Pesti Srácok

Moszkvai ingatlanügy - Fekszi Márta: tarthatatlan volt a kereskedelmi képviselet épületének helyzete

Moszkvai ingatlanügy - Fekszi Márta: tarthatatlan volt a kereskedelmi képviselet épületének helyzete
Horváthné Fekszi Márta az ellene és társai ellen különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt folyó moszkvai ingatlanbüntetőügy tárgyalásán a Budapest Környéki Törvényszéken 2014. november 18-án. Fotó: Soós Lajos/MTI

Tarthatatlan volt a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet épületének helyzete - mondta Horváthné Fekszi Márta másodrendű vádlott, volt külügyi államtitkár az ingatlan - az ügyészség szerint - áron aluli eladása miatt indult büntetőperben a Budapest Környéki Törvényszéken kedden.

Fekszi Márta - aki vádlott-társaihoz hasonlóan tagadja bűnösségét - elmondta: a magyar államnak számos kihasználatlan, leromló ingatlana volt, köztük a nagyméretű moszkvai külügyi épületek. Ezekből a vádbeli, 2005-2008 közötti időszakban három is volt: a nagykövetség, a magyar kulturális intézet és a kereskedelmi kirendeltség, utóbbi értékesítéséről a racionalizálás keretében született döntés.

Az ingatlan helyzete különösen azért volt tarthatatlan, mert ott a diplomácia szabályainak, a nemzetközi jognak ellentmondóan szálloda, étterem, gépkocsiszerviz, autómosó működött, és magáncégek béreltek benne helyiségeket. Ezekkel kapcsolatban "diplomáciai fedésben" bankszámlák is voltak, amelyek miatt a vádlott akkoriban államtitkárként feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen, ám az az ügy - mondta - "elhalt".

PestiSracok facebook image

A telek, amelyen az épület állt - az egykori szocialista országok külügyi ingatlanainál szokásos gyakorlat szerint - a fogadó ország tulajdonában volt. A magyar fél tett lépéseket a föld tulajdonának megszerzéséért, hogy aztán az ingatlant magasabb áron lehessen értékesíteni, ám ez nem járt sikerrel, mert az orosz állam nem akart ezzel a maga számára kedvezőtlen precedenst teremteni. Az épület egyébként Moszkva egyik frekventált részén volt, alig fél kilométerre az orosz kormány központi épületétől - ismertette a volt államtitkár.

A vádlott megjegyezte, számára teljesen érthetetlen az a hisztéria, ami a magyar eladási ár és az ingatlan nem sokkal későbbi, jóval magasabb áron történő továbbértékesítésével kapcsolatban keletkezett. Magyarország ugyanis még úgy adta el az ingatlant, hogy nem volt a tulajdonában a telek, amelyen az épület állt. Ugyanakkor azt is megjegyezte: nem véletlen, hogy Oroszországban büntetőeljárás indult. "De mi közünk hozzá?" - tette fel a kérdést.

Az orosz fél azt is meghatározta, hogy egyáltalán kinek adható el az épület: orosz magán- vagy jogi személynek, illetve általuk birtokolt off-shore cégnek. Ezért nem lehetett nyílt pályázatot kiírni. Magyarországon pedig a nemzeti vagyonkezelővel kellett egyeztetnie a külügynek - magyarázta Fekszi Márta, kiemelve: a Külügyminisztérium nem volt döntési helyzetben az adásvételt, így különösen az eladási árat és a vevő kiválasztását illetően.

Az államtitkár azt mondta, nem tudott az adásvételi szerződés aláírásáról, amikor pedig átutalták az állítólagos előleget, akkor úgy gondolta, hogy az nem szabályos, vissza kell küldeni.

Arra a bírói kérdésre, mi lehet az oka annak, hogy a vagyonkezelő és a külügy között feszültség érzékelhető a moszkvai ingatlanügylet kezelésében, a vádlott közölte: magánvéleménye szerint a vagyonkezelőnél azt érezhették, hogy a külügy az egészet elszúrta, és nekik kell helyrehozniuk.

Védői kérdésre, hogy tapasztalt-e valami szokatlant az ingatlanügylettel kapcsolatos, a külügy és a vagyonkezelő közötti egyeztetéseken, a volt államtitkár megjegyezte: azt furcsállotta, hogy mikor megkérdezte, mi történt Moszkvában, azt mondták neki, hogy az nem tartozik rá.

A vádlott emlékeztetett arra, hogy korábban az ügyészség is megállapította: ha lehettek is szabálytalanságok, bűncselekmény, közérdeksérelem nem történt. Fekszi Márta hangsúlyozta: mindent törvényesen, tisztességesen csinált. Elmondta, hogy csaknem négy évtizedig dolgozott külügyi területen, magyar és osztrák állami kitüntetéseket kapott, ugyanakkor nem válaszolt a jelenlegi munkahelyére és jövedelmére vonatkozó bírói kérdésekre.

Fekszi Márta és Székely Árpád elsőrendű vádlott, volt moszkvai nagykövet között eredménytelen szembesítés zajlott le a tárgyaláson arról, hogy Székelynek volt-e joga az adásvételi szerződés aláírására, - Fekszi Márta szerint nem volt -, illetve, hogy mennyire volt tájékozott a volt államtitkár az eladás folyamatát illetően. Székely Árpád szerint tájékozott volt, többek között azért, mert ő számos részletet megosztott vele.

Korábban Székely Árpád is tagadta bűnösségét és többek között arról beszélt, hogy az állami vezetők a feszített költségvetés miatt sürgették 2005-ben a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség eladását.

Az eljárás adatai szerint az épület minimális eladási árát 19,9 millió dollárban határozta meg a magyar kormányzat és 23,7 millió dollárért értékesítették egy moszkvai cégnek, amely nem sokkal később ennek a sokszorosáért adta tovább.

A Központi Nyomozó Főügyészség hét ember ellen emelt vádat, amelynek lényege szerint a volt moszkvai nagykövet 2008 márciusában felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést, a vételár 23,7 millió dollár volt. Az ügyészség szerint azonban az államnak több milliárd forint meg nem térült hátránya keletkezett, a moszkvai ingatlan ugyanis - egy 2008-as értékbecslés alapján - több mint 108 millió dollárt ért.

Az ügyészség Székely Árpádot hűtlen kezeléssel, Horváthné Fekszi Mártát hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. korábbi vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst és az értékesítési igazgatóját, Császy Zsoltot, valamint a cég akkori két vezető beosztású és egy beosztott munkatársát bűnpártolással és magánokirat-hamisítással vádolja.

Csütörtökön várhatóan Tátrai Miklós meghallgatásával folytatódik a büntetőper.

mti / MTI Fotó: Soós Lajos

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)