A rendőri vezetők a tévében nézték a székházostromot

Az eddig meghallgatott rendőrök közül elsőként egy kedden vallomást tevő tanú azt állította a rendőr vezetők ellen folyó peren, hogy Gergényiék tisztában lehettek azzal, hogy mi zajlik a tévészékháznál, hiszen a Kossuth téren felállított vezetői pontról élőben nézték a Hír Televízió közvetítését.

PÁMER DÁVID - PestiSrácok.hu

Tanúmeghallgatásokkal folytatódott a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken kedden. Bene László volt országos és Gergényi Péter egykori budapesti rendőrkapitányokat, valamint Dobozi Józsefet, a Rebisz korábbi parancsnokát és társaikat elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolja az ügyészség. Meghallgatták Holota Gábort, annak az alegységnek a parancsnokát, akiket a tömeg a tévészékház falához szorított és csak a Vizoviczki-ügyben érintett Kalmár Tamás és csapata segítségével szabadultak ki, annak ellenére, hogy a bajba került alegység egyik tagja korábban többször is a levegőbe lőtt. Holota Gábor rendőr őrnagy tanúvallomásában elmondta, hogy az általa vezetett negyven fős alegység, melynek több női tagja is volt, elsőként a Kossuth téren látott el feladatokat. A tanú szerint a téren nagyobb rendbontás nem volt, a tömeg békés volt és könnyen kezelhető. Holota - egészen a késő esti, székházhoz való átirányításukig - legtöbbet a téren felállított vezetői pont környékén tartózkodott. Ott több, magas rangú rendőri vezetőt is látott, köztük Gergényi Péter akkori budapesti főkapitányt és Szabadfi Árpádot, az ORFK helyettes vezetőjét is.

Gergényiék a Hír Televízióban nézték a tévéostromot

A rendőr őrnagy volt az első tanú az eddig meghallgatottak közül, aki azt állította, a vezetői terepjáróból az ott lévő elöljárók követni tudták a tévészékháznál történt eseményeket, méghozzá a Hír Televízió élő közvetítése alapján. Holota erre azért emlékszik biztosan, mert a legtöbb információt ő is onnan szerezte. Később azt javasolta Gergényi Péternek, hogy a kisebb erők átirányítása helyett küldjenek a Szabadság térre egy nagyobb, ütőképesebb egységet. A tanú javaslata a Borsod megyei század, illetve további csapatok, valamint a saját alegységének az egybevonása volt. A főkapitány azonban ezt elutasította, sőt megkérték, menjen távolabb a vezetői ponttól. Gergényi azért ellenezte egy nagyobb erő átirányítását a Kossuth térről, mert attól tartott, a védtelenül maradt Parlamentet fogják így megostromolni. A hadbíró a tárgyalás későbbi szakaszában meg is kérdezte a tanútól, hogy ha ő lett volna a parancsnok, akkor „melyik ujjába harap”. Valóban csapatokat vezényelt volna át a Szabadság térre annak tudatában, hogy az akkor békésnek tűnő, ám kiszámíthatatlan tömeg akár a Parlamentet is elfoglalhatja, vagy az Országháznál is hagy rendőri erőket? - tette fel a kérdést Kiss Károly.

Az alegységet tüntetők támadták meg

Az őrnagyot és csapatát éjfél körül küldték át a Szabadság térre, hogy a téren lévő rendőri csapatot erősítsék meg. Az csak a tárgyaláson felolvasott rádióforgalmazásokból derült ki, hogy az ötödrendű vádlott Majoros Zoltánt kellett volna a vízágyús tömegoszlatásnál megsegíteniük. Valószínűsíthető, hogy túl későn kaptak az átirányításra parancsot, ugyanis mire az alegység - amelynek egyharmada nőkből állt - már csak egy magára hagyott vízágyút talált, rendőri erőknek nyomát sem találta. Az odaérkezők ezután drámai szituációba kerültek: a tömeg megtámadta, kövekkel dobálta a negyven fős egységet, majd a székház falához lettek beszorítva. A tanú kollégái pánikba estek, egyre intenzívebben repültek feléjük a macska- és márványkövek, a mellettük lévő gépkocsit felgyújtották, majd rájuk tolták. Sőt, egy kukát a betontalpazatával együtt rádobták az egyik rendőr fejére, aki az eset után gerincrepedést szenvedett. Az életveszélyes helyzetből az alegységet - a 2012 nyara óta a Vizoviczki-ügyben eljárás alatt álló - Kalmár Tamás és csapata mentette ki. „Kalmárék az életünket mentették meg” - tette hozzá Holota rendőr őrnagy. A tanú azt is elmondta, hogy az állományuk hatvan százaléka megsérült, ő a megmaradt embereivel már csak a Szabadság tér hajnali kiürítésében vett részt.

