Pesti Srácok

Újabb lila-fehér tragédia – Elhunyt az első magyar univerzális balhátvéd, Tóth „Jokka”

Újabb lila-fehér tragédia – Elhunyt az első magyar univerzális balhátvéd, Tóth „Jokka”

Életének 71. évében elhunyt Tóth József, az Újpest korábbi 56-szoros válogatott labdarúgója. A futballistaberkekben csak „Jokka” névre hallgató egykori kiváló balbekk két világbajnokságon is tagja volt a magyar válogatottnak, és éveken keresztül együtt futballozott a közelmúltban elhunyt két újpesti klasszissal, Törőcsik Andrással és Kardos Józseffel. Tóth József temetéséről később intézkednek.

Tóth József Mosonmagyaróváron született 1951. december 2-án. Mint korosztályából oly’ sokan, ő is gyermekkorától fogva a labda bűvöletében élt. Már egészen kis korában felfigyeltek sokoldalú tehetségére, így szülővárosában lett igazolt labdarúgó. Alighogy elérte a felnőttkort, máris élvonalbeli ajánlatot kapott: a feltörekvő Pécsi Dózsa játékosa lett. A Mecsekalján csapattársa lett többek között az újpesti legenda, Dunai II Antal bátyja, Dunai János, a kapuslegenda, Rapp Imre vagy a későbbi válogatott csapattárs, Kocsis István is.

Tóth József hamarosan alapember lett az egyébként kitűnő Pécsben, és több poszton is játszott. A később Újpesten és a válogatottban egyaránt balhátvédként szereplő Jokka itt a balszélen, sőt, a balösszekötő helyén is gyakorta feltűnt. Talán innen ered az, hogy a későbbiek során – korát jócskán megelőzve –, rendkívül modern stílusban futballozott balbekként is. Már akkor rendre felfutott és kivette a részét a támadásokból is, amikor még a hátvédek szinte kizárólag csak a rombolással voltak elfoglalva.

Éppen egy évvel később – 1975 nyarán – érkezett a Megyeri útra, mint a héten elbúcsúztatott Törőcsik András. Jokka már válogatottként szerződött Újpestre, ugyanis 1974. november 10-én Moór Ede szövetségi kapitány regnálása idején Bulgária ellen bemutatkozott a felnőtt válogatottban. Nem is akárhogy!

PestiSracok facebook image

(Forrás: a Népsport 1974. november 11-i lapszáma)

Tóth
Tóth József 56-szor ölthette magára a magyar válogatott szerelését, két világbajnokságon is ott volt nemzeti csapatunkban! Fotó: MTI/Lajos György

Ezzel egy igen sikeres évtized vette kezdetét Tóth Jokka pályafutásában. Újpesten egyre-másra jöttek a sikerek, és ezzel egyidejűleg állandó tagja lett a válogatottnak is. Kulcsszerepe volt abban, hogy 1966 után tizenkét évvel ismét kijutott a világbajnokságra a magyar válogatott. Az argentínai seregszemlére egy elképesztően jó válogatottat rakott össze Baróti Lajos: Jokka mellett ott volt a csapatban Martos, Bálint, Nyilasi, Zombori, Pintér Sanyi, Fazekas és természetesen Törőcsik is. Sajnos nem jött össze a jó szereplés, ami Jokka pályafutásában is törést hozott. Mint többen mások, ő is kegyvesztett lett egy időre, de mivel a legjobbak – Nyilasi, Törőcsik, Tóth Jokka – nélkül az eredmények sem jöttek, csakhamar „rehabilitálták” őket.

1980-tól ismét oszlopos tagja a válogatottnak, így részese a Mészöly Kálmán által vezetett nemzeti csapat sikeres vb-kvalifikációjának is. Ennek révén jutott ki második világbajnokságára, a spanyolországi Mundialra. Itt szerezte egyetlen válogatott gólját is, a Salvador elleni 10–1-es győzelem során.

https://www.youtube.com/watch?v=sv243_hLIlk

A Magyarország-Salvador meccsen a negyedik magyar gólt rúgta a közép-amerikaiak kapujába Tóth József. (Forrás: YouTube)

Az 1983 nyarán bekövetkező kapitányváltás után már nem játszott a nemzeti csapatban, balhátvédposzton Varga „Kacsa” és Péter Zoltán szerepelt ezután a címeres mezben. Újpesten azonban még volt egy jó éve, benne a Köln legyőzésével az KEK-ben, majd a szezon végén átigazolt az MTK-ba. Itt két évet húzott le, majd Finnországba szerződött. A labdarúgásba akkortájt sokat invesztáló északi országban hatalmas tisztelet övezte a kiváló magyar játékost, aki előbb játékosként, majd játékos-edzőként, később edzőként is többször visszatért Finnországba. Sajnos azt lehet mondani, hogy Észak-Európában az itthoninál sokkal jobban megbecsülték azt a tudást és szakmai tapasztalatot, amit nagyszerű pályafutása során megszerzett.

Ha a vezető szerepeket betöltők nem is, a szurkolók maximálisan értékelték és visszavonulása után sem felejtették el megalkuvást nem ismerő, csupaszív játékát, kőkemény, de sportszerű stílusát és rendre veszélyt jelentő felfutásait, amely mellé kiváló emberi tulajdonságok – szerénység, tisztesség – társultak.

Jokka, klubhovatartozástól függetlenül, minden magyar futballbarát szívéből gyászol! Isten nyugosztaljon!

Vezető kép: Tóth József szerel a Ferencváros elleni rangadón, a Népstadionban. Fotó: MTI/Németh Ferenc

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.