Kik Magyar Péter szavazói? - tizedik rész

Már tíz hete vesszük végig azokat a szavazói csoportokat, akik valamilyen okból Magyar Péter és „Tisza Párt” fantázianévre keresztel szektája mellett kötöttek ki. Lelkesedésből, lázadásból, dühből, frusztrációból, sértettségből, jobb híján... ki miért.
Nem formális demográfia csoportok ezek (pl. diplomás városi nők, bérből és fizetésből élők, stb.), hanem inkább embertípusok. És természetesen átfedések is vannak az egyes csoportok között. Pl. a mormogó, itt maradt SZDSZ-es értelmiségi lehet akár nő is, aki ráadásul nem kap eleget otthon (és nem pofonról van szó), és az utóbbi években külföldre is költözött. (Eredendően ezt a hármast csak úgy fiktív példaként hoztam fel, de aztán megszólalt Sárosdi Lilla a fejemben: „Fogd meg a söröm!”). Most pedig jöjjenek azok, akiket sok olvasónk nagyon várt már:

A csalódott ex-fideszes
Léteznek. Annak ellenére, hogy a mém találó. Mert Magyar Péter és az őt mozgatók-finanszírozók lázálmos vágyai a milliószámra átálló Fidesz-szavazókról nagyon nem váltak ugyan valóra, de tényleg van néhány honfitársunk, aki egykor a Fideszért, ma a Tiszáért lelkesedik. És akad közöttük néhány prominens közéleti szereplő is. Nem sok, tegyük hozzá. Mert míg korábban mind a Fidesz-KDNP, mind pedig a baloldal aktuális formája – ezt el kell ismerni – nagy számú ismert embert tudott látványosan felmutatni támogatóként, addig a Tisza „celeb-listáján” valójában nagyon kevés húzónév bukkan fel.
Persze, ott vannak a Nagy Ervinek, Noárok és egyéb ripacsok, akik számára ez is egy nagyszerű platform saját nagyszerűségük mutogatására, végtelen exhibicionizmussal megspékelt sekélyes személyiségük kiélésére, a látványos jóemberkedésbe burkolt frusztrált gyűlölködésre.
És ott vannak azok az egykori balos megmondóemberek, akik szintén nagyon frusztráltak már idestova 16 éve, és sok-sok messiásban hittek már, aki megszabadítja őket a gaz Orbán-rendszertől (adókedvezményestől, csokostól, Európa legolcsóbb rezsiköltségétől a közbiztonságig). És nagyon eltartott kisujjal, fogcsikorgatva készülnek behúzni az X-et a zsebmessiás neve mellé – de nagyon nem kedvelik őt.
De ezen megmondóemberek egyike sem szavazott korábban a Fideszre. (Persze, van néhány, aki időnként ezt hazudja, de ez csak retorikai fogás.) A korábban Fidesz-párti, akár a Fidesz-kormányban, vagy annak közelében tisztséget vállaló prominens szereplők közül rettentő kevesen álltak át. Ami végül is érthető: ezek a tisztességes jobboldali, keresztény-konzervatív beállítottságú, vagy egyszerűen csak józan ésszel rendelkező emberek nyilván nem állnak be egy ilyen beteg lelkületű, ízig-vérig szélhámos mögé. Sem morális, sem gyakorlati okból nem.
Igen, mégis vannak páran, akik eldobták maguktól a józan észt, a gondolkodás luxusát, és/vagy az erkölcsi integritásukat, és sértettségből, frusztrációból, dühből, esetleg számításból, és – nagyon kevés esetben – naivitásból odaálltak nem csak Magyar Péter, de a mögötte álló nemzetközi politikai-gazdasági konglomerátum mellé.
Természetesen sohasem fogják bevallani – saját maguknak sem – azt, hogy bármilyen sértettség, hiúság dolgozna bennük. Kitalálják, megmagyarázzák, felépítik azt a narratívát, hogy ők semmit sem változtak, Orbán Viktor ment rossz irányba, stb. Merthogy ők tudják a helyes irányt; a gyakorlatban is, de morálisan pláne.
Túl sok szavazót nem tudnak meggyőzni, de a baloldal remekül használja őket véres kardként, hogy lám-lám, már XY is hogy elfordult Orbán Viktortól. És persze legyezgeti is a hiúságukat a baloldal, Magyar Péterrel az élen. Hogy lám, már Ő is a Tiszát támogatja! Aztán amikor az illető mond valamit, ami kellemetlen Magyra Péter számára (pl. adóemelésre, nyugdíjcsökkentésre, stb. lesz szükség), akkor már hirtelen „Bod Péter Ákos sohasem volt tiszás, sőt, ő fideszes!”
Szóval ezeket a „csalódott fideszeseket” (valójában „sértett professzorokat”) Magyar Péter igazából szarba sem veszi, és csak használja őket. De mivel Orbán Viktor nem az ő bölcsességeik alapján kormányoz, ezen annyira meg vannak sértve, hogy elhiszik, hogy majd ez a selyemmajom az ő tanácsaikat fogja követni, nem pedig Manfred Weber utasításait.
És ugyanez a helyzet „kicsiben” is. A sima választók között is vannak olyanok, akik vagy a hiúságukban vannak megsértve, mert Orbán Viktor nem azt csinálja, amit ők egyszer valahol, valakinek elmondtak a Fideszben, hogy így kellene, aztán mégsem adta át Orbán Viktornak az üzenetet. Vagy egyszerűen csak működött náluk a hergelés. És valamelyik korábbi részben leírt csoporthoz tartoznak (pl. seftes, akinek befagyott az okosság; jószándékú örök elégedetlen; külföldre költözött, kényszerpályás orbanofób, stb.), de nyilván nem akarják, nem képesek belátni, hogy saját rossz döntéseiknek köszönhetően nem jutottak előbbre, mint az irigyelt szomszéd, és emiatt inkább Orbán Viktort szidják, és „csalódott fideszesként” tekintenek magukra.
Ők is mind-mind pszichológiai esetek, még ha nem is olyan súlyosak, mint maga a messiásuk.
Az eddigi „archetípusok” itt találhatóak meg:
A seftes, akinek befagyott az okosság
A mormogó, ittmaradt (SZDSZ-es) értelmiségi
A jómódú, városi (agymosott) fiatal
A menő multis sales-es, informatikus
A külföldre költözött, kényszerpályás orbanofób
A tutiságból kihagyott vállalkozó







