Konszenzuálisan…

Megnéztem Magyar Péter önmosdató videóját, amelyben előre magyarázkodott egy, még napvilágra sem került felvétel okán. A tartalma számomra kevésbé volt fontos, s ha közzéteszi valaki az aktust, azt sem fogom megnézni. Nem igazán foglalkoztat, hogy a Tisza-vezér lepedőakrobata-e vagy sem. Ugyanakkor valami elképesztő volt az a mérhetetlen mesterkéltség, amely ezúttal még a szokottnál is jobban lesírt ebből a videóból. A döbbenetes mérvű műviség, valamint a sajátos sznobizmus azonban minden kétséget kizáróan akkor ért a tetőfokára, amikor az egykori párjával való együttlétről és annak közös akaratból való megtörténtéről beszélt.

Eleve nehezen érthető, hogy miért kell külön hangsúlyoznia, hogy nem követett el erőszakot a hölgyön, hiszen normális ember viszonylatában ilyen eszébe sem jutna senkinek. Ám az, hogy az ilyen esetben minden ember által használt, normális magyar megfogalmazások – kölcsönös egyetértéssel, közös akarattal, együttes szándékkal, közmegegyezéssel, közös elhatározással, stb. – helyett miért kell egy végtelenül sznob, a legkevésbé sem köznapi jelzővel – konszenzuális – illetni a szexuális aktusát, az nem magyarázható semmi mással, mint azzal, hogy az a Magyar Péter, aki az elmúlt hetekben minden interjújában, beszédében perceként emlegeti a „magyar embereket”, mostanra végleg elvesztette kapcsolatát az átlag magyarokkal, feltéve, hogy egyáltalán rendelkezett ilyennel bármikor is…

Van azonban még valami, talán ennél is fontosabb, ami szembeötlött. Ha lenne hiteles testbeszéd-elemző ismerősöm, biztosan megkérdezném, hogy vajon minek a jele az elöl mindvégig furcsán összekulcsolt két kéz, és az a szenvtelen, egyenletes hangszínnel előadott, abszolút bemagolt, vagy súgógépről olvasott szövegnek ható monológ, amelyet hallhattunk. Az biztos, hogy – politikától teljesen függetlenül – túlzottan bizalomgerjesztő jellemzést senki nem adna egy emberről egy ilyen magyarázkodó videó megtekintése után… Nekem pedig eszembe jutott, hogy bár Magyar Péter alig két éve jelent csak meg a nyilvánosságban, mégis, mennyi, de mennyi olyan ügy volt, amelynek alapján finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető a szavahihetősége. S mivel köztudomású, hogy a közéleti feledékenység milyen nagymérvű, összeszedtem ezen ügyek legjavát.

Magyar Péter és az ő kis hazugságai

Már az belépője is így indult, hiszen az elhíresült Partizán-interjúban nyíltan kijelentette, hogy nem fog politikai pályára lépni. Láttuk, mi következett. Később jelezte, hogy nem lesz pártja. Lett. Aztán amikor már – előzetes kijelentése ellenére – politikai pályára lépett, és közeledett az EU-s választás, váltig állította, hogy nem lesz brüsszeli képviselő. Jelenleg az Európai Parlament tagja. Beszélt olyan megdönthetetlen bizonyítékokról, amelyek után nem marad más választása a kormánynak, mint azonnal lemondani. Az általa közzétett felvételen azonban éppen arról beszélt Varga Judit (korántsem zárójelben: a saját felesége, akiről annak tudta nélkül, titokban felvételeket készített a közös lakásukban!), hogy az ügyészség nem kézi vezérelt. 2025 elején biztos forrásokra hivatkozva kijelentette, hogy a Fidesz annyira fél a Tiszától, hogy előrehozott választásokat fognak kiírni. A választások ideje már ismert, a rendes időben kerül sor a szavazásra. Az ország nemzetbiztonságát is veszélyeztető volt az a hazugsága, amikor állította, hogy a Bassar El-Aszad megbukott szír elnököt szállító gép Magyarországon landolt. Aszadot hű szövetségese, Oroszország fogadta be, az őt szállító repülő országunk légterét sem érintette.

• A fentebbi felsorolás korántsem teljes, akár egy másik hasonlót is össze lehetne állítani. Mi következik mindebből? Nekem személyesen az, hogy bár különösebben nem lelkesedem a macskákért, de ha mégis lenne egy nyávogó négylábúm itthon, egy esetleges nyaralás esetén még az ő gondozását sem bíznám Magyar Péterre, nemhogy az imádott hazámat… 

Össztársadalmilag pedig az kell, hogy legyen a tanulság, hogy az ország nem kísérleti terep. Ilyen kaliberű emberek még véletlenül sem vezethetik Magyarországot! Ennek kell majd jelét adnunk a szavazófülkében április 12-én. Közös elhatározással. 

Akarom mondani: konszenzuálisan…  

Vezető kép: képernyőfotó. Forrás: Magyar Péter Facebook-oldala