Zelenszkij elnök egy-két napja diadalittasan jelentette valamelyik, az infrastruktúrát érő menetrendszerű orosz rakéta- és dróncsapás után egy nappal, hogy hatmillió ukránnál kapcsolták vissza az áramszolgáltatást. Ez magyarul azt jelenti, hogy több mint hatmillió ukrán volt éppen áram nélkül.
A “Nyugat” és a propagandagépezete nem nagyon erőlteti mostanában a hátországi ukrán lakosság helyzetét. Ha az oroszok támadásai sikeresek a hátország ellen, akkor abból nemcsak az következik, hogy az ukrán légvédelem nem elégséges, hanem az is, hogy egyre több ukrán civil kerül lehetetlen helyzetbe. A másodlagos hírek alapján – lásd: minimum hatmillió lakos áram nélkül – nem az ukrán légelhárítás győzelme bontakozik ki.
A kérdés az, hogy egy áram és vezetékes víz nélküli Ukrajnában lehet-e élni télen? Az eredetileg a Szovjetunión edzett lakosság ugyan elszokott már a rendszerszintű téli túlélőversenyektől, de még az akadozva működgető Ukrajnában sem kellett a jelenlegi mértékű szolgáltatáskimaradásokhoz hozzászoknia. Semmit nem tudunk arról, hogy mennyi fűtőanyag és élelem van az országban, mennyire képes az állam ellátni a lakosságot a minimális életfeltételekkel. A közösségi médiában kiszivárgó hírek szerint nagyon komoly nehézségekkel küzdenek, pedig az igazán kemény tél és az igazán kemény orosz támadások az ukrán mindennapi élet ellen csak most következnek.
Zelenszkij adataira támaszkodva nyugodtan gondolhatjuk azt, hogy legalább tízmillió ukrán kerülhet abba a helyzetbe, hogy két-három téli hónapot lesz kénytelen áram és vízellátás, adott esetben központi fűtés nélkül átvészelni. Ezt meg lehet oldani, az embereknek egy fűtött helységbe kell összehúzódnia – a plusz tíz fok is meleg, ha kint mínusz húsz van. Abba talán lehet reménykedni, hogy a nyugati élelmiszer eljut a lakossághoz, talán még a gyógyszer is, de a gyerekeknek, a betegeknek, az öregeknek és persze mindenki másnak a mai eszünkkel elviselhetetlen szenvedéseket kell kiállnia. Akkor is, ha az ukrán állam elfogadhatóan funkcionál, ha az oroszok nem szüntetik meg teljesen és hónapokra az ukrán energiarendszer működőképességét, és ha nincs valami jó és új ötletük a téli hadviselésre. De ha ezt elviszik a végsőkig, akkor sokmillió ember lesz az orosz télben hatalmas bajban. Ez ugyanis nem ukrán tél, ez orosz tél, és a szovjet időkben épült tömbházakban, lakótelepeken fűtés nélkül nem lehet élni.
Valahogy nem látom, hogy a “Nyugat” olyan rettenetesen aggódna ezekért az emberekért. Persze, optimista ember lévén biztos vagyok benne, hogy küldik a takarókat, a meleg ruhát, a fűtőanyagot, az aggregátorokat az ukránoknak, de a nyugati közvéleményeket nem terhelik ezzel a humanitárius katasztrófával. Ez ugyanis nemcsak az ukrán morálnak, hanem a nyugati lakosság moráljának sem tenne jót. Legfeljebb akkor jönnek majd ezzel elő, ha Németországban beüt egy erősebb hidegfront és energiahiány lesz, mert akkor biztos minden liberális arra fog hivatkozni, bezzeg az ukránoknak mit kell kiállnia. A nyugati embert már hozzászoktatták a háborúhoz, az ukrán és az azt véralgebra jelleggel ellentételező orosz veszteségekhez, az ukránok szenvedéseihez. Annyira meg senki nem kedveli az ukránokat – főleg azok nem, akiknek közelebbi ismeretség révén sikerült őket megszeretni –, hogy így karácsony előtt, illetve akarom mondani, a télünnep táján nekiálljon megzavarni a szokásos túlfogyasztást holmi megfagyni készülő ukrán kisgyerekekkel.
A nyugati politikusok és a nyugati liberális értelmiség számára nem szempont az igazság mellett az ukrán emberek szenvedése. A Nyugat az “igazság” végső győzelmét akarja, ami hatalmas szerencsékre éppen egybeesik az ukránok oroszok felett aratott végső győzelmével. Az, hogy az ukránok ezért az igazságért mekkora áldozatot hoznak, mennyit szenvednek, az nem kérdés, hiszen ha az ukránok ezen méláznának, akkor a Nyugat nem támogatná őket olyan lelkesen. Az ukrán vezetés meg nem szenved annyira a háborútól (valamiért a vezetők mindig kimaradnak valahogy a háborús szenvedésből), hogy eltekinthessen a győzelemtől, használja és kihasználja a népe szenvedését, de pontosan kiméri, hogy abból mennyivel szabad a nyugati közvéleményt terhelni és főleg mikor. Az ukránok most éppen “győzelemre” állnak, nem rontják a nyugati támogatóik kedvét fagyhalállal, éhenhalással, gyógyszerhiánnyal.
Ilyesmiről majd akkor hallunk legközelebb, ha rosszra fordul a fronthelyzet, jönnek az oroszok, esetleg az ukrán lakosságnak lesz elege a háborúpárti vezetésből. Vagy majd a háború után a háborús bűnök és a kártérítésnél fognak előkerülni a megfagyottak, az éhenhaltak. Iszonyú mennyiségű emberi szenvedés maradt eddig is rejtve és marad ezután is ebben a konfliktusban; biztosak lehetünk benne, hogy most éppen nem rosszabbra festik a “nagyképet”, hanem szebbre. Mert most ez az ukrán rezsim és a Nyugat “morális” érdeke.
Vezető kép: Speciális tankelhárító akadályok mellett halad el egy asszony Kijevben 2022. december 12-én. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij
Facebook
Twitter
YouTube
RSS