Célegyenesbe fordulva, avagy egy hónap múlva választunk
Napra pontosan egy hónap múlva, április 12-én rendezik a soron következő országgyűlési választásokat Magyarországon. Hosszú ideje egyértelműen látszik, hogy a győzelemre csak két párt esélyes. Érdemes ezért megnézni, hogy a nemzet számára legfontosabb kérdésekben melyikük mit képvisel, másként fogalmazva, melyik szolgálja a magyarságot és melyik valami egészen mást?
A Fidesz és a KDNP pártszövetsége immáron tizenhat éve áll országunk élén, így közvetlen tapasztalások alapján formálhatunk véleményt kormányzati tevékenységükről. Nincs tökéletes kormányzás, nincs hibátlan kormányfői- és miniszteri ténykedés. Mindez a regnáló magyar kormányra is igaz, biztosan lehet találni olyan területeket, ahol eredményesebben, hatékonyabban, jobban is végezhette volna a munkáját a kabinet. Ugyanakkor a mögöttünk hagyott másfél évtized mégiscsak elegendő idő arra, hogy látható legyen az irányvonal, az út, amelyen egy kormány járni akar. Ez az út, amely számos tekintetben önálló, saját út, magyar út, teljes egészében támogatható, sőt, ennél sarkosabban is lehet fogalmazni: a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag az egyetlen járható útnak tekinthető.
A kihívó félnek nagyon sajátos az állapota. Mert bár kormányzati ténykedése nincs, mégis lehet arról fogalmunk, hogy kormányra kerülésük esetén mire lehetne tőlük számítani. Egyrészt a személyi összetétel az, ami több, mint árulkodó, másrészt pedig az a tény, ahogyan a fontos kérdésekről megnyilvánulnak, vagy éppen tudatosan nem mondanak semmit.
Ami a személyi összetételt illeti, a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltje egy olyan személy, aki miniszter-felesége helyzetét kihasználva bő két évvel ezelőttig – legyen az országértékelő vagy tusványosi programalkotás – bőszen tapsolt az első sorban Orbán Viktor aktuális beszédeinél, élvezte a különböző jól fizető munkaköröket és sosem szabad feledésbe merülnie annak sem, hogy a saját feleségét képes volt lehallgatni és a vele folytatott átlagos családi beszélgetéseket titokban felvenni. Ezek, valamint a korábbi kijelentései, vállalásai, amelyeknek később rendre az ellenkezője valósult meg, elemi erővel vetik fel a hitelesség kérdését.
Ami a Tisza többi „plakátarcát” illeti, ott sem jobb a helyzet. Látható, hogy csupa-csupa technokrata, a multik világából érkező, nemzeti elkötelezettség nélküli ember vár ugrásra készen arra, hogy egy választási győzelem esetén pozícióba kerüljön. Azt sem árt elfelejteni, hogy számos, egykori levitézlett szélsőségesen liberális tűnt fel a Tisza farvizén, akik szintén epekedve reménykednek a győzelemben, bízva abban, hogy így majd ismét a húsosfazék közelébe kerülhetnek. Márpedig amikor a balliberális politikai oldal vezette az országot, annak következményeit megtapasztaltuk. Senki számára nem lehet kérdés: ugyanazt folytatnák, ami miatt akkor a pokolba kívántuk őket.
Miközben a kormányzat folyamatosan harcol Brüsszelben, elképesztő ellenszélben is kiáll a magyar érdekek mellett, a kormányra igyekvő ellenzék ugyanitt annak a frakciónak a büszke tagja, amely döntőrészt felelős a magyaroknak járó pénzek visszatartásában. Nekik annyit jelent a haza, amennyit az Európai Parlamentben ülő képviselőjük, Kollár Kinga mondott, miszerint számukra kifejezetten előnyös az, hogy az EU visszatartja a Magyarországnak jogosan járó forrásokat:
„Nagyon hatékonynak bizonyult a jogállamisági eljárás, mert megközelítőleg 21 milliárd eurót függesztettek fel, és ebből egymilliárd már el is veszett a magyarok számára. És ennek nagyon súlyos hatása volt a magyar államra, mivel nem tud befektetni a közszolgáltatásokba. Természetesen nem tudja támogatni a magyar gazdaságot, és nem tud extra szociális szolgáltatásokat nyújtani az embereknek. Úgy értem, csak hogy pár példát hozzak, az RRF-programból ötven kórházban lehetett volna felújítást végezni, amiből nem lett semmi. Ami ennek a pozitív oldala: a magyar emberek romló életminősége erősítette az ellenzéket. És emiatt én nagyon pozitív vagyok a ’26-os választásokkal kapcsolatban.”
Kollár Kinga Tiszás képviselő fentebb idézett felszólalása több, mint önleleplezés (Forrás: YouTube/Gödöllői Hírek)
A Tisza többször is hitet tett európai szövetségeseik iránti feltétlen elkötelezettségükről, nem véletlen, hogy mind az EU egyes politikusai, mind pedig az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij immáron nyíltan kijelentik, hogy reménykednek a magyarországi választások számukra kedvező eredményében, vagyis a kormányváltásban.
Ami a nemzetközi helyzetet illeti, mára már senki számára nem lehet kérdés, hogy szemünk előtt formálódik egy, az eddigiektől eltérő, teljesen új világrend, amelynek révén rendkívül félelmetes korszak köszöntött a világra. Ennek okán ki kell jelenteni, hogy minden korábbinál nagyobb jelentőségű választások előtt állunk. Az egyik oldalon ott áll egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező politikus, mögötte egy támogató, egységes frakció nagy politikai rutinnal, a másik oldalon egy olyan társaság, amelynek tagjai legfeljebb multinacionális vállalatoknál szerzett menedzseri tapasztalattal büszkélkedhetnek, de ez köszönőviszonyban sincs a rögös útvesztőket rejtő nagypolitikai tereppel.
Csak néhány dolgot villantottunk fel a fenti felsorolásban, de talán ennyiből is leszűrhető a két erő, valamint annak vezetői közötti különbség. Ami szakadéknyi. Egy, a miénkhez hasonló országnak, ha az előttünk álló vészterhes időkben túl akar élni és meg akar maradni, olyan vezetőket kell választania, akik egyszerre rendelkeznek sziklaszilárd nemzeti elkötelezettséggel, és a nélkülözhetetlen politikai rutinnal, felvértezettséggel. Most szerencselovagok, sértődött mitugrászok, hideg menedzserszemlélettel átitatott technokraták kezébe adni az ország vezetését maga a vég. Helyette a saját út, a magyar út folytatása jelenti a megmaradást.
Ezt kell szem előtt tartanunk majd egy hónap múlva, amikor behúzzuk az X-et a szavazófülke magányában.
Vezető kép: lepecsételt választási szavazóurna
