Fekete-Győr András eldöntötte, mi az emberek véleménye

Van még olyan dolog Magyarországon, ami nemzedékeket és ideológiákat képes áthidalni. Ilyen Göncz Árpád, akinek az óbudai szoboravatásán kint volt a teljes balliberális panoptikum és minden fontosabb baloldali párt arcai, egészen a csillogó szemű fiatalokig. Mi pedig megszólaltattuk a két szélső korcsoportot, igaz, Fekete-Győr András nem állt velünk szóba, de aztán mégis őrületeset társalogtunk vele.

Felavatták az egykori köztársasági elnök szobrát halálának második évfordulóján. A Jovánovics György Kossuth-díjas szobrászművész által alkotott, közadakozásból és Óbuda-Békásmegyer önkormányzata támogatásából készült szobor Göncz Árpád egykori Bécsi úti lakása közelében, az Óbudai Egyetem parkban áll.

Lépten-nyomon hírességekbe botlottunk a megemlékezésen, és az összefogási szappanopera napi epizódjaiban tapasztalható beszólogatások, pimaszkodások és haragos szikrák közepette felemelő volt látni, mennyire képesek egy irányba nézni, gondolni és akarni olyan, kivételes baloldali politikusok, mint Kovács László és Fekete-Győr András, Karácsony Gergely és Gréczy Zsolt, Suchman Tamás és Berg Dániel, Mécs Imre és Lukácsi Katalin, Gulyás Balázs és Kunhalmi Ágnes. Ők és a néhány száz fős tömeg emelkedett hangulatban hallgatták végig Koncz Zsuzsa és Bródy János, valamint a szakmai népakarat által színházigazgatói posztján megtartott Jordán Tamás fellépését, továbbá Göncz Árpád méltatásait. Ezek közül Bojár Gáborét érdemes kiemelni, hiszen neki volt bátorsága eljutni addig az előre borítékolható, lehangoló kijelentésig, hogy

ma nincs Göncz Árpádunk.

Göncz Árpád szobrát körülrajongta a főleg idősekből álló közönség. (fotó: PS)

Ezért szerinte nemcsak a kormányzó pártoknak ildomos magukba nézniük, hanem a liberális nézeteket vallóknak. Szerencsére ők szinte mind ott voltak, így akár azonnal magukba nézhettek, kivéve esetleg Fekete-Győr Andrást, aki eleinte konzervatívnak mondta magát és a pártját is, aztán ezt módosították ideológiamentesre, tulajdonképpen elismerve, hogy kizárólag a saját hatalmi-pénzügyi érdekeikért dolgoznak.

Állampárti tapasztaltság

Talán senkit nem sértünk meg, ha azt mondjuk, Kovács László és ő voltak a két legérdekesebb politikus a helyszínen, hiszen az egykori külügyminiszter arcára megannyi, a nép szolgálatában, magas tisztségekben eltöltött év véste fel a barázdákat, Fekete-Győr András fiatalos szemcsillogása pedig minden más kortárs fényt elhalványít. Ez okból mi is őket kérdeztük, miért érezték fontosnak kijönni, és mit jelent számukra Göncz Árpád. Kovács László elsősorban az egykori elnök erkölcsiségét méltatta a csak a saját hasznukat leső politikusokkal szemben:

Göncz Árpád és a tevékenysége emlékének tartoztam annyival, hogy itt legyek. Minden vele kapcsolatos rendezvényen részt veszek, mert ő volt a rendszerváltás után az a magyar köztársasági elnök, aki sokakban erősítette meg azt a reményt, hogy ez tényleg más Magyarország lesz. Kiválóan beleillett a rendszerváltás utáni, remélt Magyarország politikai viszonyaiba. Igazi demokrata volt, aki ezt a posztot az ország szolgálatára használta, nem a saját hasznára, ahogy ma annyi politikustól látjuk ezt.

Talán pontosíthatjuk úgy Kovács László szavait, hogy nem pusztán erősítette, hanem egyenesen visszaadta a reményt a kommunista utódpárt tagjainak az Antall-kormány kíméletlen, fékeket és ellensúlyokat nem tisztelő támadásával, a köztársasági elnöki hatalmon messze túlterjeszkedő, végletesen pártos működésével.

Haladó összejöveteleken képtelenség Mécs Imre nélkül lefényképezni a jelenlévőket. (fotó: PS)

Ismét fiatalosan csillogtak a szemek

A Momentum elnökének is feltettük a legendává magasztosított egykori elnökre vonatkozó kérdést, de a beszélgetés hamar teljesen más irányt vett. Fekete-Győr András – az összeszedettségéből ítélve – talán el sem tudta volna mondani, miért érezte fontosnak kimenni Göncz szoboravatására, valószínűleg egyszerűen csak muszáj volt neki, azaz 2017 van, és ez neki alap. Kérdésünkre kijelentette, hogy a „propagandamédiának” nem nyilatkozik, csak élőben, majd amikor visszakérdeztünk, hogy mégis ki dönti el, melyik a propagandamédia és melyik nem, azt felelte: az emberek. Innentől az egész párbeszéd megérdemli a nyilvánosságot:

– Az emberekre hivatkozva propagandázol le minket?                                 
– Én mindig az emberekre hivatkozom, amikor valamit mondok.
– Mi alapján ismered a véleményüket?
– A PestiSrácokról ez egy közvélekedés, hogy a propagandának a része, ugyanúgy, ahogy a TV2 is, az Origo is…
– Van erre a közvélekedésre bármilyen forrás?
– (már kicsit remegő szájjal) Hát állami pénzből finanszírozzák a PestiSrácokat…
– Forrást kérdeztem, nem pénzügyi hátteret. Tehát, hogy mi alapján mondod propagandának.
– Igen, források.
– De milyen források?
– Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm szépen.

Végül tehát mégiscsak nyilatkozott egy kicsit a számára ellenszenves médiának. Ha már itt tartunk, szeretnénk megosztani Fekete-Győr Andrással a Momentum blogjának legfrisebb bejegyzését, amely arról szól, hogyan kell közéleti kérdésekről beszélgetni. Ebben szerepelnek a következő tanácsok: tiszteld vitapartneredet, kioktató helyett inkább légy meggyőző, ne ítélj előre, informálódj a témákról, amihez hozzászólsz, különböztesd meg az érzelmeidet a racionális meglátásaidtól.

Kovács László egyébként ugyanezt, mármint a PestiSrácokról való kötelező véleményalkotást egy pikírt megjegyzéssel letudta, majd mosolyogva, cirkusz és póz nélkül nyilatkozott. Ha Fekete-Győr végül majd eljut arra a politikusi szintre, mint Kovács, még Göncz Árpád is büszke lenne rá.