Hegedüs Zsuzsa náci beszédnek nyilvánította a miniszterelnök tusnádfürdői beszédét, így lemondott, majd mégsem, végül ismét; most meg kipakolják (várbeli, Úri utcai pompás) irodáját… Erre mondják sportnyelven: sérülés nélküli technikai KO. Annyit ugyanis elért, hogy morális fölényt színlelve, valódi arcvesztés nélkül tudta elhagyni azt a vonatot, amin ő már régóta nem szívesen utazott. A történetnél azonban sokkal fontosabb az a módszer, ami ismét előkerült. A nácizás, a fasisztázás, illetve az antiszemita és a rasszista billogok ipari legyártása. Egy réges-régi kommunista találmány, ami újra és újra előkerül. Legyen a cél a lejáratás, a hitelrontás vagy az önigazolás.
Ha Hegedüs Zsuzsa szerint Orbán Viktor nem náci, de beszéde náci volt, akkor ő sem ostoba, és nem is nagyképű, de amit az elmúlt három napban összehordott, az ostobaság volt és nagyképű duma.
Aki a miniszterelnököt, vagy a tusnádfürdői beszédét nácinak nevezi, az vagy rosszindulatú, vagy nem normális. A kettő nem zárja ki egymást. Lapozzunk!
Ennél sokkal érdekesebb és valójában egy létező politikai jelenség állatorvosi lova az a műbalhé, amit Hegedüs Zsuzsa vert habosra.
Kommunisták, fasisztázni sohase féljetek!
Fasiszta, rasszista vagy náci (mostanság xenofób, homofób) billogot tenni a politikai ellenfelek homlokára tőrölmetszett kommunista találmány. Egy olyan őskomcsi poltikai módszer, ami nemhogy túlélte a rendszerváltoztatást, hanem újra és újra szárba szökken kicsiny csírájából és folyton reneszánszát éli.
Több mint harminc éve merül fel kisebb-nagyobb intenzitással az, hogy a volt kommunisták, a liberálisok, vagy a volt kommunistákból lett liberálisok lefasisztáznak vagy lenáciznak minden jobboldali, azaz hazai viszonylatban nemzeti és keresztény mondanivalót. Sokszor azt is, akitől a mondanivaló származik.
Néha ugyanezt a billogot kapja az egyébként is lesajnált és maradinak tartott konzervatív krédó – ugyanezektől a politikai köröktől.
Tehát minden olyan politikai célt, ami nem kompatibilis korunk progresszív, a határok eltörléséért folytatott forradalmával, előszeretettel nevezik Európa-szerte fasisztának, vagy nácinak. (Jegyezzük meg, hogy ebben a kontextusban szinonimaként használják a két kifejezést, pedig nem az!)
Nálunk ennél is egyszerűbb a helyzet.
Aki emlékszik még az Antall-kormányt nácizó SZDSZ-es siserehadra (ott volt köztük Hegedüs Zsuzsa is), az nagyon jól tudja, hogy nem túl bonyolult művelet a billoggyártás. Viszont annál több dologra használható fel.
Mi meg csak tátott szájjal ámulunk azon, hogy mi mindenre alkalmas egy jó kis fasisztázás?
Takarjátok el a Jobbikot!
A ’90-es évekből megszokott módszertan mellett manapság megjelent egy vadonatúj alkalmazási terület. A volt kommunisták, a liberálisok és a volt kommunistából lett liberálisok ugyanis szégyellik magukat, mert összefogtak a Jobbikkal. Így, mikor Gyurcsány vezetésével a héten megszólalt a szokásos kórus, akkor nem csupán stigmatizálni akarták Orbán Viktort, hanem el akarták terelni a saját történelmi bűnükről, azaz pontosan arról, hogy éppen ők fogtak össze a szélsőséges Jobbikkal, elterelve a választópolgárok, de leginkább a nemzetközi közvélemény figyelmét.
Ne felejtsük el, hogy mikor a Jobbik összefogott Gyurcsány Ferenccel és a baloldali együttműködés szerves része lett, akkor nem „csupán” a jobbikosok mentették fel Gyurcsányt minden politikai bűne alól, hanem a baloldal is rehabilitációs kísérletet tett.
A kezdetben óvatos Gyurcsány a szivárványkoalíció létrejöttekor a leghangosabb támogatója lett annak a történelmi fordulatnak, hogy a balliberális oldal befogadta az egyébként vállalhatatlan múltú Jobbikot. Azt a pártot, amire nem a jobboldal, hanem éppen a balliberális oldal, azaz Gyurcsányék sütötték rá éveken keresztül a szélsőséges, rasszista, fasiszta vagy éppen a náci jelzőt.
Vak hataloméhség vezetett ahhoz a történelmi léptékű képmutatáshoz, hogy éppen az a balliberális oldal fogott össze a Jobbikkal, amely 2010-től kezdve egész 2018-ig választásról választásra törekedett arra, hogy a Jobbikot rátolja a Fidesz–KDNP-pártszövetségre és ezzel lenácizza Orbán Viktor is.
Hogyan dolgozd le magad miniszterelnöki tanácsadóból lemondásügyi biztossá úgy, hogy közben morálisan talpon maradsz?
Számos célból, sokféleképpen lehet alkalmazni tehát ezt az öskomcsi módszert, Hegedüs Zsuzsától pedig sikerült újat tanulnunk.
Maradt azért bőven tanulság ebben a történetben is, hisz aki eme eszközzel él, az sokszor saját lábát üti meg. Önigazolás miatt fasisztázni pedig elég nagy butaság volt. Csendben is félre lehetett volna állni, négyszemközt is el lehetett volna a problémát mondani. Ha tíz éve kényelmetlen volt a szék, akkor rég fel lehetett volna onnan állni.
Persze, egy ilyen cirkusz után nyilván könnyebb és jobban mutat.
A jobboldal lejáratására, a Jobbikkal való együttműködésből fakadó morális gondok elfedésére és most már – Hegedüs Zsuzsának hála – arra is alkalmassá vált a fasisztázás, mint őskomcsi politikai eszköz, hogy valaki erkölcsi fölényt színlelve mondjon fel egy olyan tisztséget, amit az utóbbi időben már nem szívesen látott el.
Vezető kép: MTI/Soós Lajos
Facebook
Twitter
YouTube
RSS