Pesti Srácok

Milánóba vagy Manchesterbe száguld majd a BL-serleggel az isztambuli Inter-City

Milánóba vagy Manchesterbe száguld majd a BL-serleggel az isztambuli Inter-City

Meglepően sima elődöntők után kialakult a döntő párosítása a labdarúgó Bajnokok Ligájában. A keddi, olasz „házi” elődöntőt az Internazionale nyerte, tegnap este pedig Guardiola Cityje lemosta a pályáról a címvédő Real Madridot. Így a június 10-i isztambuli fináléban Internazionale–Manchester City párharcot láthatunk majd.

A kissé elfuserált Serie A-s szezonjuk után mindkét milánói gigász számára a Bajnokok Ligájában nyílt lehetőség idénybeli szereplésük kozmetikázásra. Annál is inkább nagy lehetőség volt ez, mert a Milan és az Inter is meglehetősen régen élvezhette ki annak ízét, hogy ott vannak a BL utolsó szakaszában. Előzetesen nehéz volt esélyeket latolgatni, hiszen a sajátos helyzet okán gyakorlatilag mindkét csapat hazai pályán játszotta mindkét párharcot, és a hazai bajnoki teljesítmények között sem mutatkozott lényegi különbség: egyikük sem tudta megszorítani az idei scudettót begyűjtő Napolit.

Végül a vártnál jóval simább lett a párharc kimenetele. A kék-feketék mindkét meccsen meggyőzőbb és jobb játékot mutattak, mint a Milan. Az első meccsen megszerzett kétgólos előnyt nem csupán kiválóan őrizték a visszavágón, de Lautaro Martínez találatával még tovább is tudták növelni, így nem lehetett vita abban, hogy a két milánói csapat közül a jobbik jutott be az isztambuli döntőbe. Stefano Pioli, a Milan vezetőedzője a mérkőzés után elismerte, hogy csapata még nem elég erős ahhoz, hogy BL-t nyerjen, az Internek viszont 2010 után ismét lehetősége lesz arra, hogy elhódítsa a legrangosabb európai kupát.

A másik ágon a BL-győzelemmel évek óta hiába kacérkodó Manchester City és a rekordgyőztes címvédő Real Madrid csapott össze. Ha a két milánói csapat párharcára azt írtuk, hogy előzetesen nem volt könnyű meghatározni az esélyeket, akkor ennél a párharcnál ez hatványozottan igaz volt, mert bár a City félelmetes formába lendült az elmúlt hetekben, ám a Real Madridot – különösen a Bajnokok Ligájában – csak akkor szabad vesztesnek elkönyvelni, amikor a játékvezető már lefújta a mérkőzést.

PestiSracok facebook image
Carlo Ancelotti, a Real Madrid (b) és Pep Guardiola, a Manchester City vezetőedzője közül ezúttal Ancelottinak kellett gratulálnia. A City magabiztosan verte ki a Realt az idei BL-elődöntőben.<br /> Fotó: MTI/EPA/EFE/Juanjo Martin
Carlo Ancelotti, a Real Madrid (b) és Pep Guardiola, a Manchester City (j) vezetőedzője közül ezúttal Ancelottinak kellett gratulálnia. A City magabiztosan verte ki a Realt az idei BL-elődöntőben. Fotó: MTI/EPA/EFE/Juanjo Martin

A Manchester City a két meccsen azonban igazolta nagyszerű formáját, amelyre ezúttal a Real sem találta meg az ellenszert. Az első, madridi mérkőzésen egyértelműen a City számára kedvező eredmény született (1–1), miután az idény nagy felfedezettjének, Vinícius Juniornak a bombagóljára De Bruyne válaszolni tudott. A tegnap esti, manchesteri visszavágó aztán minden kétséget eloszlatott a párharc kimenetelét illetően. Pep Guardiola csapata ellenállhatatlan első félidei játékával már a szünetre kétgólos előnyt épített fel, amelyet a második – egyébként már kiegyenlítettebb játékot hozó – félidőben újabb két találattal meg is tudott fejelni. A 4–0-s győzelem nem csupán hatalmas siker egy Real ellen, de egyben tekintélyt parancsoló is a döntő előtt.

Június 10-én, Isztambulban tehát az lesz a kérdés, hogy 2010 után ismét trónra ül-e az Inter, vagy behúzza története első BL-sikerét a City? Bár a döntőig semmiképpen nem lehet „véletlenül” eljtuni, így az Internazionale is nyerhet, mégis: a jelenlegi erőviszonyokat látva komoly meglepetés lenne, ha nem „a ködös Albionba” kerülne a Bajnokok Ligája fenséges trófeája.

Vezető kép: MTI/EPA/LUSA/Hugo Delgado

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)