ideje kompenzálni, szegény Varga Juditot is a játszmái részévé téve, azt egy pszichológus barátom szakmai segítségével már korábban részleteztem egy Facebook-posztban.
A szektájában is sokan vannak hasonló állapotban – mondjuk, miniszterelnökök legalább nem akarnak lenni. De egy kicsit úgy érzik (persze tévesen), hogy Magyar Péter esetleges győzelme az ő frusztrációikat is enyhítené.
Mert ők gyűlölik a Fideszt is. Részben pont azért, mert a Fidesz egy nőies párt. Tele van nőkkel. Attól, hogy a miniszterek között épp nincs ilyen, attól még a képviselők és jelöltek között sok van, és a kormány programjában, intézkedéseiben, a Fidesz megjelenésében nagyon markánsan ott van a nőiség. Ráadásul erős, karakteres, kemény, határozott nőkkel. Akik tudják, mit akarnak, és simán érvényesülnek a férfiak között. Pont mint egy női felső- vagy akár középvezető a multiknál. Vagy simán csak egy képzett, rátermett női könyvelő, ügyvéd, üzlet- vagy irodavezető, HR- és PR-főnök, stb. Rengeteg férfi dolgozik ilyen nők alatt beosztottként, és teljesen ki vannak borulva. Nem tudnak előrelépni, üvegplafont éreznek a saját fejük fölött, amit ráadásul egy nő „tesz rájuk”.
De nőkkel találkoznak az ügyintézésnél, a kormányablaknál, a jegyzői hivatalokban is. Nem elég, hogy az anyjuk nyomása alól nem tudtak kijönni (akárhány évesek is), mh állandóan a náluk sikeresebb nőket is kell nézniük. Akiket persze a ágyukba sem tudnak vinni, és ez triplán frusztrálja őket. És Magyar Péter testesíti meg számukra a bosszút, a revansot. Minden olyan sérelemre, amit az életük során a nőktől elszenvedtek. Az anyjuktól a gyerekkori szerelmen át a mostani főnökasszonyig.
És a Fidesz prominens nőpolitikusai, minden nő, aki kicsit is a Fideszhez húz, ők mind fokozott ellenségek. Szentkirályi Alexandrától Tóth Gabiig. Mert sikeresek, és a párt is sikeres. És ez a párt nőies, a nőkhöz szól.
Magyar Péter az, aki viszont – legalábbis ezeknek a frusztrált béta-hímeknek az olvasatában – legyőzte a matriarchátust. Azáltal, hogy terrorizálta, legyalulta, elnyomta a feleségét, a szemükben hőssé vált. Elérte mindazt, amit nekik nem sikerült, amibe folyamatosan belebuknak. Ő diktál. És nyakra-f•szra alázza a nőket. A volt feleségével is ezt tette, de az agyhalottnak nevezett képviselőjelöltjeivel (akik között feltűnően sok a nő) is ezt teszi. És ez bejön a bétáknak. Ők ugyan nem tehetik ezt meg, de a Bütyök megteszi helyettük. És ezért felnéznek rá, és lojálisak hozzá.
Beteg férfiakról van szó? Persze. Ahogy az előző részben is beteg nőkről volt szó. Szakszerű segítséggel rendbe lehetne őket hozni, visszaadni az önbecsülésüket, segíteni perspektívát találni. De ez hosszú és melós lenne – nekik is. Bütyökbe „kapaszkodni” sokkal kényelmesebb – legalábbis rövid távon.
Egészen addig, amíg nem omlik teljesen össze ő maga is, egy ún. nárcisztikus kollapszus keretében. Legkésőbb április 13-án. De utána nem csak neki, hanem a szektahíveknek is sok-sok pszichológusra lesz szüksége; tán nincs is annyi az országban...