Az állomány a parancsnokokat hibáztatta

Holota elmondta, utólag beszéltek a történtekről, a felelősség kérdéséről is. Az állomány többsége - nevek említése nélkül - a parancsnokokat hibáztatta. A tanú az ostrom során nem tartózkodott ugyan az épületben, de a székházat belülről védő rendőröktől azt hallotta, hogy nem tetszett nekik a kivonulásról szóló döntés. „Kudarcként élték meg az eseményeket" - fűzte hozzá Holota. Mint ismert, a székház kiürítésére a rádióforgalmazások adatai alapján nem a helyszínparancsnok Mittó Gábor, hanem a parancsnoki feladatokra - hivatalosan - ki nem nevezett Giber László adott utasítást. Annak ellenére adta ki Giber ezt a parancsot, hogy rádión azt kérték tőlük, maradjanak még az épületben.

Kilőtte a teljes tárat, mégsem volt semmi hatása

Holota a tárgyaláson arról is beszámolt, hogy amikor a tömeg körbevette őket, egyik embere, a ma szintén meghallgatott Ruzsvánszky Zoltán főtörzszászlós figyelmeztető lövéseket adott le. Ruzsovánszky meglepődött, hogy hiába lőtt a levegőbe két teljes tárat, a tömegre ez semmilyen hatással nem volt. A tanú szerint, mint a „jégeső, záporoztak a kövek”, de repült feléjük tégla, bot, és jelzőtábla is. A főtörzszászlós hallotta, amint parancsnoka rádión segítséget kért. „Küldjetek segítséget, mert mindannyian meg fogunk halni” - hangzott el állítólag. Ruzsovánszky Zoltán arra is emlékezett, hogy valaki a feléjük tolt autóra felmászott, és követelte, hogy beszélhessen egy elöljáróval, majd adják meg magukat. Miután a tüntető leugrott a gépjármű tetejéről, egy másik ostromló Molotov-koktélt dobott a kocsira, amely aztán felrobbant. A főtörzszászlós ezután arra eszmélt, hogy egy kapualjban fekszik, ahonnan később kórházba vitték. A tanú is úgy érzékelte, hogy amikor a tüntetők egy csoportja beszorította őket a székház falához, akkor közvetlen életveszélynek voltak kitéve.

Gyurcsány miatt volt fontos a Képviselői Irodaház védelme

Kárpáti Miklós rendőr ezredes, a BRFK volt akciócsoportjának vezetője elmondta, 2006. szeptember 18-án a tévéostrom napján a Képviselői Irodaház külső biztosítási parancsnoka volt. Giber László százados az ő helyetteseként tevékenykedett, amíg át nem irányították egy egységgel a televízió épületéhez. Az ezredes szerint azért kapta meg a parancsnoki feladatot és a fokozott biztonsági intézkedésekre is azért volt szükség, mert Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök is ott tartózkodott. Noha a tanú tárgyaláson az aznapi forgalmazást rendkívül „kaotikusnak” ítélte meg, azt még a rádióforgalmazásban hallotta, hogy egy nagyobb - körülbelül százötven fős - tömeg egy traktor felvezetésével a Kossuth térről elindult az irányukba. Vélhetően ennek az lehetett az oka, hogy valahonnan megtudták, a volt miniszterelnök a Képviselői Irodaházban van. A tüntetők egy kisebb csoportja - akik őt célzottan, sörösüvegekkel próbálták fejbe dobni - ledöntötte a kordon egy részét. Újabb támadás helyett azonban a tömeg nyugodtabb fele - a „magyar rendőr velünk van” skandálással egybekötve - visszaállította a ledöntött barikádokat, majd távozott.

Az ezredes örült, ha helyettese nem volt mellette

Kárpátit később meglepte Lapid döntése, hogy az állomány felét átcsoportosította a tévészékházhoz, s így szinte védtelenek maradtak. „Utólag az idő őt igazolta” - tette hozzá az ezredes, hiszen újabb támadásra nem került sor, a Szabadság téren pedig mindenkire szükség volt. Kérdésre a tanú elmondta, hogy Giber azért forgalmazhatott többet, mint ő, mert a százados „alapvetően egy aktív típusú ember”. Kárpáti azt is bevallotta, hogy „nagyon nem kedvelte” Giber Lászlót, örült, ha nem volt mellette. Helyettesét egy „izgága, mindenbe belekotnyeleskedő” embernek jellemezte. Az ezredes kérdésre elmondta, szerinte az agresszív - „alkoholt fogyasztó” - tömeg nagyon is szervezett volt, „egyszerre mozgott”.

A per további tanúk meghallgatásával csütörtökön folytatódik.

Fotó: Nol.hu