Pesti Srácok

A forradalom pólósai vettek revansot a szovjeteken - 1956-ról és a melbourne-i vérfürdőről beszélgettünk Kárpáti Györggyel (VIDEÓ)

Egy igazi vízilabdás legendával találkozhattak a sportrajongók a Pesti Srácok Emlékparkban, ahol az 1956-os Melbourne-i vérfürdőként ismerté vált olimpiai vízilabda-mérkőzés pillanatait idézte meg Varró Krisztián jogász, sportújságíró, az Aranycsapat Öröksége Alapítvány kurátora Kárpáti György olimpiai bajnok vízilabdázóval.

"Hatalmas eredmény volt, hogy a magyar csapat tíz aranyérmet nyert, miközben Magyarországon a forradalom a csúcspontján volt. Azokban a pillanatokban nagyon nehéz volt készülni, nagyon nehéz volt teljesíteni, épp ezért ezek miatta körülmények miatt duplájára értékelődik nálam a melbourne-i aranyérem."- hangsúlyozta Kárpáti György olimpikon a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában.

A beszélgetés közben a 2006-ban készült amerikai dokumentumfilmet, A szabadság viharát nézhették meg a a látogatók, amelyben olyan világsztárok közreműködtek, mint Lucy Liu, Quentin Tarantinó. Az alkotók célul tűzték ki, hogy filmjük a fiatal közönség számára is világosan tárja fel az 1956 őszén a szovjet uralom alól fellázadó magyarok történetét, és tették feledhetetlenné a híres-hírhedt, véres vízilabda-mérkőzés párhuzamával.1956. decemberében, a melbourne-i olimpiai vízilabdatorna elődöntőjében a magyar és a szovjet csapat méri össze erejét. Alig egy hónappal a magyar forradalom drasztikus leverése után a medencében immáron egyenlő feltételek mellett politikai eseményektől feltüzelt játékosok küzdenek.

PestiSracok facebook image

A videót készítette: Szabó Fruzsina Anna és Tihanyi Rita

A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.