Mintha könyvből olvasnák, avagy kik ezek az emberek?
Elképesztő botrány robbant ki annak a hangfelvételnek a jóvoltából, amely tegnap került nyilvánosságra, s amelyből kiderült, hogy az egyik ellenzéki újságíró kiadta egy külföldi titkosszolgálatnak Szijjártó Péter külügyminiszter telefonszámát. Miközben nagyon kívánatos volna, hogy – amint egy biztonságpolitikai szakértő fogalmazott – kiderüljön, valójában „hová van bekötve” az illető újságíró, érdemes megfigyelni, hogy a kirobbanó botrányt kísérő reakciók tökéletesen illeszkednek abba a sorba, amit a Tisza Párt környékén annak színre lépése óta visszatérően tapasztalhatunk.
A fentiek okán írásomban nem Panyi Szabolcs titkosszolgálati kapcsolatrendszerével szeretnék foglalkozni. Ez ügyben azt vallom, amit Szijjártó Péter nyilatkozott a történtek napvilágra kerülése után: az események hátterének felgöngyölítése a vonatkozó szervek feladata és csak bízni lehet abban, hogy kiderül ennek a sötét ügynek a háttere. Van azonban valami, ami mellett nem szabad elmenni.
Ez az eset ugyanis jócskán túlmutat Panyi Szabolcson, és hiteles képet fest számunkra arról, hogy mi jellemző a Tisza Pártra és annak vezetőire, holdudvarára.
A Tisza és annak vezetője a kezdetektől fogva nem a becsületes szókimondás útján jár. Abból, amiket Magyar Péter az első színre lépése óta ígért, semmi nem valósult meg, illetve pontosabb azt mondani, hogy mindennek az ellenkezője következett végül be, mint amit mondott. (Aki ennek részleteire kíváncsi, ide kattintva okvetlenül nézze meg Ábrahám Róbert témában készített szenzációs videóját.)
A Tisza nem más, mint egy hazugságban fogant valami, a környékén fellelhető vezetők, tanácsadók és miniszteri várományosok tekintélyes hányada pedig képes a saját barátaitól is elhatárolódni, vagy akár a saját maga által elmondottakat is gátlás nélkül letagadni, kitalálni, hogy azt nem ő mondta, nem úgy mondta, mesterséges intelligenciával kreálták vagy a „propagandisták” találták ki.
Nézzünk erre néhány konkrét példát.
Ki más kezdte volna, mint Magyar Péter, aki miután – az egyébként vele „baráti” – sajtóban megjelent a rendőrségi jegyzőkönyv arról, miként bánt a feleségével két gyermekük jelenlétében, szemrebbenés nélkül hamisítványnak nevezte az ominózus jegyzőkönyvet, ezzel egyidejűleg pedig a „baráti tüzet” nyitó újságírót, Dezső Andrást is propagandistaként aposztrofálta. Amikor napvilágot látott a Tisza adóprogram-tervezete – benne a kolosszális, minden társadalmi réteget érintő adóemelési tervekkel és a családtámogatások nagy részének megszűntetésével –, akkor az „természetesen” rogáni kreálmány volt, a feleségével való beszélgetés titokban történő rögzítése pedig hazaszeretetből történt.
Ne legyünk azonban igazságtalanok azzal, hogy csupán a Diákhitel Központ egykori vezérigazgatójára hegyezzük ki a dolgokat, hiszen nemcsak ő tagad le bármit és annak az ellenkezőjét is, hanem sokan mások is, a Tisza környékén. Például Kollár Kinga Tisza-párti EP-képviselő, aki felszólalásában beismerte az Európai Parlamentben, hogy hatalmas előnyt jelent az ellenzéknek EU által indított jogállamisági eljárás, ám amikor ezzel szembesítették, azonnal jött az ilyenkor szokásos mantrával, miszerint mondatait kiragadták a szövegkörnyezetből.
Emlékezzünk meg Tarr Zoltánról is, aki – amint azt az etyeki Tisza-fórumon készült videófelvétel bizonyítja – kijelentette, hogy természetesen progresszív adózásra készülnek, de nem lehet mindent elmondani, sok dologról nem lehet beszélni, mert akkor megbuknak, hanem előbb "a választásokat kell megnyerni, és utána mindent lehet". Amikor ezt a felvételt nyilvánosságra hozták, Tarrtól természetesen megtudhattuk, hogy nem úgy volt, nem is ezt mondta, nem is arról volt szó.
De az a fentiek ellenére sem kérdés, hogy a nagy kedvencem ez ügyben Kéri László. A jeles balliberális közéleti személyiség saját bevallása szerint is keresztül-kasul járta az országot, annyi Tisza-szigetet keresett fel. Ám amikor valami rázósabbat mondott valahol, akkor egyrészt Magyar Péter is elhatárolódott tőle – mondván: ő nem Tiszás, semmi köze a Tisza Párthoz –, másrészt maga Kéri is minden létező fórumon ezerrel tagadja, hogy bármi köze lenne Magyar Péterékhez. Ezen a nyomvonalon haladva akkor azt hiszem, én sem vagyok a Pesti Srácok újságírója, csak egy délibáb, hogy az írásaim éppen itt jelennek meg.
A Panyi Szabolcs-Orbán Anita kapcsolat azonban – ami ennek az elképesztő botránynak a mellékszálaként pluszban előkerült – még a fentieket is új szintre emeli. A balliberális újságíró a nyilvánosságra került hangfelvételen ugyanis közeli, bizalmas barátjaként hivatkozik Orbán Anitára, a Tisza Párt külügyi szakértőjére, és külügyminiszteri várományosára. Sőt, ennél lényegesen továbbmegy. Barátságuk ugyanis nem arról szól, hogy olykor grilleznek a kertben, színházba mennek, vagy szakaszonként végigjárják a Kéktúrát, hanem – Panyi saját elmondása szerint – személyügyi dolgokról beszélgetnek, és egy Tisza-győzelem esetén Panyi emberi sorsokról dönthet majd, mert hiszen, amint mondta, baráti viszonyuk olyan szinten bizalmas, hogy Orbán Anita abban is kikéri majd a tanácsait, hogy kit tartson meg és kit rúgjon ki a minisztériumból.
Túl azon, hogy Panyi Szabolcs talán túl sokat és túl meggondolatlanul fecsegett, azért legalább ennyire figyelemre méltó a Tisza Párt üdvöskéjének reflexiója, aki simán megtagadta saját barátját. Orbán Anita ugyanis kijelentette, hogy semmi nem igaz abból, amit Panyi állít, nem ígért neki olyat, hogy bármilyen külügyi iratba beletekinthet, ha a Tisza választást nyer, sőt, nem is barátok, mert az elmúlt két évben talán kétszer, ha találkoztak. Mindenesetre azért az látható, hogy Panyi Szabolcsnak aligha kell már ellenség, ha olyan barátai vannak, akik minden gond nélkül megtagadják őt és állítólagosan bizalmas, közeli kapcsolatukat.
Összegzésként néhai Édesapám rendszeresen használt aranyköpése jut eszembe, amit egy-egy hazudós ember kapcsán visszatérően elsütött:
Ennek a szeme se rebben, úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.
Nincs új a Nap alatt. Szegény, jó Apám, ha még mindig köztünk lenne, a Tiszásokat látva, igen gyakran ismételgetné ezt ma is…
Vezető kép: Panyi Szabolcs újságíró. Fotó: Facebook
