Ha már a szépség, a nő és a divat szentháromságában gondolkodunk, érdemes azt a folyamatot is szemlélnünk, ami a mai pszeudo-modern világunk kiüresedett szépségeszményéhez vezetett. Ez a folyamat a XIX. században kezdődött, és sajnos még mindig tart.
KARIN ALICE – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a folyamat első öt évtizedét mutatja be, a kamarateremhez hasonlatos emeleti részén. Belépéskor a bugyirózsaszínű falak között eredeti plakátok és ruhaneműk, kiegészítők mesélnek erről a gyorsan és nyomtalanul elmúló fél évszázadról. Kellemes hangulatban tölthetünk el akár csak egy fél órát is, amelyet korabeli rövidfilmek tesznek még hangulatosabbá. A szerény múzeumtechnikai eszközökkel megrendezett kiállítás megnyitóján azonban olyan dolgoknak voltunk szem- és fültanúi, amelyek még egy sokat megélt elvált asszonynak is dermesztő élmény volt. Mert…
…ezeknek csak azon jár az eszük.
A megnyitón Kiss Imre múzeumigazgató saját szerepét egyszerű köszönőfallá degradálta, nota bene nem is érdemes a többire szót vesztegetni. Ha csak nem arra a momentumra, hogy az egyszerű férfiembernek a szépségről nem a divat, hanem a szépség és a szörnyeteg kettőse jut az eszébe.
Azonban Sütő Enikő a divat világából ismert médiaszemélyiség és divatiskola vezetője egy higgadt, és sokakat elgondolkodtató beszédet tartott a szépségről és a múlandóságról; arról, hogy a szépség egy eszköz, és nem önmagában való cél. Egy szép nő lehet egyszerű ruhafogas, de ha eszközként használja Istentől kapott adottságait, többet tud magából kihozni, hogy még értéket is közvetítsen. Egy tapasztalt és gyönyörű nő ars poeticájának kvintesszenciáját hallhattuk, ami kifejezetten megindító volt. De…
…ezeknek csak azon jár az eszük.
A meghitt hangulatú beszéd után a vendégsereg jelentős része minden teketória nélkül a büféhez rohant és rögvest megtámadta a „fornettis” zsírosan émelyítő pogácsákat, frissítőket és italokat. Ijesztő volt nézni, ahogy a pogácsahegyek öt perc múlva elolvadtak az éhező emberáradat tengerében, mutatva a balkáni hozzáállást a kultúrához és mindenhez, ami szép. De csak most jön a java, mert…
…ezeknek csak azon jár az eszük.
A múlt gardróbszobájából előkerült két aszott némber párbeszéde világított rá a fejekben lévő teljes sötétségre. A kiállítótérben történt ugyanis, hogy egy Marlene Dietrichet bemutató filmrészlet közben az Egyik matróna megszólal: „Amúgy is utálom Marlene Dietrichet, mert fasiszta volt…”. A kijelentést sajnos alapból el kell utasítanunk, mivel Dietrich 1939-ben kapott amerikai állampolgárként saját énekesi tehetségét latba vetve küzdött a hitleri rezsim ellen. Ha esetleg nem lenne tiszta, itt lehet bővebben olvasni róla magyarul:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Marlene_Dietrich
De a tárgyi tévedés mellett azért szeretnénk megkérdezni, hogyan lehet az, hogy egy divattörténeti kiállításon ez a gondolat jut bárkinek eszébe itt 2014-ben, Európa közepén?
Felocsúdva a kultúrsokktól, próbáltam helyet foglalni a megnyitó záróeseményként beharangozott divatbemutatóján. A ruhákat Grábits Ágota, Merényi Zita és Nógrádi Nelli tervezte, a MOME Textiltervező Tanszékének végzős hallgatói. A kollekciót nagy várakozás előzte meg, a színházteremben külön vetíteni kellett az eseményt, mivel sokan nem fértek be a bemutató helyszínére. A kollekcióban színes, többször merész, de egyben kifejezetten kellemes hangulatú és színvilágú ruhákat láthattunk. Mondjuk keveselltük a férfiruhákat, egy szál szürke-narancs blézerből még nem tudhattuk meg, hogy a tervezők mit is gondolnak korunk férfidivatjáról. A női ruhákon viszont volt vagy 5-6 darab, amit minden fiatal nő szívesen felvenne, már ha lehetne kapni nem csak extra vékony lányokra szabott verziót is belőlük. Köszönöm a tervezőknek, Sütő Enikőnek és modelljeinek, és a múzeum kurátorainak Rédey Juditnak és Kulich Juliannának hogy egy európai színvonalú kiállításon és bemutatón vehettem részt. Az élményt csökkentette sajnos, hogy…
…ezeknek csak azon jár az eszük.
Mivel a bemutató nézőterének első két sorát vén papák foglalták el, akik nem az haute couture rejtelmeire voltak kíváncsiak, hanem egyszerű eufemizmussal élve a „rombuszra”.
Szépség és a reklám ‒ Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
2014. március 19-május 31.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS