És akkor az ifjabb Soros közölte: ők bizony soha nem fogják elhagyni Ukrajnát, hiszen 30 éve ott vannak

Beszédes fotót tett közzé a Twitteren Alexander Soros, vagyis a Soros-birodalom örököse. A hálózatot nyilván működtetni kell tovább, így nem meglepő, hogy a tőzsdespekuláns mellett az utóbbi években már fia is feltűnt egy-egy fontos rendezvényen, tárgyaláson. Most is éppen együtt gondolkodnak azon, milyen módon tudnak Ukrajnában maradni az általuk irányított szervezettel. (Persze még véletlenül sem üzleti érdekből, hanem mert annyira filantrópok…)

Alexander Soros legújabb Twitter-üzenetében édesapjával és az Open Society ukrajnai igazgatójával közös fotót tett közzé. A képhez azt írta: jó volt látni újra Olekszandr Szuskót, a Soros-hálózat zászlóshajójának ukrajnai vezetőjét, akivel a járvány és “Putyin háborúja” miatt nem tudtak eddig találkozni. Hozzátette:

Soha nem fogjuk hátrahagyni Ukrajnát és azt a munkát, amelyet több mint 30 éve végzünk ott.

Itt halkan jegyeznénk meg, hogy az ukránok nyilván nagyon örülnek Soroséknak…

Kijev, 2014. Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko

Más kérdés, hogy vajon tisztában vannak-e azzal, hogy nekik köszönhető a kijevi Majdan téren kirobbant polgárháború, amelyben rengetegen életüket veszítették, és amely után egy olyan – főként amerikai irányítással mozgatott – kormány jött létre, amelynek tagjai közül volt, aki aznap tette le az állampolgári esküt, amikor parlamenti képviselő lett…?

Három hónapi véres, erőszakos zavargások eredményeként, 2014. február 22-én fasiszta puccs történt Ukrajnában, és egy törvénytelen, haza- és nemzetáruló junta ragadta kezébe a hatalmat. Az Egyesült Államok 5 milliárd dollárral támogatta a puccsot – és még ki tudja, valójában mennyivel. Elhallgatták, hogy Soros György szintén vastagon benne volt – nem csupán pénzzel, de az általa irányított NGO-kal – a törvényes ukrán államfő megbuktatásában. Ahogy tette azt később Macedóniában, és próbálta Magyarországon is… A “békés tüntetők” kezétől a készenléti rendőrség és a karhatalom 107 harcosa lelte halálát a három hónap alatt. Hazudtak a Krescsatyikon, Kijev főutcáján 2014. február 20-án végrehajtott véres provokációról (Nyugaton már többé-kevésbé elismerték, a magyar sajtó azonban még nem, hogy a háztetőkről, ablakokból a nyugati titkosszolgálatok zsoldosai lőttek, száz halálos áldozatot szedve békés járókelők, a rendfenntartó erők, illetve “a békés tüntetők” soraiból). A provokáció elérte célját: a fővárosban támadt gyilkos pogromhangulat miatt a törvényes államfő menekülni volt kénytelen – előbb a városból, majd az országból is.

A véres kormánypuccsról S. György a New York Times hasábjain 2015-ben úgy fogalmazott:

Új Ukrajna született egy éve azokban az Európa-párti tüntetésekben, amelyek elősegítették Viktor F. Janukovics elnök elűzését a hatalomból. És ma az a szellem, amely százezreket inspirált arra, hogy összegyűljenek a Majdanon, a kijevi Függetlenség terén, erősebb, mint valaha, még akkor is, ha a kelet-ukrajnai szakadárokat támogató orosz erők közvetlen katonai támadása alatt állnak.

A cikkben arról is ír, hogy Putyint meg kell buktatni, amihez az EU támogatása szükséges:

Ha azonban Európa nagylelkű a pénzügyi segítséggel, akkor a stabil és virágzó Ukrajna olyan példát mutat, amely világossá teszi, hogy Oroszország pénzügyi gondjaiért Putyin okolható. Az orosz közvélemény ekkor arra kényszerítheti, hogy utánozza az új Ukrajnát. Európa jutalma egy új Oroszország lenne, amely erős stratégiai fenyegetésből potenciális stratégiai partnerré változott. Ez a tét.

Ha esetleg némi hasonlóságot vélnek felfedezni az akkor leírtak és a 2022-es Davosban elmondott beszéd között, az nem a véletlen műve. Igen, George Soros már évekkel ezelőtt Putyin megbuktatása mellett Ukrajna eladósításást tűzte ki célul. Már 2015-ben azt vizionálta:

Nemcsak Ukrajna jövője a tét, hanem magának az Európai Uniónak a jövője. Ukrajna elvesztése óriási csapás lenne; felhatalmazna egy orosz alternatívát az Európai Unióval szemben, amely az erő uralmán, nem pedig a jogállamiságon alapul. De ha Európa megadja azt a pénzügyi segítséget, amire Ukrajnának szüksége van, Putyin úr végül kénytelen lenne feladni agresszióját. Jelenleg azzal érvelhet, hogy Oroszország gazdasági gondjait a nyugati ellenségesség okozza, és az orosz közvélemény meggyőzőnek találja érvelését.

Davosban pedig arról beszélt:

Ahogy a Szovjetunió felbomlott, gyors egymásutánban egyik alapítványt a másik után hoztam létre az akkori szovjet birodalomban. Az erőfeszítés a vártnál sikeresebbnek bizonyult. Izgalmas napok voltak azok. Egybeestek a személyes pénzügyi sikerek időszakával is, amely lehetővé tette számomra, hogy az 1984-es 3 millió dollárról több mint 300 millió dollárra növeljem éves adományomat három évvel később. (…) Ma Kína és Oroszország jelentik a legnagyobb veszélyt a nyitott társadalomra.

Hozzátette:

Civilizációnk megőrzésének legjobb és talán egyetlen módja, ha Putyint mielőbb legyőzzük. Ez a lényeg.

És mielőtt haladó liberális polgártársaink hangosan felkiáltanának, hogy mindez csak fikció, legyenek kedvesek ellátogatni Soros György blogjára, hogy mindezt saját maguk is elolvashassák.

Zárásként pedig igazi csemegét kínálunk olvasóinknak: íme, néhány fotó, amelyeken jól látható, hogy Alexander Soros – papájához hasonlóan – mennyire független a politikától.

Fotó: Twitter